Sting: Szent szerelem
(Sacred Love - 2003)
Fordította: Nagy Gergely

1. Belül
   (Inside)
2. Küldj szeretetet
   (Send Your Love)
3. Valahányszor kimondom a neved
   (Whenever I Say Your Name)
4. A halott kötele
   (Dead Man's Rope)
5. Sosem jön haza
   (Never Coming Home)
6. Lopott autó
   (Stolen Car)
7. Felejtsd el a jövőt
   (Forget About The Future)
8. Ez a háború
   (This War)
9. Életem könyve
   (Book of My Life)
10. Szent szerelem
    (Sacred Love)
    
    
11. Mint egy gyönyörű mosoly
    (Like A Beautiful Smile)
    

 

1. Belül
(Inside)

Belül az ajtók szerelemmel pecsételve,
Belül a szívem alszik
Belül a kesztyûm ujjai,
Belül a jobb kezem csontjai
Belül hidegebb a csillagoknál,
Belül a kutyák vonítanak
Belül a szél köríve
Belül az órák homokkal töltve
Belül sohasem bánt meg engem,
Belül a téltõl borsódzik hátunk
Belül az éj iránytûje,
Belül a talaj ráncai

Kívül a csillagok forognak
Kívül a világ még lángokban áll

Belül a fejem egy csillagdoboz, melyet kinyitni nem mertem soha
Belül a sebesültek elrejtik hegeiket, belül egy magányos veréb lehull
Belül vereségünk énekei, egyezmények megszegésérõl dalolnak
Belül seregünk visszavonul, a mennydörgés alá rejtõzünk

Kívül az esõ tovább hull
Kívül a dobok hívnak
Kívül az áradás nem vár
Kívül kalapálják a gátakat

A szerelem egy végtelen háború gyermeke
A szerelem egy nyílt seb, még mindig nyers
A szerelem egy szégyentelen, kibontott lobogó
A szerelem egy robbanás,
A szerelem a világ tüze
A szerelem az erõszak csillaga
A pusztítás hulláma
A szerelem egy mérges sebhely
Egy törvényszegés, egy megcsonkítás, önmegadás, a szerelem egy megsemmisítés, megsemmisítés.

Belül a fény kudarcai, az éjszaka körülölel
Belül a szemeim megtagadják a látványt, sosem fogsz itt megtalálni
Belül elrejtve a holdfény elõl, váltogatva az árnyak között
Belül az éj iránytûje, belül az arcod emléke

Kívül a falak megrázkódnak
Belül a kutyák virrasztanak
Kívül a hurrikán nem vár
Belül üvöltenek a gát tetejérõl

A szerelem egy végtelen háború gyermeke
A szerelem egy nyílt seb, még mindig nyers
A szerelem egy szégyentelen, kibontott lobogó
A szerelem egy robbanás,
A szerelem a világ végének tüze
A szerelem az erõszak csillaga
A pusztítás hulláma
A szerelem egy mérges sebhely
A kiképzés fájdalma
A szerelem egy törvényszegés, egy megcsonkítás, önmegadás,
A szerelem megsemmisítés.

Megmászom ezt a tornyot a fejemben
Egy csigalépcsõ az ágyam felett
A lépcsõfokokat álmodom, ne kérdezd miért,
Belevetem magam az égbe

Szeress úgy mint egy csecsemõt, szeress úgy mint egyetlen gyermeked
Szeress úgy mint egy óceánt; szeress úgy mint egy szelíd anyát
Szeress úgy mint egy apát, szeress úgy mint egy tékozló fiút
Szeress úgy mint egy nõvért, szeress úgy mintha a világ csak most kezdõdne
Szeress úgy mint egy csodagyereket, szeress úgy mint egy bolond fiút,
Szeress úgy mint egy ártatlant, szeress úgy mint a kedvenc játékodat
Szeress úgy mint egy szüzet, szeress úgy mint egy kurtizánt,
Szeress úgy mint egy bûnöst, szeress úgy mint egy haldoklót.

