Előző cikkünkben az első négy dalt hallgattuk meg, és elemeztünk ki Sting, If On A Winter's Night... c., most megjelent, új albumáról. A folytatásban újabb négy szám következik.

Mivel elég bonyolult megérteni miért nyúlt a Roxanne énekese a hagyományos brit népköltészethez, klasszikus zeneszerzőkhöz és írókhoz, érdemes utánanézni a dalok eredetének, illetve a művek által tárgyalt témáknak.

Indítsuk el a lejátszót:

 

5. Christmas At Sea - Karácsony a tengeren

Vers: Robert Louis Stevenson, Hangszerelés: Sting és Mary MacMaster

Az album egyik legérdekesebb dalával folytatjuk. Stevenson versének kissé átírt és rövidített megzenésítését Sting és a hárfás Mary MacMaster (The Poozies) közösen szerezte. Az érdekes, skót-gaelic nyelven felénekelt refrént ugyanis MacMaster jegyzi, sőt hallható is a Macmaster/Hay duó MySpace oldalán Thograinn Thograin címmel (Donald Hay egyébként ütősként szerepel Sting albumán). A páros novemberben megjelenő Love and Reason c. albumán is kiadásra kerül az említett dal.

Visszatérve a Christmas At Sea-re: A nóta ütemes, dallamos, fülbemászó gaelic refrénnel van megáldva, a Sting által énekelt versszakok között. Valahol a The Soul Cages és a Mercury Falling között helyezkedik el a nóta feelingje. A dallamos hárfaintró pedgi akár egy templom szép harangjátéka is lehetne a zord tengerről hallgatva. A dal természetesen egy tengerészről szól, aki valamilyen sötét okból kifolyólag még Karácsony napján is húzza a fagyos vitorlát, miközben épp havas szülőfaluja előtt hajózik el és az ablakokból kiszűrődő tűzmelegről ábrándozik.

A skót származású Robert Louis Stevenson egyébként nem épp verseiről, sokkal inkább regényeiről ismert, elég csak megemlíteni mondjuk a Kincses szigetet vagy a Jekyl és Hyde-ot. E verse azonban a Balladák című kötetében jelent meg 1891-ben.

Zenészek: Sting-vokál, Mary Macmaster-vocál, Dominic Miller-gitár, Kathryn Tickell-hegedű, Ira Coleman-nagybőgő, David Mansfield-gitár, Donald Hay-ütősök, Bashiri Johnson-ütősök

 

Sting: Christmas At Sea - live from Durham Cathedral
 

 

 6. Lo How A Rose E'er Blooming

Zeneszerző: Michael Praetorius, Angol fordítás: Theodore Baker, Hangszerelés: Sting

A Lo How A Rose E'er Blooming egy eredetileg XV. századi német ének, melynek első két versszakát ebben a formában Theodore Baker fordított angolra 1894-ben. A dallamot Michael Praetorius-nak tulajdonítják 1609-ből, melyet még Johannes Brahms is felhasznált egy művében. Az egyházi ének szerepelt a '71-es, Oscar-díjas Love Story c. filmben is.

Az egyszerű dallamot Julian Sutton szólaltatja meg orgonán és csak később lép be Sting a régies szövegű énekkel, majd a vonósok illetve később a vokálosok szólalnak meg. A második egyben utolsó versszak gyönyörűen megkomponált egyházi műveket juttatnak eszünkbe, ráadásul Sting meleg hangján, prózában mormol el két sort.

Gyönyörű karácsonyi dal Jézus megjövendöléséről. Ajánlom a kövektező kórusváltozatot is meghallgatásra, mely a Christmas at Baylor DVD-n jelent meg 2003-ban.

