Ajándék Stingnek - A Fanbook story - 2000

- Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Sting Budapestre is ellátogat legfrissebb lemezének világturnéján 2000-ben, néhány - hozzám hasonlóan - elszánt Sting-rajongóval elhatároztuk, hogy megragadjuk a kitûnõ alkalmat, és személyesen is találkozunk vele. Sok minden szóba jött, hogyan és miként lehetne mindannyiunk régen dédelgetett álmát megvalósítani, mivel egy ekkora megasztár megközelítése nem könnyû feladat... A legjobb megoldásnak egy olyan speciális ajándék elkészítését gondoltuk, amely nemcsak kedves gesztus, hanem maradandó emlék is lehet kedvencünknek. A hazai Mariah Carey-fanek oszlopos tagjától, Kunsági Zoltán barátomtól hallottam elõször az ún. "fanbook" vagy "tribute book" fogalmáról, amelyben a rajongók saját üzeneteiket gyûjtik össze, s azt könyv formájában továbbítják a kiszemelt hírességnek. Ez egyébként Mariah esetében már több alkalommal is nagy sikerrel zárult: egyrészt hihetetlen örömet szereztek vele, másrészt pedig hangüzenetben is köszönetet kaptak érte, és azóta az énekesnõ bárhová megy, állítólag mindenhová magával viszi ezeket az ajándékokat.

- A Stingnek szánt fanbook címe: "Message In A Fanbook" - ami egy Police-nóta címének elferdítése. A 300 oldal terjedelmûre duzzadt könyv ennél egy kicsivel kevesebb e-mailen érkezett üzenetet tartalmaz, amit 6 hónap leforgása alatt sikerült összegyûjteni 1999. december és 2000. június között. Hat kontinens mintegy 50 országának rajongói éltek a lehetõséggel, hogy levelet írjanak Stingnek, amit elõzetes ígéretem szerint jómagam szerkesztettem össze (természetesen cenzúrázás nélkül), illetve azt követõen, személyesen továbbítottam a címzettnek. Legnagyobb meglepetésünkre pl. Dél-Afrikából, Egyiptomból, Jordániából, Iránból, Szaud-Arábiából, Új-Zélandról, Örményországból, Kolumbiából, Chilébõl, Mexikóból, Szingapúrból, a Fülöp-szigetekrõl, Dél-Koreából, sõt még Kínából is érkeztek e-mailek, mind az Interneten meghirdetett "Send a message to Sting!" kampányunk erdeményeként. A Fanbook-ban nemcsak angol, hanem olasz, spanyol és francia nyelvû üzeneteket is találunk, valamint a legfiatalabb levélíró 8, a legidõsebb pedig 50 éves volt. Természetesen minden oldalon mást és mást olvashatunk, mint ahogyan az üzeneteket író emberek is más-más életkorúak, nemzetiségûek, vallásúak, kultúrájúak, az ízlésük viszont - a könnyûzene területén legalábbis - megegyezik. A teljes mû elolvasása után bennem az az érzés fogalmazódott meg, hogy tulajdonképpen mindenki ugyanazt szeretné kifejezni: hálásak vagyunk Stingenk mindazért, amiért zenél nekünk, mivel sokszor ennek a muzsikának a segítségével sikerül átvészelni életünk legnehezebb szakaszait, de örömünkben éppúgy rátalálunk szerzeményeire, mint ahogyan hétköznapjaink szürkeségében is.

- A hozzáállás is nagyon változó volt a rajongók részérõl. Voltak, akik a legnagyobb természetességgel láttak hozzá megható élettörténetük leírásához, vagy esetleg néhány meghökkentõ sztorit osztottak meg Stinggel, esetenként vicces, elég naívnak tûnõ kérdést vagy kérést intéztek kedvenc zenészükhöz. Voltak viszont olyanok, akik elég szkeptikusan fogadták ezt a - bevallom - elég szokatlannak tûnõ vállalkozást, és pesszimizmusuknak a levélben hangot is adtak. Igen sok levél kezdõdik azzal, hogy "bár valószínû, hogy sohasem fogja ezeket a sorokat Sting elolvasni, de azért szeretném megírni, hogy...". Sokan viszont elõre megköszönték nekem ezt a talán soha vissza nem térõ alkalmat, és biztosítottak a támogatásukról, ami igazán jól esett. A június 1-i határidõ lejárta után is néha-néha még kapok a Fanbook-ba szánt maileket, akiknek feladóit sajnálattal kell értesítenem, hogy talán majd legközelebb...

