Sting olyan elõadó, aki minden egyes újabb albumával meglepi rajongóit és zenésztársait muzsikájának stílusával, hangszerelésével és erejével. Elõzõ, '96-os Mercury Falling címû albumán fanyalgó zenekritikusok is beismerik, hogy a Brand New Day-nek jogosan ítélték oda a 2000-es Grammy-díjat. Elsõ hallásra talán túlságosan is popos, túl modern hangzású. Némely dalnál hiányolják a szóló hangszerek túlburjánzó hivalkodásait. Nem, valóban nem találjuk meg az Englishman In New York-ot, vagy a Police-os Roxanne-t az albumon.
Egy teljesen új lapot nyitott Sting saját zenetörténetében, egy vadonatúj nappal indítva el fiatal zenésztársait a világhír felé. A lemez és bemutató turné után, azt hiszem mindenki megjegyezte Chris Botti trombitás nevét, aki alázatosan szolgálja ki fõnökét és emellett még frenetikus szólokat is megenged magának. A zongoránál, a szintén merészen fiatal Jason Rebello mutatja meg tehetségét, a nemrég elhunyt Kenny Kirkland székében. Manu Katché visszatérve ismét Stinghez megfelelõ ritmusalapot ad, hogy megfelelõ összhangot találjon a zenekar a jazz, a különféle latin elemeken alapuló pop és rock dalok valamint a balladák között. Dominic Miller tényleg a legalázatosabban gitározik Sting mögött, korábban nem is értették kritikusai, hogy mit akar ez az argentin származású srác a csapatban - pedig mennyire hiányozna, ha nem adna megfelelõ ritmust és hátteret a daloknak. Valószínüleg nem lett volna ennyire elektronikus a teljes Brand New Day album, ha nem találkozik korábban Sting Kipperrel, aki a lemez társproducere, másodbillentyûse, és zenei programozója volt. Talán nem így szólna ma a Desert Rose (Cheb Mamival), sem Kipper és Sting közös dala az A Thousand Years sem. A lemez tele van - méltánytalanul mellõzött - húzós nótákkal még. Az After The Rain Has Fallen a kilencvenes évek Sting hangszerelését és dalfelépítését követi, míg a Fill Her Up a rock, a country és a gospel megfelelõ arányú keverékébõl hagyja rajt jelét a korongon. A Perfect Love. Gone Wrong a jazz-esebb Stinget hozza vissza 2000-es hangszerelésben. És mielõtt eljutnánk a lemez csúcspontjára a Brand New Day-hez, elaltat minket Sting a Ghost Story-val, mindezt azért, hogy ne felejtsük el kivel is volt 50 percen keresztül dolgunk. Persze, nem kevés marketing segítsége is van Stingnek, például az End Of The Game c. dalból csak a kezdõ 19 másodperc található meg az albumon, a teljes dalt kislemezen szerezhetjük be.
Sting amellett, hogy énekével és hangsúlyos - ám nem hivalkodó - egészséges játékával egybefogja a dalokat, hiszen a szóló éneket és a zene alapját nyújtó basszuszólamot is õ szolgáltatja, igazi modern albumot hozott létre. Akinek pedig elsõre nem jön be a lemez, hallgassa meg háromszor, majd vegye elõ egy hét múlva újra és újra minden egyes nap Sting Brand New Day albumát. Akkor fognak robbanni a zenében elrejtett taposóaknák.
Utolsó kommentek