> 2003.11.17:

Save The Children

> 2003.10.27:

            > 2003. szeptember 22.
            > Párizs, Franciaország
            > L'Olympia Theater

            > Bakos Tamás

Sziasztok Sting rajongók!

Én voltam az egyik szerencsés, aki ott lehetett Párizsban a lemezbemutató koncerten. A jegyet igazából a húgom – Évi – nyerte és volt olyan rendes, hogy engem vitt magával. Mikor ezt közöltem kedves barátommal Szocsóval, ő a lelkemre kötötte, hogy mindenképpen írjak egy kis élménybeszámolót nektek, így most ennek a „kötelezettségemnek” teszek eleget. A gépünk hétfőn reggel 7:40-kor indult Ferihegyről, itt találkoztunk alkalmi útitársainkkal Noémivel és Melindával. Mivel milánói átszállással utaztunk, Franciaországba csak 15 óra után érkeztünk meg a Charles De Gaulle repülőtérre, ami Párizstól kb. 20 kilométerre van. Krisztinával, aki a magyarországi Universal kiadót képviselte azt beszéltük meg, hogy Párizsban az Olympia előtt találkozunk, de nagyon siessünk, mert 16:30-kor kezdődik a „Greet & Meet Party”. Mivel Párizsban még egyikőnk se járt korábban, az egyetlen megoldás – az idő rövidsége miatt – a taxi volt. Krisztina még itthon felajánlotta, hogy a taxi költségünket megtéríti (mármint a Universal), csak kérjünk számlát. Be is vágódtunk egy taxiba, de Párizs szélétől belekeveredtünk az igazi francia csúcsforgalomba, így csak lassan tudtunk haladni. Egyébként a közlekedésről csak annyit, hogy nem nagyon láttam olyan kocsit, ami ne lett volna behorpadva valahol… Ettől függetlenül szinte percre pontosan 16:30-kor érkeztünk és átvettük Krisztinától a koncertjegyünket, plusz a délutáni „ismerkedési zsúrra” szóló belépőt.

Ezután az Olympia (ami egyébként egy színház) halljában várakoztunk a bebocsátásra. Az előzetes eligazítás alapján, fényképező, vagy bármilyen kép rögzítő berendezés használata szigorúan tilos volt. Ezen kívül nem volt engedélyezve semmilyen aláírás kérés, se semmi egyéb bratyizás. Még az is előre meg volt szervezve, hogy egyszerre, kb. 7-8 ember mehetett be, se több se kevesebb. Mivel mi csak öten voltunk, hozzánk még beszerveztek két srácot (indiai kinézetük volt, de ha jól emlékszem nem pont indiaiak voltak). Kb. fél óra várakozás után végre sorra kerültünk. Sting a színház aulájában állt és mindenkit kézfogással köszöntött! Én különösen szerencsésnek érzem magam, mert a mi csoportunkban úgy emlékszem, hogy nem beszélt senkivel a kézfogást kísérő „Hi"-on kívül, tőlem viszont megkérdezte, hogy „How are you?”. Az idő rövidsége miatt ezt csak egy „Fine"-nal tudtam viszonozni, mert ekkorra már a csoportképhez rendeződtek a többiek és azon is szerettem volna jó pozíciót kifogni. Sajnos az egyik indiai kinézetű gyorsabb volt mint én és már át is karolta a mestert. A másik oldal ekkorra már reménytelen volt, így hát átkaroltam az indiait, de hátul azért Sting karját fogtam ;-) Éppen hogy csak felemeltem a tekintetem, a szerződtetett fotós már el is lőtt vagy három képet, kb. 1 másodperc alatt és ezzel készen is voltunk. Azt ígérték a szervezők, hogy a fényképeket majd elküldik a Universal-nak mi meg majd onnan beszerezzük. Remélem tényleg így lesz. Kifelé menet kaptunk egy majdnem A4-es méretű dedikált képet, ami tényleg kézzel van aláírva, mert összehasonlítottuk egymásét és látszottak a kis eltérések az aláírásokban. A kijáratnál néhány francia Sting rajongó mindent megtett volna, hogy egy ilyen képet szerezzen, de nem tudtak volna annyit fizetni, hogy kiadjam a kezemből.

Balról: Évi, Tamás, középen Sting mellette két indiai rajongó,
a jobb oldalon pedig Noémi és Melinda Ajkáról, valamint Krisztina a Universal képviselője.
Kattints a képre a nagyításhoz!

Ezek után felkerestük szálláshelyünket, leraktuk a cuccainkat és 8 óra körül visszamentünk a helyszínre (fél 9-es koncertkezdés volt a jegyre nyomtatva). A bejáratnál igen komoly ellenőrzés volt, hogy még véletlenül se kerülhessen be a terembe kép-, vagy hangrögzítő eszköz. Ami az épületet illeti, számomra nem volt túl különös. Mint ahogy korábban is írtam ez egy színház, hatalmas nagy nézőtérrel, viszont a színpadot én kifejezetten kicsinek érzékeltem (legalábbis egy ekkora teremben). A jegyünk az erkélyre szólt, így viszonylag távolról szemlélhettem az eseményeket, de tökéletesen láttam mindent, nem lógott be senkinek a feje. Meglepődve tapasztaltam, még a koncert kezdete előtt, hogy sorba jönnek be az emberek sörrel a kezükben a színházterembe… Úgy látszik ott ez is belefér, úgyhogy gyorsan kiszaladtam én is a büfébe egy sörért, mert hát nem minden nap sörözhet az ember egy színházban. Egyébként volt aki rá is gyújtott, na az viszont már nem tetszett.

