STING-INTERJÚ
Parade Magazine
San Francisco Chronicle
Sunday, August 10, 2003
4-5-6. oldal
A rocksztár, Sting elmeséli, hogy a hírnév kellékei és a szerencse valamikor elvágta a szüleitől. De ma, 51 évesen már azt mondja:
"Remélem, hogy megtisztelhetem vele az életüket"
Gerry Hirshey interjúja
Fordította: Réka
Karrierje kezdetén, Sting a rock lázadás világában élt. Most, a korrábbi Police frontembere gondolkodik el, hogy milyen hibák vetnek rá leginkább rossz fényt. „Boldogságom kulcsa a családom” „Valószinűleg a legkevésbé voltam képes felhagyni ezzel az életformával.” - mondja Sting. Éppen a malibui beach house-nak a tenger felőli oldalán áll – egy vályogtéglaszerű anyagból készült kupolánál, ami korábban Larry Hagman tulajdona volt (Leo DiCaprio kunyhója mellett). Bent, egy filmes csapat készíti elő a következő hónapban megjelenő DVD felvételét, ami az új, Sacred Love albumot fogja követni. „Ez nem Newcastle.” - tréfálkozik a Csendes-óceán hullámverésein. „A víz látványa itt egy kicsit ragyogóbb.” Gyerekként a sivár Wallsendben, a brit hajógyártó város körzetében láthatta a hatalmas hajók építését a Gerald utca végén lévő telepeken. „Mintha egymás után hajóznának ki külföldi kikötőkbe, vagy csak úgy képzeltem.” - emlékezik vissza Sting, aki 1951-ben Gordon Sumnerként látta meg a napvilágot. „És még mintha mindig ott lennénk. Ez az emlékem olyan vörösesbarnás képnek tűnik.” Ernest Sumner négy gyermeke közül az első, apja tejesember, anyja Audrey, fodrász; Sting azt mondja, úgy érezte, hogy röghözkötött volt a szegénység és a brit „kasztrendszer” merev határai miatt. Ahogy megszökött úgy újra felfedezte magát, mint egy egynevű, világszerte ismert rock sztárt, ami ma számára 51 évesen igen szép teljesítmény. Az utolsó simításokat végzi az önéletrajzán, oly természetességgel, mint a saját zenéjén, amely egyesített mindent a hűvös jazz zenétől, az exotikus algériai Rai énekléséig, és a nashville-i countryzene gitárjáig. Könyvén dolgozik, ami novemberben kerül piacra. „Ez egy nagy kitárulkozás volt tőlem” - mondja. „Az átváltozásomról szól, ahogy ez az egész dolog történt." És most több mint boldog, ezen a napos délutánon, tart egy kis árulkodó sajtóbemutatót a nehezen megtapasztalt életleckéiről. Első szabály: „Ha ismerni akarod magad, akkor felejtsd el a részleteket, hogy min csámcsognak bulvárlapok. Naplót vezettem mindarról az úgynevezett 'a sikerhez való felemelkedésről'. Mindent leirtam – az őrült rock sztár kalandokat, a külföldi utazásokat, a partikat és a nagy neveket. Újra elolvastam ezeket és átgondoltam, hogy hol voltam ebben én? Mind értelmetlen volt. Nem sugallnak számomra semmit, hogy valójában ki is voltam. Újra el kellett indulnom hát a startvonaltól.” 