Semmisíts meg, építs be, égess el, gyorsíts fel, csonkíts meg,
árassz el, sérts meg, keverj bele, védj meg, pusztíts el

Szeress úgy mint egy élõsködõt, szeress úgy mint a lenyugvó Napot
Szeress úgy mint egy bûnözõt, szeress úgy mint egy szökevényt

Sugározz rám, hajts igába, kelts ki, teremts újjá, határolj el,
nevelj meg, hangsúlyozz ki, értékelj ki, párosíts össze, termékenyíts meg,
jelölj ki, alázz meg, különíts el, kábíts el, hitelesíts,
sokszorozz meg

 

 

2. Küldj szeretetet
(Send Your Love)

Megtalálni a világot egy szem kicsiny homokban
S a végtelenséget a tenyeredben tartva
S a Menny birodalma ezen apró virág bimbójában
S az örökkévalóság csupán egyetlen óra

Küldj szeretetet a jövõbe
Küldj szeretetet a távoli hajnalba

Az agyadban egy közvetítõállomás
Egy feltáró küldetés az ismeretlenbe
Magot küldünk a távoli jövõbe
Majd figyelhetjük a galaxisok növekedését

Nincs idõ, hogy kételkedj az erõdben
Nincs idõ, hogy elrejtsd gondjaid
Egy elefántcsonttoronyból mászol alá
Feltettél mindent erre a világra, amelyen osztoznunk kell

Látod a csillagokat, melyek oly lassan haladnak
De a Föld mégis annyira gyorsan forog
Hát nem látod a Holdat, mily magányos
Még mindig a múlt fájdalmának kelepcéjében

Itt az idõ, hogy világok összeütközzenek
Itt az idõ, hogy birodalmak bukjanak el
Itt az idõ, hogy világok váljanak szét
Az idõ, hogy felfigyeljenek hívó szavadra

Küldj szeretetet a jövõbe
Küldd értékes szereteted valahová a távoli idõkbe
És hozd helyre ezt a sebzett bolygót, gyógyító szereteteddel
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet

Küldj szeretetet
Küldj szeretetet

Nincs vallás, csak szex és zene
Nincs vallás, csak hang és tánc
Nincs vallás, csak vonal és szín
Nincs vallás, csak szent önkívület

Nincs vallás, csak a végtelen óceán
Nincs vallás, csak a Hold és a csillagok
Nincs vallás, csak idõ és mozdulat
Nincs vallás, csak törzsi sebhelyek

Küldj szeretetet

Dobj el egy kavicsot s nézd az óceánt
Nézd a fodrokat, amint eltûnnek a távolban
Ez történik az érzelmekkel
Ez történik minden esetben

Küldj szeretetet

Nincs vallás, csak a ritmus öröme
Nincs vallás, csak tavaszi áldozat
Nincs vallás a gyûlölet ösvényén
Nincs ima, csak amit énekelek

Küldj szeretetet a jövõbe
Küldd értékes szereteted valahová a távoli idõkbe
És hozd helyre ezt a sebzett bolygót, gyógyító szereteteddel
Küldj szeretetet
Küldj szeretetet

Küldj szeretetet

Nincs vallás, csak szex és zene
Nincs vallás, mely jó vagy gyõztes
Nincs vallás a gyûlölet ösvényén
Nincsen imádság, csak amit énekelek

Küldj szeretetet
Küldj szeretetet

Küldj szeretetet
Küldj szeretetet

 

 

3. Valahányszor kimondom a neved
(Whenever I Say Your Name)

Valahányszor kimondom a neved, valahányszor életre hívom arcodat
Bármilyen kenyér van a számban, bármilyen édes bort ízlelek
Valahányszor emléked táplálja lelkemet, bármi összetört az éppé válik
Valahányszor kétségek gyötörnek, hogy együtt leszünk-e
Bárhová is fekszem, bárhová hajtom álomra fejem
Valahányszor fáj és sírok, valahányszor ébren fekszem és zokogok
Valahányszor térden állva imádkozom, valahányszor meg kell találnom az utat
A nevedet kiáltom

Valahányszor fekete felhõk rejtik el a Holdat
Valahányszor a világ oly szokatlanná válik
Tudom, valami megváltozik
Valami megváltozik