A színpadkép ízlésesen visszafogott volt. A színpadon gyakorlatilag csak a hangszerek és erősítők kaptak helyet, a díszlet mindössze három egyforma méretű és szimmetrikusan egymás mellett elhelyezett hosszú vászon volt, melyekre különböző képeket vetítettek a koncert alatt.

Na, de végre elkezdődött a koncert…

Úgy érzem fölösleges nekem a dalokat külön-külön elemezgetnem, hiszen mostanra már gondolom mindenkinek megvan otthon az új lemez és azt hiszem nem lepek meg senkit, ha azt írom, hogy teljesen úgy szólt élőben is, mint a CD-n. Egyedül a Stolen Car-t nem játszották el, a többi új szám mind előadásra került. A számok sorrendjét felírtam – mivel hogy ülős buli volt – ezt lejjebb olvashatjátok. A koncertről csak néhány érdekességet szeretnék megosztani veletek. Ilyen volt például a kezdés. Besétált a zongorista (akinek a nevét sajnos nem jegyeztem meg, de nem Kipper, hanem a másik ;-)) leült egy versenyzongorához és egy „Szinátrás” alapot kezdett játszani. Elnézést a „Szinátrás” jelzőért, nem jutott jobb eszembe, ha meg így írom, hogy „Sinatra-s” akkor is hülyén mutat. Na szóval ment a zongora és kis idő múlva besétált Sting úr és a Walking on the Moon-t énekelte rá. Hatalmas ováció és a szám végéig tartó ütemes taps fogadta. A végére szépen beszállt a többi zenész is és együtt fejezték be a dalt.

A koncert egész ideje alatt egyfajta bensőséges már-már családias hangulat uralkodott, Sting végig poénkodott a számok között. Mókás volt, hogy minden új dal felkonferálását úgy fogadta a közönség, mintha már hetek óta hallgatná, pedig hát csak aznap jelent meg… Sting viccesen meg is jegyezte, hogy úgy látszik itt mindenki nagyon jól ismeri az Internetet! Ezt persze nem szó szerint idéztem, de ilyen és ehhez hasonló poénok mentek végig.

Azt hiszem egy olyan szám volt, amit se korábban, se a jövőben nem fognak még egyszer így előadni, mint ezen a koncerten. A Fields Of Gold-ról beszélek. Erre a műsor közepén került sor és a szám feléig ment is minden a megszokott kerékvágásban. Elérkeztünk a gitártémához, amit Dominic játszott és csodák csodájára elrontotta!!! Természetesen – profiról lévén szó – egyből próbálta korrigálni a félrenyúlást, de gondolom kiesett a lendületből és még két vagy három kis hibát vétett. Én magam is gitározom és tudom milyen rossz az, amikor tízezerszer eljátszik valamit az ember hiba nélkül és egy apró tévesztés miatt úgy elveszti a fonalat, hogy utána alig találja meg. Valami hasonló történhetett vele is, amit a közönség – átérezve Dominic helyzetét – hatalmas tapssal próbált orvosolni. Na, de ez a Dominic gyerek tudja ám a számot, amit utána gyorsan be is bizonyított (na nem mintha valaki kételkedett volna benne), de azért belevágott még egyszer a témába és másodszorra tökéletesen eljátszotta. Na, erre aztán már tényleg tombolt a közönség. Sting ezt még annyival tudta fokozni, hogy elkezdett az énekkel hülyéskedni és rendre elröhögte a sorvégeket!!! Végül Dominic-kal közösen hajoltak meg, a koncert folyamán talán legnagyobb elismerést besöpörve.

Nekem személy szerint az Inside és a This War tetszett a legjobban első hallásra és így két napi hallgatás után is ezen a véleményen vagyok. Az Inside-nál külön kiemelném a vásznakra vetített képeket, amelyek szerintem ebben a számban voltak a legjobbak. Férfi és női testek árnyékait illetve kontúrjait lehetett látni a legkülönbözőbb helyzetekben és a dalhoz nagyon jól passzoló mozdulatsorokat. Valószínűleg volt valami története is a képsornak, de ezt így elsőre nem sikerült megfejtenem, mindenesetre hatásos volt.

A koncert vége felé, folyamatosan kezdtek felállni az emberek székeikből és az Every breath you take-et már mindenki állva tapsolta végig. Én mellékesen újra megtanultam négy újjal fügyülni, pedig már legalább tíz éve nem csináltam ilyet, de úgy látszik ez is olyan, mint a biciklizés.

Ja, és Párizsban a McDonalds-ban tényleg lehet sört kapni ;-)

Üdvözlettel:
Bakos Tamás
djbluesman@yahoo.com

1 óra 35 perc
A koncerten elhangzott dalok:

1. Walking On The Moon
2. Send Your Love
3. Inside
4. Dead Man’s Rope
5. Whenever I Say Your Name
6. Forget About The Future
7. This War
8. Sacred Love
9. Fields Of Gold
10. The Book Of My Life
11. Mad About You
12. Desert Rose (Cheb Mami-val)
13. Never Coming Home
14. If I Ever Lose My Faith In You
15. Every Breath You Take
16. Fragile

A zenekar:
Sting - ének, gitár, basszusgitár
Kipper - billentyűk, vokál
Dominic Miller - gitár
Jason Rebello - zongora, billentyűk
Vinnie Colaiuta - dobok
Rhani Krija - ütősök
Joy Rose - vokál, ének (Whenever I Say Your Name)
Donna Gardier - vokál
Cheb Mami - ének (Desert Rose)





A képek Bakos Tamás, a franica rajongói klub (Sting l'Association), a Sting.com, a StingUs és más internetes forrásokon keresztül kerültek felhasználásra.