A történet, amit el akart mondani nem az utolsó 25 évéről szólt, Stingként – állandó becenevére a darázsszerű fekete és sárga csíkos pulóvere viselete révén tett szert, amit egy jazz bandában viselt. Nem a szúróshajú, szőke szentkép tetteiről van szó, aki 16 Grammy Díjat kapott és 95 millió lemezt adott el basszusgitárosként és a Police rock trio énekeseként. Sem az Angliában, Toszkániában, és az Egyesült Államokban lévő elegáns otthonairól van szó vagy buja életéről, hanem a 6 gyerekét „majomszeretettel” szerető apáról (Joe (26) és Kate (21) az első feleségétől Frances Tomelty-től; lányai Mickey (19) és Coco (13), fiai Jake (18) és Giacomo (7) a második feleségétől, a színésznő és producer Trudie Stylertől). „Ez nem egy híres ember könyve.” - mondja. „Csak az első 25 évet foglalja magába, és már az elkészítésének a vége felé járok. Ez valójában a szüleim története, több mint bármi más." Sting új élete és feltűnős világa távol tartotta szüleitől. Így beszél arról, amikor mindkettő rákban meghalt, egy éven belül 1987-88-ban. „Nem ejtettem egy könnyet sem. Megtévesztve voltam ezáltal. De akkor sem tudtam. Ráébredtem, hogy tennem kell valamit azért, hogy kihozzam ezt a dolgot.” Megtörte a 2 évig tartó íráscsendet, a szülei halálának felélesztését az 1991-es The Soul Cages albummal, ami részben az apjáról íródott. Az album első sora bizonyosan közvetlenül családi: „Billy a hajógyár mellett látta meg a napvilágot.” Sting végül megtalálta önmagát, sírva fakadt a hangfelvételt készítő stúdióban. Newcastle-ben az albumot kísérő video felvétele gyógyító volt, valószínűleg keserédes az idősebb Sumner hazatérése nélkül. Sting az összes albumát nekik ajánotta fel.. És most a könyvében azt írja, „Remélem, valahogyan megtisztelhetem vele az életüket.” Sting következő 'de nem a legkisebb' alapvető leckéje. Második szabály: „Család, múlt és jövő, a kulcs a mindennapi életemhez és mai boldogságomhoz. De ha nekem 19 évesen mondod – vagy akár 25 évesen – ugató őrültnek gondoltalak volna. Sokat kellett utaznom – temérdeket – a távolság kialakította bennem azt, hogy mit is jelent igazán az otthon.” Tulajdonképpen, Sting elfutott a gyökereitől, oly messze és gyorsan amennyire csak tudott. „Boldogtalan voltam, gyerekként ez az érzés elidegenítetté tett.” - emlékezik vissza. „Nem bántak rosszul velem. Csak nem éreztem, hogy különösen oda tartoztam volna, ahol voltam. Persze mindenki utál szegény lenni, de rossz volt számomra az az érzés, hogy nincs választási lehetőségem. A szüleimnek sem volt, akkor én miért szerettem volna?” Egy csillag felemelkedése 8 éves kora óta, a fiatal Gordon gondterhelten nőtt fel, reggel 4 órakor még az iskola előtt az apjának segített kihordani a tejet. De úgy, mint egy nagyon okos és kíváncsi fiú, a rossz egészségű, fullasztóan régimódi St. Cuthbert’s Fiú Iskolában. Nem ösztönözték a kreativitását az osztályban, így energiáját az iskolai csínyekbe és indulatokba vezette le, meg is kapta érte a magáét, úgy írta le, mint egy rekordot, 42 verést kapott egy évben az igazgatótól. Nem tudta megértetni a megromlását. „Nem valami nagy dolog volt megtárgyalni a konyha asztalnál az „add ide a sót” közben.” - emlékezik vissza. „A szüleim ugyanazon osztályhoz és generációhoz tartozók voltak, nem osztoztak az érzésekben és nem beszéltek sokat. Nem értek egymáshoz. A gyerekeiket nem ölelték meg. Most már tudom, hogy ez nem a szeretet hiánya miatt volt – csak éppen nem volt meg a kifejező