Valahányszor kimondom a neved, valahányszor kimondom a neved, már
imádkozom, már imádkozom
Olyan öröm tölt el, melyet nem tudok megmagyarázni
Bárhová is fekszem, bárhová hajtom álomra fáradt fejem
Valahányszor fáj és sírok, valahányszor ébren fekszem és zokogok
Valahányszor a padlón vagyok
Bármi is volt, amiben elõtte hittem
Valahányszor kimondom a neved, valahányszor hangosan kimondom, már imádkozom

Valahányszor letaglóz a világ, valahányszor egy könnyet is ejtek
Valahányszor megõrjít a TV, valahányszor megbénít a félelem
Valahányszor fekete felhõk töltik be az eget, valahányszor elveszítem az indokot miért
Valahányszor kétségek gyötörnek, hogy együtt leszünk-e

Valahányszor nem süt ki a Nap, valahányszor az égbõl zuhog az esõ
Bármi, amit elveszítek s azt hittem enyém volt, valahányszor fájdalmamban lehunyom szemeim
Valahányszor térden állva imádkozom, valahányszor meg kell találnom az utat
A nevedet kiáltom

Valahányszor ez a sötétség hullani kezd
Valahányszor sebezhetõ és kicsiny vagyok
Valahányszor úgy érzem, meg tudnék halni
Valahányszor visszatartom kibuggyanó könnyeim

Valahányszor kimondom a neved, valahányszor kimondom a neved, valahányszor életre hívom arcodat
Már imádkozom
Bármilyen kenyér van a számban, bármilyen édes bort ízlelek
Bárhová is fekszem, bárhová hajtom álomra fáradt fejem
Valahányszor fáj és sírok, valahányszor ébren fekszem és zokognom kell
Valahányszor a padlón vagyok
Bármi is volt, amiben elõtte hittem
Valahányszor kimondom a neved, valahányszor hangosan kimondom, már imádkozom

Valahányszor kimondom a neved,
Nem számít, hogy meddig tart,
Egy szép napon úgyis együtt leszünk

Valahányszor kimondom a neved,
Ne hagyd, hogy bármi hiba történjen
Az a nap örökké tart majd

Valahányszor kimondom a neved,
Nem számít, hogy meddig tart,
Egy szép napon úgyis együtt leszünk

Valahányszor kimondom a neved,
Ne hagyd, hogy bármi hiba történjen
Az a nap örökké tart majd

Valahányszor kimondom a neved,
Nem számít, hogy meddig tart,
Egy szép napon úgyis együtt leszünk

Valahányszor kimondom a neved,
Ne hagyd, hogy bármi hiba történjen
Az a nap örökké tart majd

 

 

4. A halott kötele
(Dead Man's Rope)

Milliónyi lábnyom, a bal lábamat húzom a jobb után
De mégis sétálok, a felkelõ naptól a leszálló éjig
S ahogy a napokból hetek és évek lesznek
S az évekbõl emberöltõk
Csak sétálok tovább, mintha ezer évig sétálnék

Sétálj az ürességben, sétálj a szomorúságban,
Sétálj el a tegnaptól, sétálj el holnap,

Ha menekülni készülsz, menekülni a megpróbáltatások elõl
Nagy kört írsz le sétáddal, a szenvedélyek körét
Tûnõdtél-e már azon mit is cipelsz, mióta a világ feketévé vált?
Meglátod magad a tükörben, hátadon egy sírkõvel

Sétálj az ürességben, sétálj a szomorúságban,
Sétálj el a tegnaptól, sétálj el holnap,
Sétálj a haragban, sétálj a fájdalomban
Sétálj el az élettõl, sétálj az esõben

Mindez a vándorlás vezetett e helyre
Emlékeim kútjában, a megbocsátás édes esõje
Csak függök itt a levegõben

Itt függök, legsötétebb félelmeim és legkedvesebb reményem között
Igen sétálok, most, hogy felakasztottak egy halott kötelére
A Pokol alattam, s a Menny felettem az égen
Sétálni fogok, sétálni Jézus szeretete elõl