Élménybeszámoló
Sláger Rádió Best Of Sting (részlet)
2003. szeptember 28

Műsorvezető: Ígértem önöknek, hogy ma itt lesznek az élménybeszámolóval a Sláger hallgatói, akik a legnagyobb szerencsével talán kijutottak Párizsba, a Sting vadonatúj albumát népszerűsítő lemezbemutató partira. Itt ül velem szemben Gurucsai Noémi és kísérője. No, kedves Noémi, mondj el mindent amit láttál! Hányan voltatok és kikből állt össze a csapat?

Gurucsai Noémi: Hát, ezen a 'meet&greet'-en elég kevesen voltunk, szerintem olyan 100-150 ember volt ott összesen, és tényleg különböző országokból érkeztek nyertesek, meg a lemezkiadók képviseletében emberek. És minket az indiai csoporttal raktak együtt, két indiai srác volt, velük együtt fényképezkedtünk Stinggel.

Műsorvezető: Milyen az életben Sting? Például alacsony, vagy magas, hogyan ismertétek meg?

Kísérő: Alacsony!

Noémi: Nem, nem Sting akkora mint, amekkora én vagyok. Így tudom, hogy mekkora Sting!
Nagyon kedves, tényleg mindenkit barátságosan fogadott, és üdvözölt, meg mindenkivel kezet fogott, de csak annyit tudtunk vele beszélni, hogy "köszönöm" össz' vissz'. Éss akkor így átölelte aki épp a keze ügyébe került. Nagyon sugárzott, nagyon örült ott az embereknek és tényleg látszott rajta, hogy egy boldog ember.

Műsorvezető: És milyen volt a koncert ami a kis találkozó után volt? Milyen zenéket hallottatok?

Noémi: Voltak régi slágerek, a Desert Rose-t is előadta. Aztán volt olyan amit kicsit átdolgoztak, a Walking On The Moon-t is például jazzesítették úgy nyitotta a koncertet, úgyhogy nagyon érdekes volt és az összes új dalt is előadták. És voltak a háttérben kivetítők, amin ilyen eszméletlenül jó képeket mutattak, néha ilyen videoklipszerű dolgok voltak, volt egyszer egy sztriptíztáncosnő is a háttérben és után Sting kedvesen megjegyezte, hogy nem tudja, hogy mi lehetett a háttérben, de észrevette hogy senki nem figyeli őt, mindenki azt nézi, hogy ott mi történik!

Sting - Sacred Love
A Szentséges Szerelmen belül…

Egyszer ne hallgasd meg!
... többször!

Máté Attila


Nemcsak legbelül készültem az új Sting album meghallgatására, de a módját is megadtam, hogy meghallgathassam a Sacred Love album új dalait. Habár már reggel kivettem a postaládámból a lemezt, csak este, sötétedés után raktam rá az aranysárga hibrid SACD korongot a lemezjátszó tálcájára. A térbeli hangzást is tartalmazó lemez szerencsére sztereóban normál CD-lejátszón is meghallgatható.
Egy apró, ajándékba kapott máltai száraz, vörösbort készítettem elő a megfelelő pohárral együtt az eseményre. Azt, hogy egy kicsit elbódítottam magam nem bántam meg, de az is lehet, hogy azt a két decit nem az első négy dal alatt kellett volna benyakalnom, hanem szépen beosztva, legalább a 10. nótáig adagolva. Szükség lett volna a borra, ugyanis akkor is.

Egy új Sting lemez általában is mindig vegyes érzésekkel tölti el a rajongókat. Sting ugyanis még nem készített két ugyanolyan lemezt. Se stílusában, se hangulatában. Ez így volt a Police utáni első szólólemeznél, a ’91-es Soul Cages-nél, majd az azt követő Ten Summoner’s Tales-nél is. Hasonlóan váratlan hangulatokat idézett a ’96-os Mercury Falling és a legutóbbi Brand New Day is. A rajongók tehát lényegében már megszokhatták volna, hogy Sting ismét egy csomó mindenen változtatott. Talán ezért is sorolják a progresszív zenészek közé az énekes-basszusgitárost. Fokozatosan fejleszti, finomítja stílusát, meghív régi kollégákat, kipróbál új zenészeket. A törzsrajongók egy része – köztük jómagam is – éppen ezért először fanyalogva nyilatkozik az aktuális, új Sting dalokról.

A Sacred Love egyértelműen a billentyűs, zenei programozó Kipper keze nyomát tartalmazza, ahogy a ’99-es Brand New Day album is. Ez a lemez azonban nem annyira kiegyensúlyozott, és pozitív hangulatú, mint az előző. A lemez dalait Sting az elmúlt két évben szerezte. A 2001. szeptember 11-i tragédia, a terrorizmus fenyegetése, a rettegés és az afganisztáni, iraki háborúkkal szemben érzett harag, borongós, félelemmel teli, de a jövőbe pozitívan tekintő, vegyes érzéseket keltett Stingben is.

Az új album, sokszor erőszakos hangszerelése (néhol zúzós gitár, néhol popos szintetizátor loop-ok), és bonyolult harmóniái, a komplikált történeteket elmesélő dalszövegekkel párosulnak, melyek megértése elsőre nem épp könnyű. Éppen ezért a lemez nem igazán mondható kommersznek, a vásárlói piacot megcélzónak, hiába tűnik fel a szintetikus hangzás erőre kapása. Persze a lemezkiadó emberei nem nézték volna jó szemmel, ha legalább egy húzószámot nem készít Sting. A Send Your Love első kislemez-dalát éppen ezért több DJ-nek is kiadták. Az album verziót Victor Calderone készítette, míg az alapdalt Dave Audé remixelte tovább.