eszközük hozzá.” Ernest Sumnert szorgalmas, hallgatag embernek írta le, aki úgy tűnt, soha nem vette tudomásul fia életútján szerzett trófeáit és főiskolai teljesítményeit. Sietve tett örömet apjának a tejkihordással, Sting ráeszmélt, hogy ugyanazon munkáskezeket örökölte: Őmaga elég nagy volt ahhoz, hogy megragadjon 10 üres üveget egy háznál, de más tervei voltak velük. „Tinédzserként kitaláltam, hogy könnyen a gitárnyak köré csomagolhatók.” - mondja. „A zenébe menekültem, a gitározásba, a hőseimről való fantáziálásba, mint Miles Davis. Végül a sors kétséges életvonalra taszította: ösztöndíjjal bekerült egy kitűnő magániskolába. „Ez valóban egy csoda volt.” - mondja. „Jó oktatást kaptam, és úgy olvastam, mint egy őrült – mindent elolvastam, amit csak tudtam. Kezdtem látni a világot kívülről, úgy, mint a szüleim.” Még mindig hallgatja édesanyja Buddy Holly felvételeit, de 17 évesen felfedezte magának Thelonious Monkot. „Ez egy régi történet, de az oktatás volt a menekülés eszköze.” - mondja. „Az, és egy bizonyos zenei rátemettség.” - mondja nevetve. „És egy égető kívánság: kijutni onnan.” De a szabadságnak ára volt: „Ez csak még jobban elszigetelt.” - mondja. „Sokat utaztam ki a szomszédságba egy előkelő gimnáziumba, viselni az előkelő egyenruhát. Magam mögött hagytam a társaimat és egy új életet kezdtem, távol a családométól. 19 évesen otthagyta az otthonát, azért hogy elkezdje az egyetemet, ahol mégis csak egy boldog huligán volt az éjszakában; nagyon is szerette a 'brownie'-t, a helyi barna sört, a női tanulókat és a tantestületet. Átiratkozott egy tanárképző főiskolára, diplomát szerzett és elkezdte foltozni a bárzenekaros és a 'megbecsülendő' munka közötti életet. Játszott egy bandában egy tengerjáró hajón és angolt tanított egy általános iskolában. 1976-ban kötött házasságot 25 évesen, Frances Tomelty-vel akitől két gyermeke született. De az otthon nem fért össze Sting új és állhatatlan együttműködésével: 1977-ben találkozott Andy Summers-szel és Stewart Copeland-dal, és megalapítottak egy új bandát, a Police-t. Sting mégis futva menekült múltjától. Keményen dolgozott, hogy elveszítse 'geordie' akcentusát és szőkített haját. Mint oly sok rock lázadó, azt mondta: „Meglehetősen mélyen beleesek az EH-ba: Elidegenülés és Harag. Ez igazságtalan tud lenni a szeretteimhez, de feltételezem, hogy a történelem bebizonyította, hogy ez gyakran meglehetősen kapós.” Dalszerzőként Sting a kiteljesedő csipkés szélű megromlását, szellemes irodalmi hivatkozásokkal fejezte ki, mindazonáltal érthető szöveggel, amelyet a Police jól tálalt. 1978-ban a trio első slágere, a „Roxanne”, egy szerelmes dal volt egy prostituálthoz. Az „Every Breath You Take” úgy hangzott, mint egy sötét lopakodó vallomása. A következő slágerük címe a „King of Pain” igazolta, hogy nagyon is igaz: a banda nem boldogul. 1982-ben Sting és Tomelty elváltak; ő pedig elköltözött közös barátjukhoz Trudie Stylerhez. A Po
lice 2 évvel később feloszlott. Az újrakezdés „Valójában, Trudie-val kelt fel a nap.” - mondja Sting. A gyerekek azonnal elkezdek jönni. A Police újra egyesült, szerencsére csak azért, hogy a pár esküvőjén játszanak 1992-ben. Az első 10 év alatt Trudie-val „magamhoz tértem, hogy felfogjam az otthon értékét.” - mondja Sting. „Az otthon számomra nem téglákat és maltert jelent. Ez egy szilárd kapcsolat. És ez határozottan meg volt nekem Trudie-val. Ez tartott meg engem épelméjűnek.” A dalcímek, mint az élete, meg voltak