Q: Nyári vakáció

Néha még a Q-nak is szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Ez általában egyhetes panelházi tartózkodást jelent Selsea Billen, de idén Signor (szenyor) Sting – nyáron toszkánai vendéglátója a Blair családnak, Madonnának, Dustin Hoffmannak és Christy Turlingtonnak – adott nekünk szállást. És az ár? Kikaptunk sakkban. "Az én házam", mondja Adrian Deevoy-nak. "Azt csinálok, amit csak akarok."

Sting a bejárati lépcsőn ülve öreg gitárját pengeti. Megviselt, indigókék kertésznadrágot, fehér pólót és bibliai szandált visel. Napbarnított bőrrel, világos hajjal, tépetten, de jól néz ki. Egy elegáns dallamot játszik. Ez a melódia kísérti már egész nap, és mielőtt elhagyná, érintkezni szeretne még vele. Néhány értelmetlen szót mormol magában rekedt fejhangon, próbálgatva a dalt, szelíden életre keltve azt. Ahogyan ujjai a húrokon vándorolnak, halkan énekel és a távolba kancsalít.
            Előtte mély völgy terül el szőlőtőkékkel és olajfa-ligetekkel, a szélén erdővel és hegyekkel. Egy sétát tervez a legtávolabbi csúcsra. Holnap indul vagy talán holnapután, amikor a köd már felszállt. Nem olyan sürgős. Játékát egy terebélyes akkorddal fejezi be, majd leteszi gitárját. A templom harangja négyet kongat. Körültekintő szemekkel pillant a látszólag végtelennek tűnő kocsifelhajtóra, majd egymáshoz dörzsöli két hatalmas tenyerét.

            Itt az idő egy kis orrtúrásra.
            Bátran fog neki a kutatásnak, de nyilvánvalóan előre nem tervezett dolgok következnek. Mielőtt túl közönségesek lennénk: eléggé nyúlós dolgok. Sting ádáz harcot vív a kellemetlen következményekkel, zsebkendő híján szitkozódva a régi, jól bevált eszközhöz folyamodik, s egyszerűen a szélre bízza. Rövid távon működik ez az ideiglenes megoldás, de azért jut egy kis maradék is. Ami ennél még rosszabb, hogy megérkeztek a hétvégi vendégek és köszöntésre tárják ki karjaikat.
            Sting azt teszi, amit minden józan gondolkodású ember tenne egy ilyen helyzetben. A háta mögötti kőoszlophoz nyúl és híres váladékát rákeni az ajtófélfára. A vendégek döbbenten néznek. Hirtelen lemondanak a kézfogásról. "Az én házam", vigyorog Sting. "Azt csinálok, amit csak akarok."

EZ STING háza – az ötödik, ha bárki is számolná –, és micsoda egy ház ez is. Magasan ülve a "Chiantishire"-i dombon, az Il Palagio egy egyszerű háromszintes terrakotta konstrukció, körülötte diszkrét homokkő melléképületekkel és oszlopos udvarokkal. Ez Toszkána, a lehető leggőgösebb ízlésével. A mennyezetek boltívesek, a padlók kockakőből, a falak hullámosak. Válogatott növényzet kapaszkodik fel kívülről. És a többi, ahogy mondják, lilaakác.
           Elviselhetetlen. Még annál is elviselhetetlenebb, hogy minden amit itt látunk, a hátsó fenyőktől egészen a mögötte lévő tóig, mind Stingé. Fecskék csapnak le Sting kék egén, a napraforgók a mezőn tiszteletteljesen hajtják meg fejüket, és a lovak Sting istállóiban prüszkölnek. Ez maga a paradicsom, kivéve, hogy Sting és nem pedig Isten tulajdonában áll.
            Néhány nappal ezelőtt a báró meginvitálta a Q-t, hogy megossza velünk csodálatos életét. "Érezzétek magatokat otthon", mondja. Kísértést érezvén, hogy szaván fogjuk és eladjuk az ingatlant, elfogadjuk vakmerő felajánlását és beköltözünk.