Örülhettek a marketingesek annak is, hogy Sting rátalált Mary J. Blige-ra egy korábbi fellépésen. A Whenever I Say Your Name-ben nagyszerű duettet énekel a két sztár, de ez nem egy szokványos R&B dal, inkább rock vagy blues-melódiákat azonosíthatunk a számban.

De ne mennyünk ennyire előre. A sötét borító már előrevetíti a lemez komorságát. Az őszülő borostájú Sting szigorú tekintete nem mondható épp könnyednek. A fénykép homályos, „bemozdult”, éppen annyira, amennyire homályba vész a jövő is. A szövegkönyv képei is letisztultak és az egyszerű, barnás fényképekre épülnek, melyeken Sting vagy pulóverben, vagy mezítelenül pózol. Szerzője az albumot két barátjának, kollégájának ajánlotta fel, akik az elmúlt években hunytak el, Kim Turner-nek és Tim White-nak.

INSIDE – A Brand New Day albumhoz hasonlóan ez a lemez is atmoszférikus hangokkal indul. Első hallásra indiai hangokat vélünk felfedezni, de a szám valójában egy klasszikus Sting dal. Korrekt rock, érthető dallamal, bontott hangzatú gitárral és egyre erősődő (szinti)vonósokkal. A refrén legjobban a ’80-as években népszerű Tears For Fears dalaira emlékeztet. Kislemez-gyanús dal, amely a Brand New Day-ben megismert Sting „szövegeléssel” ér el a csúcsra. Mielőtt elhalkulnának a kivezető atmoszféria-hangok már indul is a második dal.

SEND YOUR LOVE – Meglepő flamenco gitárral (Vicente Amigo) és ígéretes kasztanyettával indul a nóta, de csak alig néhány másodpercig gyönyörködhetünk bennük, ugyanis beindul Kipper zenegépe és popos, első hallásra igencsak szokványos, de kétségkívül érdekes dallamokkal, a háttérben pedig ritka szintetikus hangokkal operál. Valójában az album verzió már egy remixnek tekinthető, hiszen Victor Calderone készítette ezt a változatot is. A keleti dallamok és a dobok mindenesetre hatásosak és jól „mutat” a dalban az akusztikus gitárbetét mellett a rockos, torzított gitárreszelés is. Ezek az apróságok teszik élvezhetővé az album legkommerszebb nótáját. Adja magát az összehasonlítás a Desert Rose-zal, lehet is hogy hasonló koncepcióból került fel így a lemezre, de butaság lenne másolatról beszélni. Ez egy sokkal összetettebb, modernebb szám. Talán egyszer egy akusztikusabb, letisztultabb változatot is meghallgathatunk majd Stingtől.

WHENEVER I SAY YOUR NAME – Ismét szintis atmoszférából bugyog elő a Mary J. Blige közreműködésével készült dal. Az érthető dallam, egyszerű, hagyományos hangszerelésben kiváló vokális munkával párosul, és bár Mary hangja inkább R&B és Gospel hagyományokat vonultat fel, én inkább rockosnak nyilvánítanám ezt a dalt is. Dave Hartley szigorú, nem is feltűnő zongorakíséretet ad a dalhoz, melyet Manu Katché szintén hagyományos dobolása foglal keretbe. Egyszerű, de nagyszerű dallamok, melyek között a We’ll Be Together beszólásai is megtalálhatók. Nem hiába slágergyanús kislemezdal. A kissé bonyolult szerkezete miatt nagy valószínűséggel megfosztják majd remek vokálszólóitól a kislemez változatban.

DEAD MAN’S ROPE – Egy szomorkás dal kellemes tálalásban. Szinte érthetetlen, hogy miért nem a klasszikus felállásban szólaltatja meg a zenekar. A gitárt ugyanis Sting, a basszust pedig Kipper kezeli. Dominic Miller nem zenél a dalban! Szinte fel sem tűnik, hogy a háttérben ismét Kipper kevergeti a hangokat, az egyszerűnek tűnő dobszekció azonban Kipperen kívül Vinnie Colaiuta-ból és Rhani Krija-ból áll. A zongorát most Jason Rebello kezeli. A lemez egyik zenei csúcspontja, mely az 1991-es The Soul Cages komor hangulatát mossa össze a modern hangszereléssel, és még egy csipetnyi Police rigmust is belecsempész a dalba a Walking In You Footsteps-ből.

NEVER COMING HOME – A lemez egyik legnehezebb dala, most Calderone helyett, bizonyos B.T. nevű fickó keverésével. Agresszív, gyors, szintetikus loop-okkal indul, melyek lényegében végigkísérik a szomorú, megszakadt kapcsolatról szóló történetet. Szerencsére a középrészt Sting a lehetőségekhez képest most énekli és nem rap-peli, ahogy ’99-ben hallhattuk. A nótában ismét van mindenféle zaj és zörej is, és a végére szerencsére egyre több gitárt, zongorát és orgonát is felfedezhetünk a nótában. A harmadik percben pedig ismét egy rockdalba csöppenhetünk, ha eléggé figyelmesek vagyunk. Nagyon nagy kár, hogy Jason Rebello zongoraszólója az ötödik perc előtt le van halkítva, pedig igazán utolérte munkájával a nagy elődöt, Sting korábban elhunyt zenésztársát, a jazzzongorisa Kenny Kirkland-et. A When The World Is Running Down dallamai tűnnek fel a fiatal zongorista szólójában is. Állítólag a lemez SACD sávján a dal négy perccel hosszabb verziója található…

STOLEN CAR – Vajon jól döntöttek-e az album szerkesztői amikor visszahelyezték a lemez dalai közé a korábban B oldalra ítélt nótát? A nóta ugyan jól beleillik a Brand New Day-en megismert irányvonalba, és illeszkedik a Sacred Love hangulatába is, de talán jobban is kihasználhatta volna a témát a csapat. Ismét Sting kezeli a gitárokat, de most nem adta át Kippernek a basszust. Sőt az éneket is egymaga énekelte fel. A refrén szörnyen slágeres, ám a lassú versszakok megakadályozzák, hogy kislemezre kerüljön, a rajongók között azonban feltétlen sikerre számíthat a dal.

