Napokon belül Budapesten is felhangzanak Sting dalainak nagyzenekari változatai. Nem csak a jól ismert best of dalok klasszikus hangszerelésű verzióit hallgathatja meg a közönség ezen a koncerten, hanem számos olyan nagyszerű dalt is, amelyet a rádiók szinte egyáltalán nem játszottak az évek folyamán. Ismerkedjünk meg velük.

Aki viszont szeretne meglepődni a koncerten, az NE LAPOZZON!

Shodeinde Dorka - Every Breath You Take
X-Faktor, RTL Klub
2010. október 30.

Köszönet a figyelmeztetésért Banyának!

Dominic Miller - kell-e ennél többet mondani azoknak, akik évek óta követik Sting és zenészeinek pályafutását?! Ráadásul a Sting.hu és az MSL oszlopos tagja, Greg már több alkalommal interjút is készített Sting jobb kezével, legutóbb 2009. őszen, amikor is a gitáros több magyar városban is adott koncertet. Az érdeklődőknek ajánlom Greg 2004-es interjúját is.

Argentin születésű, angol gitáros, a nagyvárosokból elmenekült és egy apró francia faluban él családjával. Az idén 50 éves Dom húsz éve, 1990. óta Sting zenekarának tagja, ekkor csatlakozott a '91-ben megjelent The Soul Cages album munkálataihoz. Azóta is az összes Sting soralbumon gitározott, ez alól csak természetesen Sting lantos albuma a kivétel. Köze azonban neki is van a projekt létrejöveteléhez, ugyanis Dom adta ajándékba Stingnek azt a labirintusos hanglyukkal ellátott lantot, ami végül megismertette Stinggel a középkori lantdalokat.

PESTI MŰSOR - Új áramlatok:

... elképzelhető, hogy lesz folytatás? Nem ér véget ezzel a lemezzel a nagyzenekari kalandozás?

Sting: Egyre inkább inspirál ez a fajta szabadság, úgyhogy már elő is ástam egy csomó régi számot, amik éveken át az eszembe sem jutottak, és elkezdtem azokat is új ruhába öltöztetni. Sőt, már azon is gondolkodom, hogy írok új dalokat, kifejezetten nagyzenekari előadásra. Olyan óriási mulatság ez számomra, úgy érzem magam, mint egy gyerek, aki új kisvasutat kapott karácsonyra. Úgyhogy igen, lesz folytatás.

A teljes interjú a Pesti Műsor oldalán olvasható!

BUDAPEST TERMINÁL - Interjú Sting karmesterével:

...Azon sokoldalú muzsikusok közé tartozik, akiktől nem áll távol a más zenei stílusba kirándulás sem. De korábban inkább a jazz világának művészeivel dolgozott, említhetjük akár Chick Corea-t, vagy Wynton Marsalis-t. Ám Sting a rock területéről érkezett. Mit tapasztalt, nagyon távoli ez a két stílus?

Steven Mercurio: Egyetlen szóval azt mondanám: nem, de ennél árnyaltabb a kép. A klasszikus zenészek és a rockzenészek közös munkájánál általában az történik, hogy a rockmuzsikusok egy kicsit elveszettnek érzik magukat ebben a szituációban, kicsit mintha perifériára szorulnának. Ez persze, nincs így, de a szimfonikus zenekar valami ilyesmit ébreszt bennük. Ezzel szemben Sting azonnal otthonosan érezte magát a szimfonikus zenekar hangzásvilágában. Persze, ezen a kényelemérzeten már akkor is dolgoztunk, amikor még csak a hangszereléseket készítettük elő. Voltak olyan dalok, amelyeket többször is átdolgoztunk, mert kettőnk elképzeléseit kellett összehangolni. Vagyis Sting úgy alakítgatta a dalokat, hogy neki ideális legyen, én pedig ehhez igazítottam a zenekar számára fontos megoldásokat.

A teljes interjú itt olvasható.

METROPOL - Sting nem lesz kiszámítható:

Negyven éve énekel – mitől érdekes ez még önnek?

– A lényeg az, hogy kiszámíthatatlan legyen az egész. Szeretem meglepni a rajongókat, hogy ne unjanak rám – ez a fő titok, amellyel egy életkorban nagyon vegyes közönséget meg lehet tartani. Azok, akik eljönnek egy koncertemre, tudják, hogy szeretem, amit csinálok, ezért egyre többen lesznek. Most azt érzem, hogy a rajongóimnak tetszik ez az ötlet a zenekarral, élvezik a hangzást. Rizikót vállalok, valami újat próbálok ki, és úgy tűnik, ez tetszik az embereknek.

A teljes interjú itt olvasható.

Jo Lawry - Ausztrál származású jazz-folkénekes. Jo egy dél-ausztrál mandulafarmon nőtt fel és rövid operaénekesi tanulmányai után átváltott az adelaide-i egyetem Elder konzervatóriumának jazz szakára. Számos elismerést szerzett már tanulmányai alatt is, így elnyerte 2003-ban azt az ösztöndíjat is, amellyel az Egyesült Államokba került, hogy elvégezze tanulmányait a jazz-szakon. 2004-ben a Thelonius Monk nemzetközi jazzverseny középdöntőse, 2005-ben második helyezést ér el az ausztrál Nemzeti Jazz Díjkiosztón.

2006-ban Jo a New England Conservatory-ban folytatja tanulmányait, a Doctor of Musical Arts in Jazz Performance szakon. Miután végez, ő lesz az első énekes a konzervatóriumban aki megszerzi ezt a fokozatot. 2008-ban Carnegie Hall-ban egy hétig együtt dolgozott a világ minden részéből összegyűlt vokalista kollégájáva. A csapatot Bobby McFerrin vezette. Jelenleg is a Carnegie Hall Musical Connections pilot programjának résztvevője, az amerikai ausztrál konzulátus felkért művészeti képviselője továbbra is.

Jelenleg New Yorkban él, ahol saját jazz kvintettjét vezeti és gyakran fel is tűnnek a helyi jazz klubbokban. Jo Lawry első albuma az I Want to Be Happy nagyszerű kritikákat kapott 2008-ban, a Downbeat Magazin például az évtized legjobb lemezének kiáltotta ki. Jo közben a Fred Hersch Pocket Orchestra jazzkvartett vokalistája is lett, de a James Shipp's Nós Novo ír/brazil/jazz kvartett tagja is. Nem csak vokálozik, szóló éneket is énekel, hegedül, játszik mandolinon és melodikán is.

RTL Klub, Reflektor
2010.10.28
Az RTL Klub cikke itt olvasható.