Sting kézfogásától, a Dal döntőjéig

Petruska András régi ismerősünk, barátunk. Az interneten 1999-ben alakult rajongói klub, a Magyar Sting Levelezőlista és a hozzá kapcsolódó Sting.hu weboldalnak (sting.blog.hu) 15 éve egyik törzstagja, írója is. A kezdetektől büszkén követjük őt zenei pályafutásán, drukkoltunk neki Veszprémben, hallgattuk Sting-feldolgozásait, beszámoltunk kiadványairól, széles-vigyorral figyeljük a koncertjeit és online megjelenései után most már a tévében is rendszeresen látjuk őt.

Kapva-kaptunk az alkalmon és megkerestük „öreg-barátunkat”, mesélje el, mi történt vele a 2000-es évek nagy Sting-őrülete óta, amikor még együtt vártuk a friss Sting-kislemezeket, összefutottunk egy-egy koncert után és elemezgettük a hangszerelést, a dal-szerkezetet, a hangszeres szólókat. Azóta persze a Sting-őrület alábbhagyott, kicsit talán az ízlésünk, az internetes közeg és a világ is megváltozott. Máté Attila online interjúja Petruska Andrással.

Sting.hu: - Andris, itt állsz A Dal 2016 döntőjének kapujában. 15 éve, amikor megismertünk a Sting levelező listán épp feleannyi idős voltál, mint most. Bemutatkozó leveledben akkor azt írtad: „…először nem igazán csíptem, aztán egyre jobban megtetszett, és most: itt vagyok. Amit először megszerettem az a Love Is Sronger Than Justice volt.” Hogy emlékszel arra az időszakra? Mit jelent ma neked az említett dal és Sting zenéje

Petruska: - Kamaszként, kezdő zenészként folyamatosan feszegettem a zenei érdeklődésem határait. Az akkor sokat hallgatott olyan előadók, mint pl. Beatles, Queen, Led Zeppelin vagy Hendrix mellett éreztem, hogy hiányzik valami, és ez pontosan az az intellektuális hozzállás volt, amit Sting képviselt. Persze egy olyan karizmatikus előadó után, mint Freddie Mercury, Sting kifejezetten unalmasnak és kimértnek tűnt, ennek ellenére szépen lassan csak-csak kíváncsivá tettek a remek szövegek, és a bonyolult, szélesebb érzelmi skála kifejezésére alkalmas harmóniák. Stinggel kitágult a zenei világom, a kollaborációi által megismertem szinte a teljes jazz történelmet, betekintést engedett a világzenébe, és nem utolsósorban, a gondolatisága rendkívül nagy hatással volt a fejlődő lelkemre.Hogy mindez pont a Love is Stronger than Justice-szal indult volna? Erre nem emlékszem, de az biztos, hogy a Ten Summoner's Tales volt az első Sting-lemez, amit egyben hallottam. Ha így is volt, mindenesetre ma már kevésbé szeretem Sting azon dalait, amik valami fiktív sztorit mesélnek el mindenféle cél, vagy tanulság nélkül.

Sting.hu: - Akkoriban készítette Sting két agyonhangszerelt lemezét, a Brand New Day-t és a Sacred Love-ot. Ezekhez a dalokhoz hogy viszonyulsz?