MEGÉRKEZÉSÜNKKOR megmutatják a villánkat, amelyet Sting és másik fele, Trudie Styler Casa Colonicának hív (szabad fordításban: Segglyuk-ház). A vacsora alkonyatkor lesz felszolgálva. "Megkérünk benneteket, hogy jó sok bort is fogyasszatok", figyelmeztet Sting, akiből embertelen nyugalom árad. Így, azzal a megrázó tudattal szembesülve indulunk el új otthonunk felé, hogy le kell másznunk erről a zsindely-szerű dombról.
            A Segglyuk-ház terei népies olasz antikvitásokkal és ügyes díványokkal lettek ízlésesen berendezve. Mazsola és kékszőlő terem az erkélyen és 40 szatellit csatornát lehet fogni a TV-n. A konyha a Zanussi legszebbik példányával felszerelt, s a fali szekrények zavarba ejtő gyógytea gyűjteménnyel dicsekszenek. Kenyér és tej található a hűtőszekrényben, és bátorításképp, egy Findus pizza van a mélyhűtőben. Egy pár becsomagolt, természetes hajlítású fa fogkefe ül a fürdőszobaablak párkányán, mellette helyileg előállított levendula sampon és vaskos kézmosó szappanok. Mondani se kell, hogy annyira nem habzanak, hogy még egy kisállatot sem lehetne velük megvakítani. A vécépapír nyugtalan suhogása azt súgja, újrahasznosított anyagból készült.
            A hálószobában mindenütt sötét színű gerendák és fehér ágynemű. Az ágy melletti asztalkán egy Mexikóról írt spanyol és egy, a régi Versailles-ről szóló francia nyelvű könyv fekszik. Harold Robbins hiánya szembeötlő. Múlt héten Christy Turlington lakott itt. Egy hónappal azelőtt pedig Madonna. Reméljük, azóta áthúzták a lepedőket...

Különféle Sumnerek gyűlnek össze az udvaron az esetebédhez. De mielőtt hozzákezdenének, hátravan még egy kis sportesemény. Az asztalitenisz cseles dolog józanon is, de a vacsorát megelőző italozással egybekötve már-már aknamezővé válik. Trudie Styler nem mutatkozik sutának a pingpong terén. Egy megtévesztően gyors szerva, majd könyörtelen lecsapás juttatja el a döntőig, amikor is a rossz fényviszonyok miatt félbeszakad és másnapra halasztódik a meccs. "Basszus", mondja. "Pedig olyan mákom volt."
            Mielőtt helyet foglalnánk a vacsorához, Styler leleplezi azt a szakácskönyvet, amelyet nemrég a családi séffel, Joe Sponzoval írtak közösen. Sting átlapozza a fényes oldalakat, felidézve a különböző recepteket, amelyek az elmúlt évtizedben életben tartották őt. "Nagyon büszke vagyok Trudie-ra és Joe-ra", áradozik. "Nagyon sok szeretet van ebben a könyvben. És sok kalória."
            Ma éjjel Joe tipikusan egzotikus és eklektikus lakomával készült: egy kis kínaival való kezdés után, sűrű tengeri herkentyű-füzér a főétel, és sátáni csokoládé puding a befejezés. Természetesen, mind szerves anyagból. "Most már érthető, hogy miért kell jógáznunk", mondja Sting, megveregetve lapos hasát. "Csak a vízen járkálunk."
            Sumnerék jó étvággyal burkolnak. Egy hosszú asztalt körül ülve találkozunk a hátsó udvaron Cocoval, aki kilenc éves és nagyon szép. Jake 13 éves, és csípős megjegyzéseivel páratlan példánya a 13 éves fiúknak. Mickey 16 éves és rettentő menő – furcsa, végzős iskolás kiejtése van, amely angol, amerikai és svájci egyben. És itt van Giacomo. Ő három és fél éves és teljesen különc. A technikai részletek megszállottja, megállás nélkül szokatlan kérdéseket zúdít éneklő kis hangján. "A helikopter propellerje levágná a fejemet?", elmélkedik hangosan, mialatt az esti lefekvéshez választott muzsikát, Beethovent hallgat.

            "Szent meggyőződésem, hogy ő apám reinkarnációja", sóhajt fel Sting. "Teljesen technikai beállítottságú, és egyáltalán nincs ideje rám. Akárcsak az apám. Kísérteties."
            Talán még kísértetiesebbek azok a történetek, amelyeket Sting és Trudie újra átélnek a desszert közben. A helyszín egy hampsteadi ház, ahol a pár a '80-as évek elején négy éven keresztül lakott, nem sokkal megismerkedésük után. Ünnepi álarcok zuhantak a padlóra, konyhakések repkedtek gyanútlan emberi húsokba, hatalmas – korábban a falra erősített – tükrök feküdtek karcolás nélküli gyerekeken, rendre félbevágott poharak, szél zörgette csörgő a kiságy fölött. Hátborzongató dolgok.