Sétálj az ürességben, sétálj a szomorúságban,
Sétálj el a tegnaptól, sétálj el holnap,
Sétálj a haragban, sétálj a fájdalomban
Sétálj el az élettõl, sétálj az esõben

Mindez a vándorlás vezetett e helyre
Emlékeim kútjában, a megbocsátás édes esõje
Csak függök itt a levegõben

Az árnyak lehullnak
Az ágyam körül
Mikor egy angyal keze,
Egy angyal keze átnyúlik az ágyam felett

Mindez a vándorlás vezetett e helyre
Emlékeim kútjában, a megbocsátás édes esõje
Most az áldásában sétálok
Az áldásában sétálok
Sétálok a lábnyomaiban
Sétálok a lábnyomaiban,
Sétálok a lábnyomaiban,
Sétálok a lábnyomaiban

Életem minden napján, sétálok majd veled
Életem minden napján, beszélek majd veled
Életem minden napján, osztozom majd veled
Életem minden napján, kibírom majd veled

Sétálj el az ürességtõl, sétálj el a szomorúságtól,
Sétálj el a tegnaptól, sétálj el holnap,
Sétálj el a haragtól, sétálj el a fájdalomtól
Sétálj el a gyötrelemtõl, sétálj az esõben

Sétálj el az ürességtõl, sétálj el a szomorúságtól,
Sétálj el a tegnaptól, sétálj el holnap,
Sétálj el a haragtól, sétálj el a fájdalomtól
Sétálj el a gyötrelemtõl, sétálj az esõben.

 

 

5. Soha többet nem tér haza
(Never Coming Home)

Nos, hajnali öt óra van s a fények megtörnek
És a vizes utcák üresek, senki más nincs ébren
Mégis az ablak felé fordulsz, amint õ a takaró alatt alszik
És azon tûnõdsz, vajon mirõl álmodik szunyókálás közben

Egy óra ketyeg az asztalon s elégeti az idõt
És úgy érzed az életed zsugorodik, akár egy virág szirmai
Óvatosan a szekrényhez osonsz, nehogy felkeltsd
És azt a pamut ruhát választod, melyet tavaly nyáron vettél

Eljött a hezitálás ideje a hálószoba és az ajtó között
De részben tudod belül, ezt már nem vagy képes tovább elviselni
A jövõ ígéretét hallod a parketta recsegésében
És száguldasz, mintha a számodat kellene itt hagynod neki

És képzeletben már ezer mérföldnyire jársz
Mivel a legtöbb ígéretét megszegte menet közben
Így megírod mindazt egy levélben, amit nem tudtál elmondani
És azt, hogy soha többet nem térsz haza

Rohanás a pályaudvarra, imádkozik, hogy jól számítsa ki az idõt
És a vonat ott várjon rá, mely elviszi a városba még az éjszaka elõtt
Egy hely ahol alhat, egy hely ahol maradhat, ez viszi át egy újabb napba
Talál majd munkát, talál majd barátot, kialakít egy jobb életet

Az utasok ügyet sem vetnek rá, csak egy lány egy esernyõvel
És nincs semmi, amit tenni tudnának érte, nincs semmi, amit mondhatnának neki
Nincsen semmi, ami most megváltoztathatná azt, ahogyan ma érez
Olyan élete lehetne, amelyrõl mindig is álmodott, ha hagyták volna

Képzeletben most már ezer mérföldnyire jár
Mikor a legtöbb ígéretet megszegték menet közben
Így megírta mindazt egy levélben, amit nem tudott elmondani
És azt, hogy soha többet nem tér haza
Azt, hogy soha többet nem tér haza

Üres ágyban ébredek, légkalapács dolgozik a fejemben
Szólítom a nevét, nincs válasz, az nem rá vall, hogy aludni hagy
Dolgozni kell, menni kellene, de valami másképp van, ami nem tudom micsoda
Szükségem van egy csésze kávéra, így már jobb