FORGET ABOUT THE FUTURE – Szintén a ’99-es vonalat követi a dal hangszerelésel, azért is mert Manu Katché dobol, Christian McBride bőgőzik, Chris Botti trombitál, a harsonát pedig Clark Gayton fújja. Olyan, eddig ismeretlen effektekkel is operál most Kipper, mint a régies gramofon-effekt. Sting az elkövetője az egyszerű szólónak, Dominic Miller pedig 12 éve kíséri korrekten, ezzel a módszerrel zenésztársát.

THIS WAR – A dal meg sem várja, hogy elődje elhalkuljon, máris belecsap a dobokba Manu Katché. Erős Hammond orgona, különböző rockgitár hangzások uralják a dalt, mely olykor-olykor még az egykori Police-dalok keménységét is lepipálja. Dominic Miller végre kiélheti magát. Kétségkívül ez Sting eddigi legnehezebb, legkeményebb és talán legpolitikusabb dala. A koncertek csúcspontja lesz majd a turnén, de a lemezen kicsit túl zúzósra sikeredett.

THE BOOK OF MY LIFE – Gyönyörű csellóval és Anouska Shankar szitárjátékkal indul a dal. Gyönyörű fődallammal és kellemes kíséretével az album legszebb melódiái hangzanak el az lemez leghosszabb dalában, melyet Sting, önéletrajzi könyvének írása ihletett meg. Keleti dobok és a – kissé rövidke - szitárszóló - kétségtelenül - igazi gyöngyszemei a modern zenekultúrának. Ezek a dalok az új Sting iránymutatói. Egy második Mad About You.

SACRED LOVE – A címadó dal igazi Sting-dal. Tipikus blues és rock, amely ismét keleti fűszerezéssel elegyedik, de ez most cseppet sem szembetűnő. Készülhetett volna akár 1985-ben, 1991-ben vagy 1996-ban is a Mercury Falling idején. Koncerten valószínüleg minden zenész megmutathatja majd benne tudását. Az eredeti album 10. dalában megnyugodhatnak Sting ősrajongói is. A mester tud még igazi „Sting dalokat” alkotni.

Eddig tartott az eredeti lemez. Ezt jelzi a hirtelen abbaszakadt utolsó dal és az a 20 másodperces szünet is, mely a Send Your Love, Dave Audé féle remixét és a 2001. szeptember 11-én felvett, az All This Time koncertről kimaradt, 1993-as Shape Of My Heart élő változatát előzi meg. A lemez angol vásárlói emellett az új, Like A Beautiful Smile c. dallal is megismerkedhetnek, a japán kiadvány pedig a ’85-ös Moon Over Bourbon Street új, Cornelius féle mix-el egészül ki. Sőt a normál CD-s japán változat még a Send Your Love videoklipjét is tartalmazza a számítógéppel lejátszható, „enhanced” sávon.

A Like A Beautiful Smile amolyan funky-fusion-rock keverék, mely hangulatában valóban annyira nem is illeszkedik a lemez többi dala közé. Első hallásra jó választásnak tűnik, hogy a Stolen Car-ral cserélték le, pedig ez is igazán popos és sikeres dallá válhatott volna. A nóta és annak kidolgozása korrekt és professzionális, az új dalok közül az egyik legszabadabb és legkönnyedebb is. Nincs vele semmi más baj, minden közreműködő brillírozik benne. Sting egyébként Shakespeare egyik szonettjét dolgozta fel a számban. Talán más kontextusban ismét majd újra hallhatjuk ezt a dalt.

Sting új lemeze tehát vegyes érzelmeket kelt a hallgatók nagy részében. Akik a régi Stinget keresik, kissé csalódottak is lehetnek az első hallgatás után. Ez talán a komor hangulatnak is betudható.

Egyszeri hallgatásra tehát nem ajánlom a lemezt. Azonban, ha figyelünk az apró részletekre igazi gyöngyszemeket találhat bármilyen stílus kedvelője a Sacred Love albumon... legbelül...

2003. szeptember 28.

Máté Attila
www.sting.hu

1. Inside
2. Send Your Love
3. Whenever I Say Your Name
4. Dead Man's Rope
5. Never Coming Home
6. Stolen Car
7. Forget About The Future
8. This War
9. The Book Of My Life
10. Sacred Love

11. Send Your Love (remix)
12. Shape Of My Heart (Live)

1. Inside

A csodálatos nyitódalt kétségkívül klasszikus Sting nótának szánták, a közönség kedvencének. Sting a szívet tépő fájdalmat "szerződés töréshez", "a hadsereg visszavonulásához" hasonlítja. A sebesülést "sebek ejtéseként" jellemzi, de nincs illúzió itt, mert előbb vagy utóbb a kinti világra tekintesz, és kell, hogy a szerelem visszaáramoljon az életedbe ez után.

