Lángoló Gitárok (Index): Pattogó karmester a dühöngő Arénában

A kapcsolódási pontok nem mindig voltak tökéletesek, görcsölést mindazonáltal nem éreztem. Voltak dalok, amelyeken kicsit lógtak a cselló- és hegedűhegyek, és voltak, amelyek vastagabbak, sűrűbbek lettek, mint újkorukban. Amitől ilyenkor tartani lehet, hogy a különféle típusú zenészeknek – mert hát nem mondott le a mester a szólógitárról és a dobokról sem – annyira kell koncentrálniuk egymásra, hogy a könnyedség és a sodrás elvész, az nem következett be. Lehet, azért is, mert a londoni Royal Philharmonic Orchestra laza, belevaló srácokból-csajokból álló képződménynek tűnt, Steven Mercurio karmester meg pláne végigugrálta és -pattogta a két és fél órát, ő volt az első számú látványelem.

Az Index galériája itt látható.

 Metropol: Három tökéletes óra Stinggel

Az már kevésbé volt meglepetés, hogy minden profi volt: a két oldalsó kivetítő mellett a színpad fölött három aktív kivetítő mozgott, kevés eszközzel igazi látványt elérve. A két részre osztott koncert a húszperces szünettel együtt közel három órás volt, állandó színvonalon, szüntelenül szórakoztatva, megérintve, megénekeltetve a közönséget, meglepetéstánccal és a Desert Rose-ra csípőrázással, sőt, szájharmonikázó és gitározó Stinggel kiegészítve. Legnagyobb koncertélményeim sorába lépett a tegnap este, egyszerűen minden szempontból tökéletes volt az a száznyolcvan perc, melyet Sting közönségének ajándékozott. Bravó.

Stop.hu: Minikivetítők és tömegnyomor

A koncert kis késéssel, nem sokkal este nyolc után kezdődött, és ahogy azt megjósolták, egy hely sem maradt üresen az Arénában. A koncertre csak ülőjegyeket lehetett váltani, a székeket viszont a szervezők elég érdekesen helyezték el: a küzdőtérre nem pakoltak túl sokat, sőt páran még így is álltak a székek mögött.

Színpadi látványosság alig volt, és a hátul ülők még ebből sem láttak szinte semmit. A nagy kivetítők helyett ugyanis csak két kicsi állt a színpad két oldalán. Ezen kívül volt még három kis kivetítő a színpad fölött, de ezek túl sok célt nem szolgáltak. A legtöbbet, amit kaptunk tőlük, az az énekes arca volt és néhány kép.

Quart (Origo): Teltházas koncertet adott az Arénában Sting

Sting idén jelentette meg a Symphonicities című lemezét, melyen a legnagyobb slágerei komolyzenei körítést kaptak, a Királyi Filharmonikusok segítségével. Az albumot meg is turnéztatta, szombaton pedig meg is töltötte vele a Budapest Sportarénát, amely számszerűen 11 ezer ülőhelyet jelentett. A koncertről készült képgalériát a fotóra vagy ide kattintva tekintheti meg...

Blikk: Sting felrázta az Arénát

A koncert lendületesen, rockosan indult, de az elegancia és tisztaság végigkísérte a produkciót. Az énekes szájából elcsattant egy-két vicces megjegyzés is: - Csodálkozom, hogy annyi budapesti fellépésem után még nem untak rám.

A Blikk galériája a koncertről.

Hír24: Őrjöngő teltház, bohóckodó szimfonikusok

Amúgy tényleg elgondolkodtató, hogy miért csinálta ezt, mert az elmúlt években annyira elszállt a reneszánsz és barokk zenéivel, hogy borítékolni mertem volna: a szimfonikus kitérő valami elkeserítően magasröptű dolog lesz. De végül is nem ez a lényeg, hanem az, hogy jól jött ki a dolog. Hangsúlyoznám: az elmondottak ellenére nem valami eget-földet megmozgató művészi teljesítmény volt ez, hanem nagyon is könnyed és szertelen, hatásvadász popkoncert. Akár giccsesnek is lehet nevezni, ha úgy tetszik. Viszont ha csak ilyen dolgokat hívnánk giccsnek, nekem nem sok problémám volna a fogalommal.

Népszabadság: Egyszerűen tökéletes

Köszönöm! Jó estét! – így Gordon Sumner a Sportaréna színpadán, aztán inkább angolra vált, mondván, az előbbi két szóból áll a magyartudása. Amivel semmi gond nincs egyébként, mert hát mégsem az aranytorkú Lomb Katót tisztelhetjük benne, de még csak nem is a Kerületi Kazinczy-verseny döntőseinek kedvéért jött össze konkrét és valódi teltház az Arénában.