Petruska: - Különítsünk el egy érzelmi és egy szakmai szálat! Amikor Sting zenéjét megszerettem, a Brand New Day volt az aktuális album, nekem az lett a "Sting-valóságom", amit nagyon megszerettem, különösen az élő verziókat. Miután annak előtte feloszlott együttesek, vagy halott előadók zenéi érdekeltek behatóbban, a Sacred Love volt az első új album, amit várhattam, visszaszámlálhattam a napokat, s nem utolsósorban rendszeresen böngésztem a turnédátumokat az első személyes találkozásban reménykedve. Emiatt nagyon kedves időszak ez számomra.
Másfelől azonban én magam is egyetértek azzal az általános vélekedéssel, hogy a Mercury Fallingot követően Sting izgalmassága megtört, és rendkívül intellektuális készletből merítkezve ugyan, de elkezdte ismételni önmagát.
Ennek ellenére hadd jegyezzem meg, hogy a Sacred Love album példaértékű művészi termék számomra. A szeptember 11-i események által ihletett lemez egy kiválóan felépített konceptalbum, érvényes üzenettel, rendkívül jó dramaturgiával szerkeszett tartalmisággal, és egy mindehhez, a szerző lemezborítói közül kimagaslóan jól passzoló arculattal. Csak a zenével kapcsolatban ér mindig csalódás, amikor hallgatom. Egy remek album, amin a dalokkal van baj...

Sting.hu: - Melyik egyébként a kedvenc Sting-lemezed, és ha van, meg tudsz-e nevezni kedvenc dalt?

Petruska: - A saját zenei lelkületemhez talán a Blue Turtles-Bring on the Night éra energiái állnak a legközelebb, de tetszés szintjén a három Hugh Padgham bábáskodásával készült albumot tartom a legerősebbnek, azok közül is a Ten Summoner's Tales-t, bár a The Soul Cages önvallomása is nagyon erős, különösen koncerten. Ugyanilyen megosztott nyertes nálam a mindent összegző ...All This Time, egyrészt, mert az élő zenélés magasiskoláját hallhatjuk az albumon, másrészt pedig nagyon érdekes dolog látni és hallani, hogyan dolgozzák fel a muzsikusok az aznapi tragikus eseményeket (2001/09/11 – a szerk.). Különösen kedves számomra még az If On A Winter's Night is, bár itt sokkal több mindent nem tudunk meg Stingről, egyszerűen csak kellemes esztétikai élményt nyújt a folklór és a klasszikus zenének ez az unikális keveréke.Dalokat alig tudnék kiemelni, csak gyors hasracsapással; I Was Brought to My Senses, Seven Days, Ghost Story, Moon Over Bourbon Street, I Hung My Head, I'm So Happy I Can't Stop Crying... kár is ezen gondolkodni, annyi jó van.

Sting.hu: - No, és milyen élményeid vannak Stingről, az emberről? Ha jól tudom sikerült több alkalommal is találkoznod vele!

Petruska: - Kétszer találkoztam vele személyesen. Először a 2004-es budapesti Kapcsolat koncert előtti napon, amikor a szállodájuk halljában Dominic Miller gitárost vártuk egy előre leegyeztetett interjúra. Egyszerre érkezett a zenekar, én meg a 18 éves vehemenciámmal vettem a bátorságot, és odamentem Stinghez egy lemezborítóval. Kissé megdöbbenhetett, hogy a szállodán belül érhetik ilyen meglepetések, de mivel tartottam az illő távolságot, készségesen megajándékozott egy aláírással, amit azóta is nagy becsben tartok (lásd a képet jobb oldalt).

A képen bármily hihetetlen, Sting és én vagyunk, napra pontosan 10 évvel ezelőtt. Eredetileg a gitárosával voltunk hivatottak interjút készíteni, de amikor megjelent a színen maga a mester, összeszedtem minden bátorságomat és odamentem hozzá. Az eredménye egy aláírt borító, ami a mai napig kint lóg a nappaliban! Nektek volt valami ehhez hasonló nagy találkozásotok híres emberekkel? (via Instagram)

A második találkozásra 2010 őszén került sor Milánóban, amikor valamit egy teljesen rossz utcában kerestem, helyette belebotlottam egy könyvesboltba, ahol hatalmas betűkkel ki volt írva, hogy 'Sting dedikálás ma'. Hiába vagyunk mindannyian egyszerű emberek, azért az fantasztikus érzés, amikor egy ilyen kaliberű előadóművész ott van előtted teljes életnagyságban, kezet rázhattok, beszélhetsz vele és van egy pillanat a legendás életműben, amikor csak rád figyel. Persze ilyenkor nehéz mit mondani, talán a közhelyes kijelentések helyett többet ér egy kis non-conversation jellegű pár szó.
Én azt látom, hogy Sting pontosan olyan ember ilyen helyzetekben, mint amit a zenéje is sugall; teljesen korrekt, elegáns gentleman, aki megadja a rajongóinak, amit várnak tőle, "but you still know nothing 'bout him".