fényesítve slágerekkel, mint a „Fields of Gold” vagy a „Brand New Day”. Körutazás, habár szükségszerű, de nem hosszabb, mint a magány. „30 évembe került, hogy ez jóra forduljon.” - mondja. Sting kialakított egy olyan életmódot, hogy kicserélődjön a turnékon – magán repülőgépe révén – a legtöbb estén saját ágyába fekszik le. És azért, hogy minél több időt faragjanak ki a család együttlétéért, Sting és Trudie minden augusztusban kitisztítják az időbeoszásukat, így mindannyian együtt lehetnek otthonukban, Toszkániában. „Kihasználjuk az időt.” - hozzátette, azt hogy az élet legjobb része a 6 ifjú Sumnerrel eltöltött idő. „A legtöbb elismerést a gyerekeimmel és a jóneveltségükkel kapcsolatban kapom, és hogy milyen kivételes emberi lények ők. Annak ellenére, hogy én vagyok az apjuk.” - mondja nevetve. „Meg van rá a képességük, hogy ebben a világban erős egyénekké váljanak, és hogy biztosak legyenek önmagukban. Úgy gondolja, a legidősebb fiát, Joe-t ismeri a legjobban: „Egy csomó közös dolgunk van. Együtt turnéztunk hosszú ideig – ez megváltoztatta a dolgok mozgató rugóját.” Joe gitáros egy rockbandában. „Ő nagyon jó.” - mondja az apja vigyorogva. „Ez minden, mit mondhatok.” Mickey gyakran meglepte és kérte a szüleit, hogy kihagyhasson egy évet az egyetem megkezdése előtt, azért, hogy Bankokban AIDS-es árvákat gondozzon. 
Valószínű, hogy Mickey aktivista értékeit otthon tanulta. Minkét szülője belekerült emberbaráti dolgokba, nevezetesen az Esőerdőért Alapítványba. Felajánlották, hogy óvják az erdőt és az Amazon bennszülötteit. Ez év júniusában, Stinget Erzsébet királynő kitüntette CBE-vel (A Brit Birodalom Parancsnoki Érdemrendjével). A kitüntetést megjegyezve a London Times azt közölte, hogy „Sting egy életerős környezetvédő, anyagi alapot megteremtő és az emberjogokért harcoló személy.” Megpróbál mindíg kéznél lévő apa lenni, rendbe hozni napról napra a szökéseit. Ez év júliusában Sting hosszú útra ment musztángokkal egy elszigetelt közösségbe, Nepál hegyei közé, második legidősebb fiával. „Jake 18 éves, abban az időben van, amikor elindítja magát.” - magyarázza. „Csak egy kis időt akarok vele eltölteni, hogy biztosan kialakuljon az, hogy tudja, ki vagyok én és tudjam ki ő. Egyedül lenni a fiaddal nagyon fontos dolog. Mindegyik gyerekemet elviszem valahová életük e pontján – mikor ott akarnak hagyni téged. A lányomat Kate-t is elvittem Balira, csak ő és én. Fantasztikus volt.” Kérdezd Sting legalapvetőbb életleckéit, és akkor azt fogja mondani: ez be van ágyazva az első dalba a Sacred Love albumon, címe „Küldd el a szereteted”. Azalatt íródott mikor a 'szeptember 11-ei felfordulást' nézte meg. De ez optimistán hatott rá: „Megtaláltam, hogy mik az igazi szent dolgok az élet apró ügyeiben.”- mondja. „A vallásom egyszerű dolgokból áll, mint a családom iránt érzett szeretetem. Remélhetőleg, a világ átváltozik a kedvesség, szeretet és a szerelem cselekedeteivé – a normális tett, a mindennapi dolgok ténylegesen hatással lesznek az irányt mutató vonalra. Ültess egy fát, csinálj gyereket. Légy kedves. Ugyanis a tettek ellentétesek. Elküldheted a gyűlöletedet a jövőbe. És mi tudni fogjuk a végeredményt.”
Köszönet Rékának a fordításért, Matthew T Giller-nek pedig az eredeti cikk elküldéséért!
2021.11.19
2020
STING-INTERJÚ
Karrierje kezdetén, Sting a rock lázadás világában élt. Most, a korrábbi Police frontembere gondolkodik el, hogy milyen hibák vetnek rá leginkább rossz fényt.
Utolsó kommentek