Drums - Vinnie Colaiuta
Loops - Kipper
Chorus & verse guitar - Dominic Miller
VG8 acoustic guitar - Sting
BV's - Sting & Kipper
Lead Vocal - Sting / Bass - Kipper
Wurlitzer - Kipper
Piano - Jason Rebello
Hammond organ - Jeff Young
Clarinet & Arab horn - Sting
Melody Strings - Kipper / Pads - Kipper
Melody Guitar - Sting

2. Send Your Love

Vincente Amigo brilliáns flamenco gitárjátékával és Valerie Denys kasztanyetta-munkájával indul a nóta, majd a basszus átvezet a táncolható fődallamba. A dal ideális választás arra, hogy kislemez legyen belőle. Habár az album verzió kevésbé frenetikus, mint amit kislemez remixektől elvárhatunk. Ez egy vidám nóta, melyben Sting távol tartja magát a hagyományos vallástól a két legfontosabb vallás miatt az életében: ez a szeretet és a zene. "Nincs vallás, csak szex és zene ... És nincsen ima, csak amit énekelek" - szól , mint egy mantra. Az intro spanyol dallamai ellenére a dal határozottan Közel-keleti hangulata van hasonlóan a "Desert Rose"-hoz és Dominic Millertől is hallhatunk jó kis gitárjátékot.

Drums - Manu Katché
Loops - Kipper & Victor Calderone
Programmed Drums - Kipper
Electric Guitar - Dominic Miller
Chorus & Lick Guitar - Dominic Miller
Flamenco Guitar - Vincente Amigo
Live Percussion - Rhani Krija
Vocals - Sting / Synths & Textures - Kipper / Castanets - Valerie Denys
Hammond organ - Jeff Young
Fx's - Victor Calderone, Donal Hodgson
Bass - Sting, Kipper, Jason Rebello
70's Arp - Kipper / Melody line Riff - Sting / Kipper / Dourdouk - Levon Minassian

3. Whenever I Say Your Name

A Whenever I Say Your Name c. dalban szerepel Mary J. Blige perzselő hangja is, egy újabb vallási és szerelmi téma keveréke ismétlődik, mely keresztüljárja az egész albumot. "Bármilyen kenyér van a számban, Bármilyen édes a bor, melyet ízlelek" valamint "Valahányszor kimondom a neved, Valahányszor hangosan mondom, Már imádkozom" - ezek a sorok összegzik a két karakternek a másik iránt érzett szerelmének mélységét. "Mary és én játsszuk ezeket a szerepeket a dalban" - mondja Sting - "Egy olyan kapcsolatban vagyunk amiben egymástól függünk. Mary olyan szenvedélyes, hogy szenvedélye rám is rámragadt." A Whenever I Say Your Name egyesíti a két igazán különleges ember még különleges hangját.

Drums - Manu Katché
Programmed Drumes & Loops - Kipper
Bass - Kipper & Sting / Bridge Guitar - Sting / Acoustic Guitar - Dominic Miller & Sting / Lead Vocal - Mary J. Blige & Sting / Electric Guitar - Dominic Miller
Clav & Hammond - Sting & Kipper
Piano - Dave Hartley / Fx's - Kipper
Pads, Strings & Textures - Kipper
Choir - Choeur de Radio France
Backing Vocals - Katreese Barnes, Ada Dyer, Mary J. Blige & Sting

4. Dead Man's Rope

A Dead Man's Rope, Sting gyermekkoráról szóló, most készülő könyvének írásáig gyökeredzik vissza. A szerzői munkák alatt Sting saját magát egy "memória forrásban" találta magát, olyan élménnyel, mely nem mindíg a legkellemesebb. A dal egy emberről szól, aki elindul az üresség, a felelősségvállalása, a bánata elől egy olyan utazásra, melyen csak két hely valamelyikében érhet célba, amíg "egy angyal keze" nem nyújta számára a rég várt nyugalmat és útmutatást. Egy kissé a "Ghost Story"-ra emlékeztet a dal, ehhez hasonlóan a főszereplő egy olyan utazáson keresztül mely az elfogadásig és a végső megváltásig vezet. "Az árnyak lehullottak az ágy körül, mikor egy angyal keze / Egy angyal keze a fejem fölé ért." Egy elgondolkoztató de végtére is felemő dal, melyben másodszor szerepel Vinnie Colaiuta a dobok mögött.

Drums - Vinnie Colaiuta
Percussion - Rhani Krija
Programmed drums - Kipper
Programmed percussions - Kipper
Acoustic guitar - Sting / Vocal - Sting
OBX Sequence - Sting
Bass - Kipper / Loops - Kipper
Pads & Fx's - Kipper / Piano - Jason Rebello / Choir - Choeur de Radio France / Backing Vocals - Sting, Lance Ellington, Joy Rose, Donna Gardier

5. Never Coming Home

A Never Coming Home egy szomorú, megszakadt kapcsolat története, mindkét fél által elmesélt perspektívából. Túl sok összetört ígéret és az életérzés vezeti az asszonyt arra a pontra, hogy elhagyja partnerét egy új kezdetért "Egy óra az asztalon, mely felég egy óra alatt / Úgy érzed az életed zsugorodik, mint a virág szirmai", majd ír egy levelet "minden dologgal, melyet nem tudott elmondani". Sting ígéri, hogy később is meglátogatja az említett karaktereket, így a történetnek valószínüleg még nincs vége. A dal felhangzik Jason Rebello gyönyörű, jazzes zongoraszólója is, amely már első hallásra is, olyan ugródeszkát ígér a dalnak, amely hosszú utat fog bejárni, ha élőben lesz majd hallható.