Megbotlom a fürdõszoba ajtajában, a neszesszer a földön hever
Tényleg nagy itt a rendetlenség, egy kis idõbe telik míg megborotválkozom
Nem értem igazán, sosem hagyja, hogy így elaludjak
Már majdnem elkészültem, és akkor meglátom a levelet

Képzeletben már világegyetemnyire jár tõle
A legtöbb ígéretét megszegte menet közben
Így megírta neki mindazt egy levélben, amit nem tudott elmondani
És azt, hogy soha többet nem tér haza,
Azt, hogy soha többet nem tér haza,
Azt, hogy soha többet nem tér haza

Úgy fogom élni az életem
Úgy fogom élni az életem
És megmondta, soha többet nem tér haza

Úgy fogom élni az életem
Úgy fogom élni az életem
És megmondta, soha többet nem tér haza

Úgy fogom élni az életem
Úgy fogom élni az életem
És megmondta, soha többet nem tér haza

Úgy fogom élni az életem
Úgy fogom élni az életem, ahogyan én szeretném

 

 

6. Lopott autó
(Stolen Car)

Késõ éjjel a nyári hõségben. Drága autó, üres utca
Egy huzal lapul a kabátom alatt. Ez az én szakmám
Csak egy perc az egész, nem kell félni
Dróttal adok gyújtást, akárcsak egy sztár
Egy szegény fiú vagyok csupán, egy gazdag ember kocsijában
Suttogok a motorhoz, felkapcsolom a világítást
S elindulunk az éjszakába

Ó a bõr illata mindig beindítja a fantáziámat
És elképzelem magam egy egészen más helyzetben
Egy cégvezetõ vagyok, két gyermekkel és feleséggel
Az az érzésem, több jár nekem ebben az életben
Adódik némi bonyodalom, a férj elmeséli, egyedül érzi magát
Az éjszakát a szeretõjénél tölti, megmarad a kölnije illata
S kedvese szavai, oly halkan és közel
Csengeni kezdenek fülében

Kérlek vigyél táncolni ma éjjel, egymagam vagyok
Azt ígérted egy nap elviszel, ezt mondtad a telefonban
A szerelem rabja vagyok, a fény elõl mindig rejtve
Vigyél táncolni, kérlek vigyél táncolni ma éjjel

Elképzelem a feleségét, ki nem úgy tûnik, mint egy ostoba nõ
A magániskolához megy a gyerekek elé
Felidézi, mit mondott férje, ki késve érkezett és egyedül dolgozott
De már, több mint gyanús az a parfüm illat
S a gyerekek nem nyugszanak és átmegy egy lámpán
S elindul az éjszakába

Kérlek vigyél táncolni ma éjjel, egymagam vagyok
Azt ígérted egy nap elviszel, ezt mondtad a telefonban
A szerelem rabja vagyok, a fény elõl mindig rejtve
Vigyél táncolni, kérlek vigyél táncolni ma éjjel

Nos, itt ülök egy lopott autóban a jelzõlámpánál
Pirosról zöldre vált, s elindulok az éjszakába

Kérlek vigyél táncolni ma éjjel, egymagam vagyok
Azt ígérted egy nap elviszel, ezt mondtad a telefonban
A szerelem rabja vagyok, a fény elõl mindig rejtve
Vigyél táncolni, kérlek vigyél táncolni ma éjjel

Kérlek vigyél táncolni ma éjjel, egymagam vagyok
Azt ígérted egy nap elviszel, ezt mondtad a telefonban
A szerelem rabja vagyok, a fény elõl mindig rejtve
Vigyél táncolni, kérlek vigyél táncolni ma éjjel

Kérlek vigyél táncolni ma éjjel, egymagam vagyok
Azt ígérted egy nap elviszel, ezt mondtad a telefonban
A szerelem rabja vagyok, a fény elõl mindig rejtve
Vigyél táncolni, kérlek vigyél táncolni ma éjjel

 

 

7. Felejtsük el a jövőt
(Forget About The Future)

Tudom, van némi történelmünk
Vannak kérdések, melyeket meg kell oldanunk
De valóban olyan rejtélyes ez?
Csupán a módja a világ alakulásának
Hadd kérjem a megbocsátásodat, baby
A szívem mindig telis-tele szomorúsággal
Talán a jövõbe kellene mennünk
És gondolkodnunk egy új holnapon