...

Egyrészt kiderül, hogy nem csak korrekten leblattolják a zenészek, ami előttük van, itt-ott maguk is részt vesznek a produkcióban, teszem azt felállnak, felemelik a hangszerüket, kis túlzással: hülyéskednek is. Másfelől nagyszerű atmoszférát teremtenek a többnyire amúgy is jó Sting-daloknak. Élnek. A vizuális körítés is jót tesz a koncertnek. Az oldalsó két kivetítő mellett, a zenészek fölött is helyet kapott még három, amelyeken vagy az alapértelmezett  kívetítő-képek peregnek, vagy az adott dalhoz lazán kapcsolható animáció. A világítás is rendben van, időről időre változik a színpad alapszíne, ugyancsak korrelálva az éppen hallott dalokkal.

Népszava: Az áthangszerelés csalóka fénye

A tízezres közönséget egyébként mindez nem zavarta, a hangulat a műsor igényeit minden szempontból kielégítette, és viszont. Jól vizsgázott Budapest, és Sting se rosszabbul nála. A kötelező köröket lefutotta a brit, a két és fél órás koncert első részébe zsúfolta a legtöbb slágert, ezeket igyekezett is valamivel feldobni: a különösebb invenció nélkül interpretált Englishman In New York alatt már megénekeltette a közönséget, szellemesen konferálta fel a zenekar részéről talán túlságosan is drámaian megnyitott When We Dance-t. A magam részéről az első blokk közepén, a Shape Of My Heart alatt láttam először azt az elrévedő, a belső kétségeit felszínes külsőségek nélkül, csak a tekintetében megjelenítő, érzelmes Stinget, akit ma is vállalhatónak érzek. Más kérdés, hogy ez a szerénység a slágerek alatt nem találkozott a zenekar néha már a gátlástalan hollywood-i filmzene bugyrait idéző előadásmódjával.

Magyar Hírlap: Műfajváltás, ezúttal szimfónikusokkal

Annak ellenére, hogy a szervezők mindenkiben mélyen tudatosították, a koncert bizony pontban nyolckor fog kezdődni, valamiért folyamatosan a sötétben, a székek között botorkáló késők és a miattuk egy-egy egész sort felállító emberek körvonalait lehetett szemlélni.
...
A húszperces szünet alatt a mögöttünk ülő, sokszor fanatikus megnyilvánulásokat mutató rajongótól hallhattuk, hogy a másnapi Gaga-koncertre is eljön, valamint kifejtette: Sting zenéje a lélekhez és a szívhez szól, Lady Gagáé pedig a fenékhez.

Mindenesetre a Sting-koncert második fele kifejezetten leült, hiába próbálkozott az énekes a Moon Over Bourbon Street alatt vámpírnak kinézni és a teliholdat mutató kivetítő alatt vonyítani. A rend az Every Breath You Take alatt bomlott meg és ettől kezdve alakult ki valamiféle koncertféleség – ugyanis mindenki felállt a piros székéből, sokan pedig elindultak a színpad elé csápolni. A biztonságiak felmérték, esélytelen mindenkit helyre zavarni, ezért hagyták is az egészet, miközben a szektorokban lévők a tapsolás mellett a lábukkal vadul dörömböltek.

TV2 - Világsztárok Budapesten

Teltház volt a budapesti Sting koncerten, 11 ezer ember előtt énekelt, majdnem három órát, a Papp László Sportarénában. Különleges koncert volt, mert nem rockzenekar, hanem az 50 tagú Királyi Filharmonikusok kísérték. Sting a koncert előtt interjút adott a TV2-nek, amit hétfő este láthatnak az Aktívban.

További megtekintésre érdemes fotók:

- TheCrow2 - Flickr
- Nyugatmagyar.hu
- Bors
- MTI - Yahoo News
- AP Photo
- MTI - Google #1
- MTI - Google #2

Blogok beszámolói:

- Spf 2.0 - Sting Budapesten - beszámoló
- Amy's Diary - Sting koncert
- Fokker Blog - I love Sting
- azannya - Sting a Sportarénában (ugyanez a B-Oldalon)
- Petit Prince - Zenés hétvége
- A megbízhatatlan narrátór memoárjai - Koncert ugrálós karmesterrel

A legjobb videók a YouTube-ról:

- DorgeGabor HD videói
- nylasa videói
- Zubkultúra videói (HD)
- willyboysk videói (HD)
- DeanCorso123 videói
- hajducsongor videói
- gordonmatthewsumner HD videói

Egyéb videók:

- m1 Hiradó, 2010.11.07, 19:30 - A riport 21:18-nál kezdődik

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.