Sting.hu: - Ha már a Kapcsolat koncertet szóba hoztad. Azt tudtad, hogy már 2004-ben a Blikk címlapján voltál?

Petruska: - Nem tudtam, de az utóbbi hetek is azt bizonyítják, hogy ezekről én mindig jóval később szerzek tudomást.

Sting.hu: - Sting dalait elég nehéz beskatulyázni. Nehéz a saját dalaira is azt mondani, hogy ez tényleg Stinges, hiszen mindig más és más utakat keres és talál a lemezein. Mégis mennyire inspiráltak az ő munkái egy-egy dalod megírásában? Mennyire követhető a te dalaidban a „Stinges múlt”?

Petruska: - Inkább a hozzáállásomon érzem a hatását, mint a dalaimon. Ezt érzem abban, hogy én magam is folyamatosan keresem a nem járt utakat, de tőle tanultam meg azt is, hogy semmi sincs kőbe vésve. Mindig is élvezettel hallgattam, mekkora különbség van egy másfél-két éves turné eleje és vége között annak ellenére, hogy szinte végig ugyanazokat a dalokat játsszák. Szerencsés vagyok, mert rengeteg koncertem van egy évben, így mondhatni, olykor megérint a kiégés démona. Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy Stingék kicserélnek egy-egy basszusmenetet, variálnak a harmóniákkal, egy-két kiállással gazdagítják a dalokat. Ellesve ezeket a kis trükköket, sosem unom meg játszani a szerzeményeimet, folyamatosan találok bennük újabb és újabb zenei kihívást, játéklehetőséget.
Komponálás szempontjából gyakran elemzem Sting szerzeményeit afféle esettanulmányként. Észrevettem például, hogy amikor nagyon bonyolult akkordok szólnak, a legegyszerűbb dallamokat énekli, és ugyanígy van fordítva is. Iskolapéldák az arányérzék eltalálására.

Sting.hu: - No, és szerinted mely dalaid a leginkább „petruskásak”? A Trouble in my Mind-ról nekem pl., a What’s the Time című dalod ugrik be.

Petruska: - Nem tudom, hogy van-e már ilyen stílusjegy, és egyáltalán nekem kell-e megállapítanom, hogy mitől Petruskás egy dal. Jelenleg két albumnyi olyan szerzeményem van, amiknél kifejezetten odafigyeltem arra, hogy egy saját világot alakítsak ki, és ne valami tudásanyagból vizsgázzak le. A saját hangzásvilágot nem lehet erőltetni, az évek kísérletezéseinek, lelki és testi adottságoknak a lenyomata. Az afrikai Sting-nek aposztrofált Richard Bona egyik albumáról írta valaki, hogy "still different, still the same". Azt hiszem, én ennyiben össze is tudom foglalni a zenei céljaimat egy életre.

Dominic Miller a kedvenc gitárosom. A poroltóhoz nem fűz semmilyen viszony:) #vienna #concert #ad-hoc

András Petruska (@andrispetruska) által közzétett fénykép, 2014. Máj 15., 09:37 PDT

Sting.hu: - Egyszálgitáros zenészként kezdetben angol dalokkal kísérleteztél, és úgy tudom néhány angol nyelvű dalod szerzőtársa is a magyar Sting közösségből került ki. Ez a közös munka, hogy jött létre?

