Sting koncert Budapesten

1996. május 23.
Kisstadion, Budapest, Magyarország
Nagy Gergely beszámolója

A zenekar:

Sting: ének és basszusgitár
Dominic Miller: gitár
Vinnie Colaiuta: dob
Kenny Kirkland: billentyűk
Butch Tomas: szaxofon
Clark Gayton: harsona

Műsor:

1. The Hounds Of Winter
2. I Hung My Head
3. I Was Brought To My Senses
4. Let Your Soul Be Your Pilot
5. If You Love Somebody Set Them Free
6. Every Little Thing She Does Is Magic
7. Seven Days
8. All Four Seasons/When We Dance
9. Mad About You
10. You Still Touch Me
11. Synchronicity II
12. Roxanne
13. Bring On The Night/When The World Is Running Down...
14. Demolition Man
15. Englishman In New York

Első ráadás

1. If I Ever Lose My Faith In You
2. Every Breath You Take
3. Lithium Sunset

Második ráadás

1. Fragile

Hossza: 1 óra és 40 perc

Január elején, amikor tudomást szereztem arról, hogy Magyarország lesz Sting új programnaptárának egyik célja, nagyon-nagyon boldog lettem. Ő minden idők legkedveltebb pop-rock énekese számomra, aki még csak egyetlen egyszer játszott Budapesten, 1988-ban a 'Human Rights Now!' (Emberi Jogok Most!) turnén, olyan sztárokkal mint Bruce Springsteen, Peter Gabriel, Youssou N'Dour és Tracy Chapman. Ekkor még nem tudtam megnézni őt (még csak 13 éves voltam :-). 1996 május 23-ának mesés dátumát vártam nyolc hosszú éven keresztül!!! Így ez volt az első alkalom, hogy élőben találkozhassak vele!

Sting a tervezettnél egy kicsivel később szállt le, 'Sting Airforce' nevű kis repülőgépével. Két szabadnapot akart eltölteni Budapesten a koncert előtt, de váratlanul meghívást kapott az Indiai óceán egyik kis szigetére, hogy fellépjen a brunei szultán születésnapi partiján május 21-én (persze nem ingyért!). Így aztán nagyon vidáman érkezett meg fővárosunkba.

A műsort a 'Kisstadionba' tervezték, melynek neve nincs semmilyen kapcsolatban a 'Kiss' zenekarral. Azt jelenti 'kicsi stadion', egy öreg, nyitott jéghoki pálya, ahol a kb. 12000 rajongó teljes teltházat produkált. Néhány órával a koncert előtt már nehezen lehetett szabad parkoló helyet találni az emberek özönlése és a tömött utcák miatt, ahol számos, korábbi jugoszláv tagköztársaságból származó buszt is észrevettem. (Hogyhogy? A válasz egyszerű. Ezekben az országokban Sting és zenekara nem koncertezett az idén.)

Az épület előtt több teherautót is észrevettem 'MTV' betűkkel az oldalukon. Nem, nem! Ez nem a 'Music Television'-t jelenti, hanem a 'Magyar Televíziót', jó hír volt ez számomra, hogy rögzíteni fogják az eseményt. Minden rendben is ment este 8:00-ig.

Az idő szép, az egész hangulat nagyon jó volt és az emberek nyugodtan várakoztak, de a koncert csak nem akart időben elkezdődni. Nem volt előzenekar, így néhány Bob Marley és Alanis Morissette nótát hallgattunk. A feszültség és az elégedetlenség egyre nőtt mindenkiben. Időközben a roadok befejezték a hangszerek hangolását a színpadon. Amikor elkezdtek pózolni a fények beállításához Sting és Dominic gitárjaival, a tömeg tréfából megéljenezte őket. Ezután az operatőrök is elfoglalták helyüket a felszerelésük mögött, ám a nyugtalanság csak egyre nőtt.

8:50 körül végre megjelent a zenekar. Kenny-t láttam meg elsőként fekete nadrágban, fehér dzsekiben és egy fehér baseball-sapkában. Egy kicsit szokatlan volt Vinnie, hosszú hajával és zöld fejkendőjével. Dominic fekete nadrágot és fekete 'Shovelhead' pólót viselt, melyet kifordítva vett fel (nemtom mért!). Új fúvos szekció is volt, a harsonás Clark Gayton és a szaxofonos Butch Thomas, aki mókás kalapot viselt. Aztán hallhattuk Vinnie pergődobját, ami azt jelentette, hogy elkezdték a 'The Hounds Of Winter'-t. Hirtelen Sting is megjelent talpig fekete bőrben, és az előadás elkezdődött...

Jobbközépen, ahol én álltam, a hangulat nem volt a csúcson a kezdetekkor. Olyan volt, mintha az emberek otthon hallgatnának egy CD-t. Valószínűleg azért, mert nem sokan ismerhették az új album dalait. Az első szám végén Sting ('howling in the wind') a farkasüvöltést utánozta, aztán az 'I Hung My Head' jött, rögtön a fúvosok kezdésével. Ezután a dal után köszöntötte a közönséget: 'Good evening! It's nice to be in Budapest.' (Jó estét, kellemes itt lenni Budapesten.) - mondta. A következő dallam a kedvenceim egyike, az 'I Was Brought To My Senses' volt. Dom akusztikus gitárra váltott, ő és Kenny énekelte a vokált, Clark és Butch néhány ütőshangszert vett kézbe. A dal remek zongoraszólót tartalmazott, kellemes szaxofon és pozan improvizációval.