            "Egyik éjjel felébredtem", emlékszik vissza Sting borzongva. "Trudie állt az ajtóban, egy gyermekkel a kezében. Mi lehet a baj, gondoltam magamban, amikor Trudie is felkelt mellettem és megérintette a kezem. Mi történik itt, kérdezte. Ki az a nő? Ugyanazt a kísértetet láttuk mind a ketten – egy nő, kezében gyermekkel. Rémisztő volt."
            "De aztán nagyon energikusakká váltunk", teszi hozzá Trudie rosszallóan. "Utána még órákon keresztül fent voltunk."
            "Persze, mert összecsináltuk magunkat", válaszol Sting.
            Úgy döntünk, inkább elűzzük jajgató elődeink szellemeit és erős kézzel perudozni kezdünk – ez egy dél-amerikai kockajáték, a póker távoli rokona. Sting a perudo szakértője és éppen ezért kissé zavarban érzi magát, ha legyőzőre talál. Jake hamar lehordja apját, Rossz Vesztesnek (Bad Loser) és Nem Bírom Ha Veszítek Úrnak (Mr I Can't Stand Losing) hívja. Sting nem tűri a pocskondiázást. "Fogd be a szádat, vagy elbúcsúzhatsz az örökségedtől", mosolyog. Egy különös Machiavelli-i manővert követően, a Q is elátkozza Stinget. "Mi volt ez?", kérdezi követelőzően "Mind az öt lovatokat elpusztította a dögvész?" Amikor Sting végül is spirálisan kirepül a játékból, felhörpinti borát, és udvariasan elküld minket "oda", majd elindul lefeküdni.

STING MEGJELENIK 8 órakor egy freskóba illő reggelihez, lezuhanyozva és ragyogva, egy gondosan hímzett fürdőköpenyben. "A Voyage-ból van", mondja, gondatlanul kiejtve az exkluzív Fulham-butik nevét. "Jártatok már ott? Tagsági kell, hogy betehesd a lábad arra a rohadék helyre. És az áraik..."
            A reggeli korpás kenyér, müzli és sárgarépalé, Stoke Newington szociális munkás legfontosabb árucikkei a '70-es évek végéről. Sting előrebocsátja, hogy a répalét – egész pontosan: a facsart sárgarépát – a rák-elleni gyógymódban is használják, és hatékony a megelőzésben is. A meggyőző érvek hatására mindannyian iszunk még egy pohárral, biztos ami biztos.
            De az egészségmánia nem tart sokáig, bögrényi Earl Grey-ekkel és dupla eszpresszó kávékkal feltöltődve, egy kígyózó folyamú reggeli beszélgetés következik. Elmélkedünk őfelsége Stevie Wonderen, a Himalája titkain, a sajtkészítés fortélyain, Elgaron, az elfogadható nadrághosszon, az Oasis-dilemmán, David Beckhamen ("Csodás amit csinál, és egy jóképű fickó."), lovagláson, heréken és a színész Daniel Day-Lewis-on, aki Sting szerint egy szórakoztató figura, feladta a színészkedést, hogy suszterinas lehessen Firenzében. "Talán", sejteti nagyvonalúan "neki pont erre van szüksége."

            Egy ponton, Sting visszaidézi távozását a The Police-ból. "Megmondtam a többieknek, hogy elmegyek, és nem izgatta őket a dolog különösen. Úgyhogy azt mondtam, hogy elviszem az összes általam írt nóta kiadási jogát is. Erre csak a vállukat vonogatták. Azt gondolták, hogy egyedül csak én fizethetek rá, ha elhagyok egy ilyen nagyszerű bandát."
            Kicsúszik Sting száján, hogy nemrégiben írt egy szerelmes dalt egy delfin szemszögéből. A refrénje így szól: "Szükségem van rád, mint erre a lyukra a fejemen."

NEM MI VAGYUNK az egyedüli vendégei az Il Palagionak ezen a héten: Menno Meyjes, a hollywoodi forgatókönyvíró (The Color Purple, The Siege) és családja a Naomi Campbell-lakosztályban tartózkodik. "Nem tudom mi volt a baja", meséli Sting a zsörtölődő, csábos nőről "Attól a perctől kezdve panaszkodott, amint csak idejött."

            Misha is itt van, aki egy szabadjára engedett playboy, és egy szál maláj szoknyában kószálva szórja a vidámságot és a szerencsejáték-tippeket. Egyik délután leúszott víz alatt egy teljes hossznyit a kinti római-stílusú medencében. "Nem is olyan rossz egy 54 évestől", büszkélkedik. "De most már vissza kell mennem az oxigén-sátramba."
            Dél körül elindulunk két négykerekűvel a tóhoz. "Valójában két tó is van ott", kiabálja Sting, amint az erdőben motorozunk. "Kell azért egy tartalék is, nem igaz?"
            Az ebéd közben Meyjes éppen készülő filmjéről beszélgetünk, melynek címe Hoffman. Hitler címbeli műkereskedőjének történetét mutatja be egy év leforgása alatt, amikor Adolf még fiatal és ígéretes festő volt. "Kétségbeesetten híres akart lenni", magyarázza Meyjes, aki a mozi írója és rendezője is egyben. "Semmi sem állíthatta meg. Teljes mértékben arra vágyott... hogy szupersztár lehessen."
            Hasonlít netán valakire, akit mi is ismerünk? Meyjes őszinte nevetésbe tör ki. "Ugyanaz az indíttatás", vigyorog. "Enyhén más célokkal."