Drum Loop - B.T. & Kipper
Percussion - Rhani Krija
Bullet & Kantos Shaker - Donal Hodgson
Programmed Guitar - Sting
Electric Guitar - Dominic Miller
Gtr Fx's, Filtering & Percussion - Donal Hodgson / Acoustic Guitar - Sting
Atmosphere's & Pads - Kipper
Lead Vocals - Sting
Backing Vocals - Sting & Joy Rose
Lead Vocal Fx's - B.T. / Bass - Kipper & B.T. / Gated Pad - Donal Hodgson
Hammond - Jeff Young / Piano - Jason Rebello / Sound Fx's & Noises - Kipper, B.T. & Donal Hodgson

6. Stolen Car

A Stolen Car egy archaikus Sting dal három személy kapcsolatáról, elmesélve egy csavarral egy negyedik oldalról. Egy tolvaj képzeletét felkavarja, ahogy a lopott autóban "gazdag emberként" vezet, majd az autó történetet mesél a tulajdonosáróé, annak feleségéről és szeretőjéről. A történet közben egyre szimpatikusabbnak tűnik a szerető, melyhez könyörög: "Kérlek táncolj velem / Most a magam ura vagyok / Megígérted egy nap elviszel, ez az, amit a telefonba mondtál / Én csak egy a szerelem rabja vagyok, ki elrejtőzik a fény elől." Klasszikus Stinges történet mesélés, a legjobbak közül.

Drum Programming - Kipper
Loops - Kipper / Bass - Sting
Percussion - Donal Hodgson, Rhani Krija
Vocals - Sting
Guitars - Sting / Pads - Kipper

7. Forget About The Future

A Forget About The Future-ban ismét összeállt a 2001. szeptemberben, Toszkánában koncertet adó zenészek többsége. A dal egy párról szól, akik nem tudnak elszakadni a lázongó múltból és akik "Felnyitották a múlt összes sebét / Ahogy megbuktak a jövőhöz vezető útjuk keresésében". A fiú próbálkozik, a lány ellenáll: "Van egy félreérthetetlen optimizmus / A romantikus zenében és a gyertyafényben / De van ez a megmaradó illat / A múlt legegyszerűbb szelleme / Azt mondja, most várj egy percet, baby / Túl gyorsan oldunk kereket". Van több nagyszerű pillanata is a dalnak, például Sting szép bluesgitár szólója, Dominic helyes háttérszólama, vagy Christian McBride bőgője, illetve a swinges befejezésben Chris Botti trombitájával és Clark Gayton harsonájával.

Drums - Manu Katché
Upright Bass - Christian McBride
Trombone - Clark Gayton
Trumpet - Chris Botti
Synth Bass - Kipper / Wurlitzer - Kipper
Pads, Fx's Noises & Loops - Kipper
Clav - Kipper & Dominic
Electric Guitar - Dominic Miller
Blues solo Guitar - Sting

8. This War

A 'This War'' vitathatatlanul az egyik legnehezebb dal, melyete Sting valaha rögzített, melyben Dominic Miller bemutat néhány értékes gitárjátékot. Az Iraq elleni háborúra való felkészülés alatt íródott, és olyan kérdésekre keresi a választ, mint hogy ki húz hasznot a háborúból, ki a felelős azért, mert "Pénzt fektettek a hadianyagokba / És azokba a kis pamut zászlókba / Pénzt fektettek a fa koporsókba / Fegyverekbe és hullazsákokba", és talán jósként: "És befektetsz ebbe a börtönbe / Amiből soha nem szabadulsz ki / És megnyerheted ezt a háborút, még harcolunk / De elviselnéd a békét?" A dal egészen egyszerűen egy elképesztő nóta, lecsillapítja a közönséget, ha élőben hallja majd.

Drums - Manu Katché
Electric Guitar - Dominic Miller
Fx's Pads - Kipper / Lead Vocal - Sting
Backing Vocals - Sting & Kipper
Feedback Guitar - Dominic Miller
Verse Guitar - Dominic Miller
Tambourine - Rhani Krija
Scratches & Sweeps - Kipper
Hammond - Jeff Young

9. The Book Of My Life

Nem túl nehéz kitalálni, hogy a "The Book Of My Life" c. dalt, Sting önéletrajzi könyvének megírása inspirálta. Vitathatatlan, hogy ez a legszemélyesebb száma, melyet valaha is írt. A szöveget olvasva láthatnyuk, ahogy a szavak mögül kibontakozik Sting élete. "Vannak megtört és megtartott ígéretek / Mérges szavak, amiket kimondtam, ahelyett, hogy sírtam volna" valamint: "Van egy fejezet az apákról, egy fejezet a fiakról / Vannak oldalak vitákról, amiket senki nem nyert meg". És annak ellenére, hogy "Vannak a jószerencse meséi, amelyeket nem lehetett eltervezni" Sting mégis emlékesztet minkett arra, hogy "Valamilyen bánat minden életben van". Anoushka Shankar szitározása, Aref Durvesh tabla játéka és Jacqueline Thomas csellójának kombinációja ad gyönyörű hátteret a dalnak.

Drums - Manu Katché / Shaker - Rhani Krija / Tabla - Alef Durvesh
Bass Pads & Atmospheres - Kipper
Break Down Acoustic Guitar - Dominic Miller / Electric Guitar - Dominic Miller
Sitar - Anoushka Shankar
Lead Vocal - Sting / VG8 Guitar - Sting
Cello - Jacqueline Thomas
Hi Hat Loop Arps - Kipper
Strings & Bell Strings - Kipper
Bells, Outro Perc & Fx's - Donal Hodgson

10. Sacred Love

A soul-os (olykor blues-os) címadó dal, a Sacred Love visszatér az ismétlődő témákhoz, a szerelemhez, a valláshoz és olyan fokig fonja össze őket, hogy úgy tűnik valóban lehetetlen különválasztani őket egymástól. "Te vagy a hitem, te vagy a templomom / Te vagy a Szent Grálom a kutatásom végén / Elég sokáig térdeletm? / Kerestem a bolygót, hogy megtaláljam / A szent szerelmet." Együtt mozgunk olyan dobosokkal és ütősökkel, mint Manu Katché és Rhani, valamint olyan fúvósokkal, mint Chris Botti és Clark Gayton.