Petruska: - A március végén megjelenő Kapunyitó című, második lemezem egyik dalát Szőke Szandrával írtuk, akivel a Sacred Love DVD hivatalos mozipremierjén találkoztam, mindketten a Sting.hu közösség aktív tagjai voltunk. Hasonló szemléletű, ösztönös zenészekként elég hamar megtaláltuk a közös hangot, s bár inkább epizódszereplőként, de fontos részei lettünk egymás szakmai és lelki fejlődésének. A Roam című dal ennek a 13 éves barátságnak a lenyomata, és akinek ez tetszeni fog, nyugodtan gondolhat hálával Stingre is, amiért közvetve összehozott minket.

Sting.hu: - A Metropolita négyes-metrós magyar dalai után az Eurovíziós válogatóban ismét angol dalt hallhatunk tőled, nem véletlenül. Sőt volt egy hosszabb angliai kiruccanásod is pár évvel ezelőtt. A most megjelenő új albumodon, mi lesz az irányvonal, mi a koncepció?

Petruska: - A Kapunyitó kevert nyelvű album, bár továbbra is több magyar szerzemény kapott helyet rajta, mint angol. Ezúttal is egy utazás állomásai a dalok, azonban most mindez belül zajlik. Ugyanis a lemezt a 30. születésnapom eljövetele inspirálta, és úgy döntöttem, ez alkalomból ideje rendbe tenni a személyiségemet. Az album innen indul, számos okom volna ünnepelni, de valahogy mégis kilóg a lóláb, valami nem oké. Az ezt követő dalokban visszamegyek a gyermekkoromba, majd növök fel, és szépen kialakulnak a személyiségem jellegzetes vonásai, többek között azok a visszahúzó erők, amik újra és újra ugyanazokba a kellemetlen helyzetekbe, érzésekbe kényszerítenek. Az album vége az ezzel való szembenézés, és egy tisztább, függetlenebb élet kialakítása. Ebben a közösségben úgy is összefoglalhatnám a lemez lényegét, hogy "forget about the future, let's get on with the past".

Sting.hu: - Ha megígéred nekünk, hogy küldesz majd egy jól sikerült petruskás Sting vagy Police feldolgozást, akkor most azt is megírjuk, hogy hol találkozhat veled legközelebb élőben a közönség!… :-)

Petruska: - Bármennyire szeretem Sting muzsikáját, alig 1-2 szerzeményét dolgoztam fel. A Message in A Bottle-t pár éve megcsináltam, de azon túl nem érzem, hogy bármit is hozzá tudnék adni jó szívvel ehhez a remek muzsikához. Azért elmondhatom? :)

Sting.hu: - Na jó, jöjjenek a dátumok!

Petruska: - Április 9-én lesz a Kapunyitó lemezbemutatója Budapesten a MOMkult Kupolában, majd pedig ezt követően országos klub- és fesztiválturnéra indulunk év végéig. Nem tudom sajnos megígérni, hogy Sting bármelyik állomáson feltűnhet vendégművészként, de talán a hatása valami nyomot azért hagyott a zenei hozzállásomon.

Sting.hu: - Nem baj, ha Sting nem jön, akkor is elmegyünk egy Petruska koncertre még az idén. Búcsúzóul, csak szorítani és drukkolni tudunk neked a Dal döntőjéhez. Nagyon köszönjük az interjút, de még egy utolsó kérdés: Te, mit kívánsz magadnak a közeljövőre nézve?

Petruska: - Egy általános harmóniát, jó kapcsolatot magammal. Hiszek abban, hogy minden ezen múlik kezdve a materiálisabb jellegű művészi sikerektől a magánéletben való boldogulásig. Azt érzem, hogy ez lényegében pontosan ugyanolyan játékos felfedezőút, mint a zenei kísérletezgetések.

Petruska Andrást online itt érhetitek el:

- www.petruskaandris.hu
- Facebook

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.