Tudod, valaha szerettelek baby, válaszolta
De túl gyors az, ahogyan gondolod
Ezért felejtsük el a jövõt
És haladjunk tovább a múlttal

Összehívták az Egyesült Nemzetek csúcstalálkozóját
Hogy megvitassák a világbéke dolgát
S lehet, hogy idealistának tûnik, baby
De én tudom, mit jelent az értelem szabadsága
Mindenki felhozta a sérelmeit
S eldobták a varratot
Felnyitották a múlt minden sebét
Ezzel nem sikerült megtalálniuk a jövõbe vezetõ utat

Jobb lesz, ha megnézzük az idõjárás-jelentést, mondták
Mielõtt színes lobogóinkat ehhez az árbochoz kötnénk
Túl nehéz a jövõrõl gondolkodni
Ezért haladjunk tovább a múlttal

Jobb lesz, ha elolvassuk a horoszkópot édesem, mondta
Arra ez esetre, ha ez az érzés nem tartana ki a végsõkig
Túl nehéz a jövõrõl gondolkodni
Ezért haladjunk tovább a múlttal

Hányszor hallottál engem azt mondani
Éppúgy hibás vagyok, mint bármely más emberi lény?
Egyszerûen léteznie kell egy másik útnak
S egy teljesen új látásmódnak
Kudarcra vagyunk ítélve a történelmünk által?
A szerelmünk valóban túl van már a javításon?
Közeledik az éjfél, baby
S nincsen vesztegetni való idõnk

Amikor úgy érzem, végre otthon vagyok
S õ feladta a harcot
Egy félreérthetetlen optimizmus érzek
A romantikus zenében és a gyertyafényben
S ez az itt maradt parfümillat
A múlt puszta kísértete
Várj egy percet baby, mondja
Túl gyorsan haladunk
Jobb lesz, ha megnézzük az idõjárás-jelentést
Mielõtt felhúznánk ezt az árbocot
Jobb lesz, ha elolvassuk a horoszkópunkat
Arra ez esetre, ha ez az érzés nem tartana ki a végsõkig
Felejtsük el a jövõt
És haladjunk tovább a múlttal

Sose bánd a jövõt
Haladjunk tovább a múlttal

Sose bánd, sose bánd, sose bánd a jövõt
Haladjunk tovább a múlttal

Haladjunk tovább a múlttal
Haladjunk tovább a múlttal
Haladjunk tovább a múlttal

 

 

8. Ez a háború
(This War)

A szád egy nõstény farkasé
Egy ártatlan bárány álarca mögött
Azt mondod, a szíved tele együttérzéssel
De csak egy egyenes vonalat mutat az EKG-d

Mégis mindig profitot termeltél eddig, baby
Lehetett akár éhínség vagy lakoma

Igen, a tapintatlanság lelke én vagyok,
Röntgen szemekkel megátkozva,
Azonnal átláttam minden hazugságodon,
Amikor mosolyogtál a televízióban

És már láthatod a közelgõ csatát
Imádkozol, a dobpergés ne hallgasson el soha
És lehet, hogy megnyered ezt a közelgõ háborút
De tolerálnád-e a békét?

Lõszerbe fektetsz
És azokba a szövet zászlócskákba
Fa koporsókba fektetsz
Fegyverekbe és hullazsákokba, fegyverekbe és hullazsákokba

Apucid üzletember volt
És ez jó érzékkel látott el mindig
Tudod, hogy a háború gazdaggá tehet, barátom
Dollárban, fontban és centben

A pénzisten templomában
Felszenteltek plébánosnak
Igen, lehet, hogy megnyered ezt a közelgõ háborút
De tudnád-e tolerálni a békét?