Drums - Manu Katché
Dejembe, Darbouka, Tambourine - Rhani Krija / Loop - Kipper
Electrig Guitar - Dominic Miller
Guitar Fx's - Donal Hodgson
Riff & Wah Guitar - Sting
Bass - Kipper / Lead Vocal - Sting
Hammond - Jeff Young
Piano & Rhodes - Jason Rebello
Fx's Noises & Atmosphere - Kipper
Trombone - Clark Gayton / Trumpet - Chris Botti / Backing Vocals - Sting, Katreese Barnes & Ada Dyer, Kipper

> 2003.08.20:

• Sacred Love album, zenészek: Sting (lead vocals, bass, VG8 acoustic guitar, BV's, clarinet & arab horn, guitars), Kipper (loops, programmed drums, bass, synths, 70's arp, ...), Dominic Miller (guitars), Manu Katché (drums), Vinnie Colaiuta (drums), Jason Rebello (keyboards, bass), Jeff Young (Hammond), Chris Botti (trumpete), Christian McBride (bass), Clark Gayton (pozan), Mary J Blige (ének), Dave Hartley (keyboards), Anoushka Shankar (sitar), Vincente Amigo (Flamenco guitar), Victor Calderone (loops, fx's), Rhana Krija (live precussion), Valerie Denys (castanets), Donal Hodgson (fx's), Levon Minassian (dourdouk), ...
• Send Your Love kislemez nemzetközi megjelenés: 2003. szeptember 8.
• Send Your Love maxi single 1: Send Your Love (radio version), Moon Over Bourbon Street (Cornelius Mix), Send Your Love (Dave Audé remix), Send Your Love - The Video (enhanced cd)
• Send Your Love maxi single 2: Send Your Love (radio version), Send Your Love (Calderone & Quayle radio mix), Send Your Love (Calderone & Quayle radio dub mix), Send Your Love - The Dance Video (enhanced cd)
• Send Your Love single 1: Send Your Love (radio version), Send Your Love (Dave Audé remix)
• Sting Reveals - A honlap hasonló nevű bemutatója mellett, egy zenés dokumentumfilm is beszámol az új Sting album dalairól, melyet többek között az európai VH1 és egy német adó is már a műsorára tűzött a napokban. A műsorújságban a Leplezetlenül: Sting címszavakat kell keresni az ismétlésekhez!
• A Sacred Love-ról - A lemez dalai között hallani Brand New Day-es behatást, némelyik nóta emlékeztethet a Mercury Falling, a The Soul Cages vagy akár a ...Nothing Like The Sun dalaira is. Ezen a lemezen azonban nem találni bosa-novát, se country vagy rap számokat és nem lesznek francia dalok sem. A dalszövegek Sting legjobb formáját tükrözik. A dalok ismét a szerelemről, a szeretetről szólnak, csak egy kissé árnyaltabb formában. Van benne elveszett szerelem, szakítás, börtön-szerelem, politika, Shakespeare-idézet, és önéletrajzi ihletésű dal is. Sting nem önmaga lenne, ha nem idézne korábbi dalaiból, most a We'll Be Together és a Walking in You Footsteps egy-egy sorát hallhatjuk viszont. A Sacred Love vibráló, érzéki és provokatív dalok kollekciója és világos bemutatása annak, hogy Sting ereje teljében van még. Megérdemli, hogy hatalmas tagadhatatlanul siker legyen.
• Inside - A csodálatos nyitódalt kétségkívül klasszikus Sting nótának szánták, a közönség kedvencének. Sting a szívet tépő fájdalmatról énekel - A doboknál itt Vinnie Colaiuta dolgozik, a gitárt természetesen Dominic Miller kezeli, de megragadja a hathúros hangszert Sting és Kipper is, sőt Kipper viszi a basszusszólamot is. Sting a gitár és az ének mellett fúvos hangszereken is bemutatkozik, mint pl. a klarinéton. A zongorát Jason Rebello kezeli, a Hammon orgona felelőse pedig itt is Jeff Young.
• Send Your Love - Vincente Amigo brilliáns flamenco gitárjátékával és Valerie Denys kasztanyetta-munkájával indul a nóta, majd a basszus átvezet a táncolható fődallamba. A dal ideális választás arra, hogy kislemez legyen belőle. Habár az album verzió kevésbé frenetikus, mint amit kislemez remixektől elvárhatunk. Ez egy vidám nóta, melyben Sting távol tartja magát a hagyományos vallástól a két legfontosabb vallás miatt az életében: ez a szeretet és a zene. Az intro spanyol dallamai ellenére a dal határozottan Közel-keleti hangulata van hasonlóan a "Desert Rose"-hoz. Az alap dobkészletet ebben a dalban Manu Katché üti, a szintetizátor effektekért, groove-okért Kipper mellett Victor Calderone és Donal Hodgson felel. A basszust is hárman viszik: Sting mellett Kipper és Jason Rebello neve fémjelzi ezt. Dominic természetesen a gitárokért felel ismét, míg Jeff Young itt is orgonázik. A keleti dallamok kíséretét Rhana Krija és Levon Minassian ütősjátéka egészíti ki. [Sting.com]