             A nagy ház emeletén, a légkondicionált hangstúdió nyújt menedéket a 35 fokos délutáni hőség elől. Sting legutóbbi kislemezének egy harmat gyenge remixét hallgatja, és ékesszólóan fejezi ki aggályait. "Egy húszcentis lüktető húsdarabot akarok, és mindössze egy sántikáló pöcsre futja", mondja dühösen. A másik remix pedig elég sietve lett hangszerelve.
            Később, amint a szökőkútnál ülve egy újabb ronda naplementében gyönyörködünk, Sting felajánlja, hogy sakkozzunk egyet. "Nemrég elég sokat játszottam az Interneten", meséli. "Aztán egy nagyon kemény küzdelem után érkezik egy pici kis üzenet egy hatévestől Idahoból, hogy köszöni a játékot."
            Mocsok egy mérkőzés. Sting agyafúrtan agresszív, de különösképp udvarias ellenfél. Amint a gondosan kidolgozott stratégiái szép sorjában összedőlnek, újrarendezi sorait és visszatér. Csak úgy ropog az összes fegyver. Fél óra elteltével jó kedélyű adok-kapokká fajul a dolog, mint két kivénhedt vásári bokszoló húzzuk-vonjuk egymást a ringben, csakhogy meglegyen az utolsó puffanás. Sting terroristákra jellemző állhatatossága végül meghozza győzelmét. "Azt hittem már sosem dőlsz ki", mondja a fejét rázva. Majd játszunk egy visszavágót, ha elmúltak a zúzódások.

"Tölthettek velem és Trudie-val egy éjszakát, ha gondoljátok", ajánlkozik az előzékeny házigazda. "Ugorjatok be néhány órára és meglátjuk, hogy mennyire tudtok lépést tartani."
            A Q szándékosan kerülte a Stingéknél való tartózkodás ideje alatt a hosszan tartó szexuális együttlét témáját. Mégis felütötte a fejét. Az első alkalommal akkor, amikor vacsora közben Jake félbeszakított egy beszélgetést, hogy gúnyos mosollyal megjegyezze: "Istenem, Apu, csak nem mindent tantrikusan csinálsz? Tantrikus szex. Jaj, de érdekes!" Sting a barátságtalan kamaszt a következőképpen szerelte le: "Figyelj, ha nem volna tantrikus szex, te most nem lennél itt."
            Azonban Stingné hajlandóságot mutatott arra, hogy szétrobbantsa ura Maratoni Férfi-mítoszát. Bár nevetve elárulta, hogy a szőlőben dolgozó munkások Senora Cinquehoures-nek (Ötórásné) hívják a háta mögött, nem kegyelmezett Sting jó hírnének. Minden alkalommal, amikor szóba jött a szerelem-téma, ő azt motyogta: "Ötperces inkább."
            Késő éjjel, egy kis iszogatás után Sting áthajol szeretett feleségéhez és a következő szavakat suttogja: "Akarsz egy menetet?". Styler tart egy pillanatnyi szünetet, mielőtt mogorván visszavágna. "Nem, nem akarok. Legalábbis nem veled."

            Sting, mintha csak eloszlatni szeretné az életerejét becsmérlő pletykákat, elhatározza, hogy megmássza azt a távoli hegygerincet. Teljes túrafelszerelésbe vedlik át, és hátizsákokat vesz magához telis-tele vizes flakonokkal. "Kb. 20 kilométernyire lehet", mondja elevenen. "Csupán négy órányi járóföld."
            Belemegyünk, hogy csatlakozunk hozzá az első pár kilométeren, amely szerencsétlenségünkre pont pár kilométernyi gyötrelemes függőleges emelkedő. Hogy elvonjuk figyelmünket a fizikai fájdalomtól, kellemetlen anyagi dolgokra tereljük a témát a tisztességtelen könyvelő, Keith Moore formájában, aki 6 millió fontot sikkasztott el Stingtől. "Már kijött a börtönből", mondja korábbi főnöke, kit ezen a héten először látunk igazán szomorúnak. "Három és fél évet ült. Nem jelentett nekem örömet az, hogy lecsukták. Annyira ostoba dolgot csinált. Addig nagyon jó élete volt, és ez most már nem adatik meg neki." Jelentkezett a szabadulása óta? "Ja, persze", kuncog Sting ironikusan. "Most megint nekem dolgozik, csak a legalján kezdi."