Gyilkos fegyverekbe fektetsz
És azokba a szövet zászlócskákba
Fa koporsókba fektetsz
Fegyverekbe és hullazsákokba
Elnyomásba fektetsz
Korrupcióba fektetsz
Zsarnokságba fektetsz
És az egész világ pusztulásába

Elképzelem, létezik egy jövõ
Amikor minden földi háborúnak vége
Azon találhatod magad, hogy ott állsz
Dover fehér szirtjein

Felteheted a kérdést, mi a haszon abból
Hogy valaki megszerezze az egész világot és elveszítse a saját lelkét?
A testedet látni ott lenn a szikláknál
Amint az ár görgetni kezdi?

És befektettél ebbe a börtönbe
Ahonnan sohasem szabadulsz
Lehet, hogy megnyerted ezt a háborút, amelyet vívunk
De tolerálnád-e a békét?

Háború dúl a demokráciánk ellen
Háború mások véleményével szemben
Háború dúl a valláson belül
És azon, mit is jelenthetett Jézus

Háború dúl az anyatermészet ellen
Háború a tengereken
Háború dúl az erdõk ellen
A madarak és méhek ellen

Háború dúl az oktatás ellen
Háború az információ ellen
Háború a nemek
És minden nemzet között

Háború az együttérzésünk ellen
Háború a megértés ellen
Háború a szeretet és maga az élet ellen
Ez a háború, amit követelnek

Segíts a helyzeteden
És ne tégy semmit

Segíts a helyzeteden
És ne tégy semmit

Segíts a helyzeteden
És ne tégy semmit

Segíts a helyzeteden

 

 

9. Életem könyve
(The Book Of My Life)

Hadd merengjek a tûznél, visszaemlékezve napjaimra
S lehet, hogy csak a lángok játéka miatt
De a felvillanó oldalak, melyek zavarják látásomat
Egy könyv, amit félek megírni

Ez napjaim könyve, ez életem könyve
S olyan, akár egy levágott gyümölcs a kés pengéjén
S minden itt van és látható, amit a passzus felfed
Mindannyiunk életében van szomorúság

Ha úgy olvasod, mint egy fejtörõt, egy kalandos útvesztõt
Akkor nem fogom megérteni életem végéig
Még mindig kénytelen vagyok visszaemlékezni,
Emlékezni életem szavaira

Voltak megszegett és megtartott ígéretek
Hangoztak el mérges szavak, amikor inkább sírnom kellett volna
Szól egy fejezet titkokról és vallomásokról
Ha elveszítek mindent, amim csak van
Szól egy fejezet a veszteségrõl s egy szellemrõl, aki nem hal meg
Szól egy fejezet a szerelemrõl, ahol a tinta nem szárad fel soha
Voltak börtönben letöltött büntetések, melyeket hazugságokból építettem.

Bár a lapok számozottak
Nem látom hová vezetnek
A vége egy rejtély, melyet nem olvashat senki
Az életem könyvében

Szól egy fejezet apákról, egy fejezet fiúkról
Szólnak oldalak konfliktusokról, melyeket senki nem nyert meg
S vesztett csatákról és keserû gyõzelmekrõl,
Szól egy oldal arról, ahol nem sikerült találkoznunk

Szólnak mesék a jó szerencsérõl, amelyet tervezni nem lehet
Szól egy fejezet Istenrõl, akit én nem értek
Szól ígéret a Mennyrõl s a Pokolról, de átkozott leszek, ha meglátom

Bár a lapok számozottak
Nem látom hová vezetnek
A vége egy rejtély, melyet nem olvashat senki
Az életem könyvében

Most visszatér a napfény
S hogyha egyetlen mondat is igaz
Az összes oldal lángra gyúl
S mindaz ami marad, te magad vagy

Bár a lapok számozottak
Nem látom hová vezetnek
A vége egy rejtély, melyet nem olvashat senki
Az életem könyvében

 

 

10. Szent szerelem
(Sacred Love)

Vedd le magadról a munkaruhát
Bújj bele a tûsarkú cipõdbe
Nem akarom látni a prédikátort a TV-ben, baby
Nem akarom hallani a híreket

Zárjuk ki a világot magunk mögött
Vedd fel a hosszú fekete ruhád
Senki nem fog ránk találni itt
Hagyd csak a hajadat kócosan
Keresgéltem már épp eleget
Kérleltem a Holdat és a csillagokat odafent
A szent szerelemért