A 'Let Your Soul Be Your Pilot' első ütemei alatt Sting eltessékelt egy hatalmas kamerát a szeme elől, aztán a tömegnek integetett. Megfogott egy kis, fém asztalkát mely maga előtt volt, és ledobta, hogy az operatőr ne zavarja többet még egyszer. Ezután bemutatta zenészeit, levetette fekete bőrkabátját és a jól ismert fekete-fehér csíkos ingben folytatta a koncertet. A LYSBYP-nak a háttérvokál nélküli, rövidebb verzióját adták elő, melynek a refrénjét a közönség is énekelte.

Az 'If You Love Somebody Set Them Free' következett. Ekkor hallottam meg Dolette McDonald és Janice Pendarvis énekhangját, tudtam, hogy nem Dominic Miller lehet ez ;-) biztos playback szólt. Az 'Every Little Thing She Does Is Magic' volt az első Police-nóta a műsorban. Mindenki elkezdett énekelni a stadionban, miközben Sting és a fúvósok ritmusosan táncoltak - fantasztikus volt! Csak az első hat dal tv-felvételére volt engedély, de a következő dalnál is folytatódott a rögzítés. A szervezők az operatőrökkel való rövid küzdelem után azonnal leállították azt.

A 'Seven Days' szaxofonnal lett feldobva, mely így sokkal színesebb volt, mint a 'Ten Summoner's Tales' albumon. Vinnie nagyszerű munkát végzett és a kevés, rövid szünet még hatásosabbá tette a dalt. Az 'All Four Seasons' a 'When We Dance' utolsó soraival végződött, majd a 'Mad About You' következett a 'The Soul Cages' albumról, aztán az új kislemez, a 'You Still Touch Me', majd a 'Synchronicity II'. A 'Roxanne' alatt szép képeket vetítettek a hátérre :-). A 'Bring On The Night' és a 'When The World Is Running Down' egyvelege volt a teljes koncert csúcspontja. A latin amerikai stílusú zongoraszóló két percig is eltartott. Rendkívül gyönyörű volt. Sajnos, nem volt valami jól keverve, mivel Kenny játéka túl hangosan szólt végig. A 'Demolition Man' élőben valóban egy félelmetes heavy metal!!!

Az 'Englishman In New York', a szaxofonos Butch Tomas nagyszerű rap-betétjét tartalmazta. Sting ejtett egy kis hibát a dalban, de nem ez volt az első eset, hogy elfelejtette vagy összekeverte a dalszövegeket. Azt hiszem, a legfőbb gond az volt, hogy nem használt monitort a szövegek követésére, mint általában. Miközben a zenekar elhagyta a színpadot, a sétálgató Butch befejezte szólójával a dalt (ahogy Branford a videóklipben).

Az első ráadás az 'If I Ever Lose My Faith In You'-val kezdődött, melynek végén Dom gitárja felmondta a szolgálatot. Először egy nagy zajt hallottunk, majd mire a technikusok kicserélték a rossz hangszert, a dalnak vége is lett. Az 'Every Breath You Take' és az elnyújtott 'Lithium Sunset' is csodálatos volt!

Az utolsó dal, természetesen a 'Fragile' volt. Dom basszusozott és Sting játszott akusztikus gitáron. Kenny ragyogott a zongoránál, újra dél-amerikai dallamokat játszott. Sting utoljára még bemutatta a zenekart, majd elbúcsúzott és elhagyta a színpadot.

Sting előadása nagyszerű volt. Minden dalt nagyon élvezett, teljes szívéből énekelt és basszusgitározott, s szokás szerint körbe futotta a színpadot. Mondhatom, hogy a hangja nagyon jó formában volt. Nem sokat beszélt a közönséghez, hiszen az üzenetei a dalszövegeiben voltak. Vinnie Colaiuta valóban a világ egyik legjobb dobosa, ő is megmutatta magát (már amennyire megengedték neki). Kenny Kirkland egy briliáns zongorista, nem fér hozzá kétség. Nem tudom összehasonlítani David Sancious-szel (Sting előző billentyűse), mert mindkettőjük nagyon jó, mégis különbözőek. Tehát Vinnie és Kenny csúcsformában voltak és mindent beleadtak. Butch Thomas és Clark Gayton abszolút kellemes meglepetésnek bizonyultak. Véleményem szerint, jól helyettesítették a Memphis Horns-t. Profi zenészek és mókás emberek mindketten, mindig táncoltak vagy hülyéskedtek. Dominic Miller nagyon kiábrándító volt a koncert alatt. Kevesebbet szerepelt, mint korábban, mégis rosszabb volt mint vártam. Ötlettelen szólói voltak és csak ismételte magát folyamatosan, újra meg újra. Úgy gondolom, David Sancious bebizonyította a 'The Soul Cages' '91-es turnéja alatt, hogy ő egy sokkal jobb és színesebb gitáros.

A koncert végére egy kicsit berekedtem, de nem törődtem vele. A rajongók a Beatles 'Yellow Submarine' dalára hagyták el az épületet. Hiányoltam néhány nótát a koncertről, különösen a 'Mercury Falling' albumról, pl. az 'I'm So Happy I Can't Stop Crying'-ot vagy a 'Twenty Five To Midnight'-ot. Szerény véleményem szerint, az összes dal csodálatos volt és egy kicsit különbözött az eredeti verziótól, néhányuk sokkal kifinomultabb vagy egyszerűbb, mégis más lett. Annak ellenére, hogy egy hónap múlva a Red Hot Chili Peppers lépett fel ugyanebben a stadionban, biztos vagyok benne, hogy mindenki aki ott volt ezen az éjszakán, nem fogja elfelejteni még nagyon hosszú ideig.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.