Sting-vokál, Stile Antico-vokál, Kathryn Tickell-hegedű, Vincent Segal-cselló, Julian Sutton-orgona, Strings of Musica Aeterna-vonósok

 7. Cold Song - Hideg dal

Zeneszerző: Henry Purcell, Szöveg: John Dryden, Hangszerelés: Sting

Az album egyik legsötétebb, legdepressziósabb dala. Az angol barokk zeneszerző, Henry Purcell Artúr király c. operájának (1691) híres áriája ez a hideg dal a harmadik felvonásból ("What Power art thou, who from below..."). Talán leghírhedtebb előadásban - a meghökkentő kosztümjeivel azonosított - Klaus Nomi, német származású újhullámos operatenortól ismerhetjük. Ő sokkal fagyottabban adja elő az áriát ezen a nagyszerű videón, Stinget inkább morózusabb, depisebb hangulatban találjuk a nótát hallgatva. Azonban el tudom képzelni, hogy Nomi bizarr előadása miatt választotta ezt a dalt Sting is lemezére. Klaus Nomi a belinkelt felvételkor egyébként már nagyon betegen (az első ismertebb AIDS-esként) adta elő ezt a halál váró, megrendítő dalt 1983-ban. Az énekes fél évvel később elhunyt.

A dalhoz Sting videoklipet is készített, melyben Dominic Miller és Vincent Ségal szerepel:

Sting: Cold Song - videoklip

Sting-vokál, Dominic Miller-gitár, Vincent Ségal-cselló, Robert Sadin-ütősök, Svetlana Tsovena-hegedű, Daphna Mor-recorder, John Ellis-basszus klarinét

 8. The Burning Babe

Zeneszerző: Chris Wood, Vers: Robert Southwell

Na, ilyen dalokra vágynak a rajongók a '85-ös The Dream Of The Blue Turtles, a '91-es The Soul Cages, de legalább a '96-os Mercury Falling albumok óta. A The Burning Babe végre mozgalmas, rock és jazz hangszerekre is alakított dal lett. Stingék nem átallottak még egy komplett dobszerkót is betuszkolni a dalba - szinte már-már rockzenekari magasságokban járunk. Ráadásul épp Jack DeJohnette nagyszerű jazzdobos volt kéznél, a szoprán szaxofont pedig Kenny Garrett fújja. A két nagyszerű amerikai soundja meg is határozza a dalt, legalább a középrésztől kezdve. A zenészeknél az összekötőkapocs pedig most is Miles Davis. Igen, ez már-már jazz! ...folkosítva, hiszen hegedű, cselló, hárfa és a mandolin is szerepet kap a feldolgozásban.

A zenét ebben a formájában bizonyos Chris Wood folkzenész jegyzi, akit a BBC2 Radio legutóbb is a 2009-es év folkénekesének, 2008-as albumát pedig az év legjobb folk lemezének minősítette. A zenész épp idén jelentette meg válogatásalbumát is, nem is értem Sting miért nem hívta meg közreműködőnek! A dal egyébként szerepel a Kathryn Tickell & Ensemble Mystical (Tudjátok, a hegedűs csaj a Desert Rose klipjéből) c. 2000-es albumon is, jóval nyugisabb feldolgozásban.

A dalszöveg Robert Southwell XVI. századi angol jezsuita pap és költő szerzeménye. És mivel őt az anglikán I. Erzsébet felköttette, a keresztények mártírnak és szentnek nyilvánították. Szent Robert Southwell 1595-ben írta meg a The Burning Babe c. versét, amely az egyik legismertebb és legerőteljesebb angol nyelvű karácsonyi költemény. Gondos ütemezés és ügyes szünetek jellemzik, melyre nagyszerű dallamokat lehetett írni. Nem hiába akarta megsemmisíteni saját munkáit a híres kortárs drámaíró Ben Johnson, e verset elolvasva.

Érthető, ha Sting is beválogatta a dalt téli albumába. A mű kevesebb, mint 3 perces, pedig biztos vagyok benne, hogy még legalább két percnyi jazzes szóló rejtőzik valahol Sting toszkánai villájának stúdiószámítógépén. Rövid, túl rövid így a dal, viszont az albumba csak így tud illedelmesen beilleszkedni...

Sting-vokál, Julian Sutton-orgona, Kathryn Tickell-hegedű, Vincent Segal-cselló, Cyro Baptista-ütősök, Lisa Fischer-háttér vokál, David Mansfield-mandolin, Ira Coleman-nagybőgő, Mary Macmaster-hárfa, Kenny Garrett-szoprán szaxofon, Jack DeJohnette-dobok, Daniel Druckman-pergődob

Tartsunk újabb szünetet a következő dalok előtt...

TOVÁBB A KÖVETKEZŐ RÉSZRE...

Máté Attila
stinghu@t-online.hu
www.sting.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.