- Természetesen. Még akkor is a legnagyobb meggyõzõdéssel és elszántsággal hittem a sikerben, amikor már látszólag úgy tûnt, hogy senki sem fog tudni segíteni a Stinggel való személyes találkozó létrejöttében. Félmegoldásokkal (pl. eljuttatni hozzá valamelyik menedzserén, zenészén vagy szervezõn keresztül) egyáltalán nem lettem volna elégedett. Magasra állítottam a mércét - mindenképpen Sting kezébe szerettem volna adni a szépen kivitelezett és értékes tartalmú olvasmányt -, amit aztán könnyedén sikerült átugranunk.

- A koncert elõtti nap délutánján, 2000. június 11-én, a Kempinski szálloda bejáratánál sikerült elcsípni Stinget a Magyar Sting Levelezési Lista és Fan Klub (MSL) tagjai közremûködésével. Nem viccelek, ha azt mondom, hogy csupán 1 vagy 2 másodpercen múlott az egész... Amint megpillantottuk az érkezését, a Fanbook-kal a hónom alatt felpattantam a kb. két és fél órán át tartó hõségben eltöltött várakozásból, odarohantam hozzá, amint éppen a fõbejárati forgóajtón lépett volna be, megszólítottam, üdvözöltem, majd kezet fogtunk. Röviden elmondtam neki, hogy tulajdonképpen mi ez az ajándék, amit át szeretnék neki adni, mire õ kicsit meglepõdött, de hálásan megköszönte és elvette azt. Mivel a keze igencsak tele volt, a Fanbook-ot nemsokkal utána turnémenedzserére bízta, aki eltûnt a hotelben, de Sting addig maradt kinn velünk az ajtóban, amíg mindenkinek autogramot nem adott. Utána elköszönt tõlünk, s élõben legközelebb csak másnap, a Kisstadion színpadán láthattuk õt viszont. Szeretném megköszönni minden kedves külföldi rajongónak is a segítséget, akik nagyon hasznos tanácsokkal láttak el e-mailen, hogy valószínûleg hol, mikor, hogyan és kin keresztül tudjuk "becserkészni" Fullánk urat!

- Igen, a lelkem mélyén nagyon szerettem volna valami "életjelet" kapni Stingtõl a Fanbook-kal kapcsolatban, bár ez már rajtunk kívül álló dolog volt, ezt mi már nem befolyásolhattuk. Ezek után már magának a könyvnek kellett bebizonyítania, hogy mit képes kicsalnia a címzettjétõl...

 

 

- Valóban így van. Elõször - nem kis meglepetésemre -, augusztus közepén olvastam egy amerikai rádióállomás június végi riportját Stinggel, ahol szóba kerül Budapest, mint egyik korábbi nyári koncerthelyszíne, s erre Mr. Sumner úgy reagált, hogy "egy nagyon kedves hely". Én már ennyi visszacsatolással talán meg is elégedtem volna, de amikor nemrég kaptam egy e-mailt egy amerikai Sting-rajongó hölgytõl, akivel korábban már váltottam pár levelet, hihetetenül megörültem! Jen Marcusnak sikerült Phoenix-ben találkoznia és néhány szót váltania Stinggel a fellépése elõtt, s a beszélgetésük végén azt is megkérdezte, hogy hogyan tetszett neki a Fanbook, amit Budapesten kapott. Sting természetesen emlékezett az ajándékra, s azt válaszolta, hogy sajnos még nem volt ideje nagyon elmélyülni benne, de úgy véli, hogy az egy nagyon komoly ajándék, és amint a turnéja véget ér, minden oldalát figyelmesen el fogja olvasni. Meg is kérdezte Jentõl, hogy ismeri-e az illetõt, aki készítette, és erre Sting azt üzente nekem, hogy köszöni szépen, s igazán nagyvonalú emberre vall, hogy annyi fáradtság árán elkészítettem. Utána megölelte és megpuszilta Jent, és még azt is hozzátette, hogy adja majd át nekem... :))))

- Lehetségesnek tartom, hogy lesz még folytatás. Hogyha Stingnek valóban tetszik a könyv - ami szerintem nem vitás -, akkor elképzelhetõ majd, hogy valamilyen direktebb formában is visszaüzen. Talán csak idõ kérdése az egész. Ha nem, az se baj! Budapestet valószínûleg már most sokkal jobban kedveli mint korábban, hiszen az idei koncert is fantasztikusan jó hangulatban telt! Lehet, hogy ez azért részben nekünk is köszönhetõ?! :) Egyébként, ha már csupán egy mosolyt sikerül Sting arcára csalnunk ezzel az unikumnak számító Fanbook-kal, akkor szerintem már megérte!

- Köszönöm a gratulációkat és nagyon szívesen. Én köszönöm mindenkinek a segítséget és persze az üzeneteket, amiket írtatok!

A Fanbook teljes egészében megtalálható az alábbi Internet-címen: 
http://www.geocities/synchronisite