Találkoztam Stinggel

Kunsági Zoli beszámolójaTalálkozás Stinggel

Kunsági Zoltán
2004.06.06
2004. június 5-én feledhetetlen élményben volt részem. El sem hiszem, amikor leírom: TALÁLKOZTAM STINGGEL!
 

A világ egyik legnépszerûbb énekese szombaton adott ingyenes koncertet hazánkban, a T-Mobile szervezésében. Jóbarátommal, Nagy "Greg" Gergellyel és a sting.hu szerkesztõjével, Máté Attilával együtt engedélyt kaptunk az Universal kiadótól, hogy a koncert elõtt személyesen átadhassuk a 2004-es fanbook-ot neki.

A Mariah Carey-rajongók rendszeresen szoktak kedvencüknek ehhez hasonlót készíteni, ezért adtam az ötletet, hogy próbáljunk Sting-nek is csinálni egy ilyet. 3 hónap alatt gyûjtöttük az interneten a Sting-nek szánt üzeneteket, a rajongók képeit, hogy végül egy könyv formájában eljuttathassuk hozzá. Azonban mi lepõdtünk meg legjobban, amikor a kiadótól azt az információt kaptuk, hogy erre valóban lehetõségünk lesz. :-)

Ki gondolta volna azt is pl. hogy a Metro újság különszáma egy oldalt szentelt tegnap a kezdeményezésünknek? Az egész még mindig olyan hihetetlen.

Sting, mint a legtöbb világsztár, egyszerűen megközelíthetetlen. Ha nem szobrozunk pl. a szálloda elõtt, akkor nem sok esélyünk van amúgy, hogy autogramot kapjunk tõle. Magyar "sztárok" sem közelíthetik meg a koncert elõtt, ezért volt nagy jelentõsége, hogy bekerülhettünk a 15 ember közé, aki tegnap "kiválasztott" volt.

Rajtunk kívül a kiadótól voltak ott, a Danubius Rádió nyertesei is megkapták ezt a lehetõséget, és ott volt még Geszti Péter, akinek sikerült befurakodnia közénk, persze nem érdemtelenül, hiszen õ felelõs a T-Mobile magyar reklámkampányáért.

4 ellenõrzõ pont után eljutottunk a backstage-hez. A várakozás azzal telt, hogy izgultunk, vajon tényleg megvalósul ez az álom. Elõttünk néhány újságíró készíthetett villáminterjút vele. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy terelnek be minket egy nagyobb szobába. A biztonsági õröktõl megtudtuk, hogy nem készíthetünk fotókat, és autogramokat sem fog osztani kedvencünk.

Majd megjelent.

Az elõzetes beszámolók alapján egy nyúzott, fáradt, kedvetlen pasit vártam, de Sting mosolyogva lépett be az üvegajtón, és körbe ment a szobán. Nem a mi oldalunkon kezdte a sétát, hanem elõször az Universal kiadó magyar képviselõjétõl átvette a legújabb aranylemezét, kézfogás, vigyor a kamerába, majd tovább.

A Danubius-os nyertesekkel pár másodpercet idõzött, természetesen aláírt mosolyogva mindent, amit csak eléraktak. "Hi, I am Péter Geszti!", hallatszott már majdnem mellettünk, és még alig telt el 1 perc.

 

Majd végre odalépett hozzánk. "Õk a magyar klub képviseletében vannak" - mondták neki, és Sting mosolygott miközben a szemembe nézett, és kezet fogott mindhármunkkal. Greg-nek volt a legnagyobb lélekjelenléte, és megmutatta, hogy mit hoztunk. Elmondhatom, hogy Sting nagyon örült a könyvnek, belelapozott, örült, hogy olyan sok helyrõl kapott üzenetet. Az egyik lány a fanbook-ban kifejezetten tetszett neki, és ezt egy csettintéssel meg is jegyezte. :-)

Megmutattuk a nálunk is megjelent önéletrajzi könyvét, melyet aláírt, és kérdezte, hogy jó-e a fordítás. Én is kaptam két autogramot, melyeknek már keresem a helyet a falaimon. :-)

Velünk töltött a legtöbb idõt, közvetlen és kedves volt, és fél szemmel láttam, hogy 2 profi fotós folyamatosan kattogtatja a masináját: reménykedünk, hogy lesz néhány jól sikerült felvétel.

 

A meet&greet végén megköszönte mindenkinek a részvételt, és kiment a helységbõl, miközben mi még mindig egy kicsit sokkosan hebegtünk, pakolásztunk.

A backstage bejárathoz bandukolva még visszanéztünk egyszer, és láttuk, ahogy Sting szorosan magához fogja a fanbook-ot: nem passzolta le rögtön az asszisztensének, és ettõl is remek kedvünk lett.

A koncert elõtt még sikerült bejutnunk a VIP szekcióba, ahol elõl állva élvezhettük azt a két órát. Igazán nagy élményt nyújtott nekem a koncert is, bár ahogy a mellékelt fotón láthatjátok, ebben a VIP szekcióban azon kevesek közé tartoztam, akik valóban jól érezték magukat.

A többi, közel félmillió embernek sajnos nem volt ilyen szerencséje, sokaknak szinte nyomorogniuk kellett a tömegben. De én elengedtem magam, és jópár nyakkendõs üzletkötõ, vagy hirtelen ismerté vált unott képû magyar celebrity üveges tekintete ellenére elengedtem magam, és végig énekeltem, csápoltam a koncertet.

Sosem fogom elfeledni ezt a napot, ilyen szülinapi ajándékot nem adott még a Jóisten, igazából el sem hiszem, hogy ez megtörtént...

További képek a találkozóról.
A Fanbook 2004 megtekinthető a http://love2.sting.hu honlapon.

Kunsági Zoltán
www.mariahcarey.hu

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.