Voltam fent, voltam lent
Voltam magányos ebben a hitetlen városban
Te vagy a vallásom, te vagy a templomom
Te vagy a Szent Kehely a kutatásom végén
Eleget könyörögtem már térden állva?
Felkutattam az egész bolygót, hogy rátaláljak
A szent szerelemre

A lélek a vízen jár
A mennyei leány alakját ölti
Úgy emelkedik, akár egy folyó áradás idején
A szó hússá és vérré vált
Az ég szürkévé lesz és a föld is beleremeg
Ahogyan a jóslat is szól a Bibliában
Ne kívánj mást, ne lopj
Ne kételkedj abban, hogy ez a szerelem igazi
Így letérdeltem és imádkoztam az égiekhez
Hogy amikor felnézek, hihetek-e a szemeimnek?
Minden szent és angyal, s a csillagok felettünk
Mind meghajolnak a teremtés virága elõtt
Minden férfi, minden nõ
Minden faj, minden nemzet
Mindennél fontosabb
A szent szerelem

Nincs szükségem orvosra, nem kell pirula
Megvan a gyógyír az ország bajaira
Itt jön, akár egy folyó áradás idején
A szó hússá és vérré vált
Ne lopj, ne ölj
De ha nem szereted õt, majd a legjobb barátod fogja

Minden szent fenn a Mennyben, s a csillagok felettünk
Mindennél fontosabb, mindennél fontosabb
Mindennél fontosabb a szerelem,

Vedd le magadról a munkaruhát
Vedd fel a hosszú fekete ruhád
És a tûsarkú cipõd
Hagyd csak a hajadat kócosan

Vedd le magadról a munkaruhát
Vedd fel a hosszú fekete ruhád
És a tûsarkú cipõd
Hagyd csak a hajadat kócosan

Gondolkoztam a vallásról
Gondolkoztam a dolgokról, amelyekben hiszünk
Gondolkoztam a Bibliáról
Gondolkoztam Ádámról és Éváról
Gondolkoztam a Édenkertrõl
Gondolkoztam a tudás és az élet fájáról
Gondolkoztam a tiltott gyümölcsrõl
Gondolkoztam egy férfiról és annak feleségérõl

Gondolkoztam, gondolkoztam
A szent szerelemrõl,
A szent szerelemrõl, a szent szerelemrõl
A szent szerelemrõl, a szent szerelemrõl
A szent szerelemrõl, a szent szerelemrõl

 

 

11. Mint egy gyönyörû mosoly **
(Like A Beautiful Smile)

Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptol a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.

Mint egy gyönyörû mosoly
Mely betölti az eget
S úgy hiszem, tudom a választ
Egy ilyen szépség nem halhat meg
Az örökkévalóság mérföldjein
Róttuk ezidáig utunkat

De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban rossz idõkön át.

Mint egy gyönyörû mosoly
Mely betölti az eget
S úgy hiszem, tudom a választ
Egy ilyen szépség nem halhat meg
Az örökkévalóság mérföldjein
Róttuk ezidáig utunkat

Mint egy gyönyörû álom
Ez valóban az, aminek látszik
Hajózunk szemben az árral
Fényében az örökkévalóságnak
Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.

Mondjam: társad, másod a nyári nap?
Te nyugodtabb vagy s az nem oly üde,
Hisz a május méz-bimbaira vad
Szél csap, s túl rövid a nyár bérlete;
Az ég szeme néha gyújtva ragyog
S arany arca máskor túlfátyolos;
S mind válik a széptol a szép, ahogy
Rútítja rendre vagy vakon a rossz.

De a te örök nyarad nem fakul
S nem veszíti szépséged birtokát;
Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull:
Örök dalokban rossz idõkön át.

Míg él ember szeme s lélegzete,
Mindaddig él versem, s élsz benne te.


 © 2003 Hungarian translations by Gergely Nagy


**© 1948, 2003 Hungarian translation by Lõrinc Szabó & Gergely Nagy

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.