FŐOLDAL | HÍREK | KIADVÁNYOK | KONCERT | EXKLUZÍV | DALSZÖVEG | GALÉRIA | VIDEÓK | ZENELEJÁTSZÓ | VENDÉGKÖNYV | MSL-FANKLUB

Sting

2008.10.01. 11:59

Wallsend városában született 1951. október másodikán Gordon Matthew, a Sumner család legidősebb gyermekeként. Az utca végén a hajógyár, Mithras-temploma fölé magasodott, a közeli nagyváros, Newcastle sziluettje pedig csodálatos keretet alkotott a fiatal Sting szülővárosának, mely még ma is álmai sziluettje.

1. rész
Newcastle és a kezdetek
 

Newcastle. Észak-kelet Anglia legjelentősebb kikötővárosa. Igazi ipari központ, gyártelepek, kémények, apró házak. A várost keresztülszelő Tyne folyó, és az azt elnyeloő Északi-tenger táplálja a halászokat, a hajóépítőket, a várost, és az egész környéket. Nem messze innen terül el Northumberland megye Wallsend városkája. A település az ókori Római birodalom legtávolabbi végvára volt. Itt található a híres Hadrianus-falának keleti vége (Wall's end), mely elválasztotta a Birodalmat Skóciától (Az i.sz. 120-ban épült római erőd Segedunum néven híresült el). A Római Birodalom bukása után aztán a környék épületei fogadták magukba az erőd köveit, a középkorban pedig gyönyörű várak, kastélyok tették még érdekesebbé a környéket. Számos népcsoport és kultúra fordult meg ezen a helyen, melyek újra és újra felfrissítették, kiegészítették egymást.
Wallsend városában született 1951. október másodikán Gordon Matthew, a Sumner család legidősebb gyermekeként (becenevét csak később kapta). Az utca végén a hajógyár, Mithras-temploma fölé magasodott, a közeli nagyváros, Newcastle sziluettje pedig csodálatos keretet alkotott a fiatal Sting szülővárosának, mely még ma is álmai sziluettje. (Stingchronicity.co.uk)

Apja - Ernie - hajógyári szerelő egy helyi cégnél, később saját tejboltjának vezetője. Gordon és Ernie kapcsolata meglehetősen rossz volt, szigorú apját sokszor nehezen viselte a fiú. - "Küzdenem kellett vele azért, hogy figyeljen rám." (Popcorn, 1996)

Anyja (Audrey) fodrászként, majd dajkaként dolgozott. Két leányát és két fiát (testvérei: Angela, Anita, Philip), nagy szeretetben nevelte. Tőle szívta először magába a zene hangjait a kis Gordon, amikor anyja lábainál figyelte, ahogy az zongorázni kezdett. Szülei tiszteletreméltónak számító foglalkozásaihoz képest Sting mégis szegényeknek érezte magukat a munkásnegyedben. Apja, erejükön felül iskoláztatta őt, de a proletárkörnyezetben felnőtt fiú nehezen tűrte az angol iskolai rendszer kötöttségeit.
Iskoláit is helyben végezte. Előbb a St. Columba's Infant School-t, majd a St. Cuthbert's Grammar School középiskolát, melyről nem épp a legkellemesebb emlékeket őrzi. Osztálytársaitól magassága miatt a Lurch becenevet kapta (az Addams Family-ből), majd a Noddy-t ragasztották rá (Nodrog Renmus - olvasd fordítva!). Northumbria-i ifjusági futóbajnok volt 100 yard-on, ám miután csak a harmadik lett a Nemzeti Ifjúsági Bajnokságon, feladta futó-karrierjét, mondván ő csak a győzelemért hajt. Mindíg is maximalista volt...

    Ezekről az évekről így nyilatkozott később:
    "Bizonyos tárgyakból nagyon jó voltam, s nagyon jó sportoló. De nagyon utáltam ezt a drilles iskolarendszert az állandó fegyelmezést és az idióta tanárokat. Egy olyan kollégiumban nevelkedtem, ahol apró vétségekért is nagyon szigorúan büntettek. Én is gyakran kaptam engedetlenségért és függelemsértesért veréseket. Volt egy tanár akinek egyedüli feladata volt a diákok verése, s hogy betartassa a házirendet. Ma már nevetek rajta, de akkor nagyon rosszul éreztem magam. Ha valaki egy vaskos pálcával a seggedre vág, az  valóban nagyon fájdalmas. Egyik évben én voltam a rekorder a kollégiumban, 42 fenyítéssel. Ez heti egy fenyítés. Néha alig tudtam járni a fájdalomtól. Így talán érthető, hogy a mai napig miért utálom ezt a fajta iskolát."  (Popcorn, 1996)

Newcastle és környéke számos hírességnek, zenésznek indította el a pályáját. Stingen kívül a Pet Shop Boys énekese Neil Tennant is a St. Cuthbert's-be járt, Mark Knopfler a Dire Straits-ből a "Down to the Waterline" c. dalában örökítette meg a Tyne folyót, de Jimmy Nail, a Lighthouse Family, a The Animals, valamint Hank Marvin a Shadows-ból szintén Newcastle-i indíttatású. A város határain kívül is számos nagy név termett, mint Andy Taylor (Duran Duran) és Dave Stewart (Eurythmics). A környékről származik Kathryn Tickell - Sting vendégzenész hegedűse -, és Bryan Ferry is. Ismert név még a zenei világban a producerként, menedzserként tevékenykedo Trevor Horn és Mal Craggs is. Joe Askew számos zenekar billentyűse, köztük Peter Gabriel és Laurie Anderson.  Alan Rogan például Eric Clapton, George Harrison, Pete Townshend vagy Angus Young gitártechnikusa. Bruce Thomas pedig Elvis Castello zenekara, a The Attraction basszusgitárosa volt.
Szabad idejét Sting már ekkor zenével töltötte, és legszívesebben a Beatles, Theolonius Monk és Bob Dylan slágereit hallgatta. Amint lehetősége nyílt rá, érdeklődéssel kereste fel a városban fellépő zenekarok koncertjeit. A Zoot Money's Big Roll nevu csapat koncertjére is ellátogatott, ahol egy Andy Summers nevű fickó gitározott, de igazából semmi különös...

    "Egymás után hallgattam jazz és blues-lemezeket, főleg Thelonius Monk zongoraszólóit, de nem tetszettek. Mégis úgy éreztem, hogy jót tesznek, mint valami orvosság, amit be kell venni. Később, amikor basszusozni kezdtem, a Led Zeppelin volt a minta. Először dixielandet játszottam, két hangot, pom-pomot. Aztán áttértem a big bandre és megtanultam kottát olvasni. A rockzenészek többsége képtelen kiszakadni saját idiómáiból. Lennon ihletett zenész volt, de nem dolgozott eleget, pedig nagy muzsikus lehetett volna. A Phoenix Jazzmenben néha átvettem a bőgős, Ernie hangszerét. Egy alkalommal Ernie elkésett és én beszálltam helyette - elektromos basszusgitárral. A hagyományos jazzbanda egyszerre beleugrott a modern zenébe."
(A progresszív rock mai sztárjai: Sting - Könyv / Göbölyös N. László -1989)
    Newcastle zenei életéről:
    "Volt ott egy Club A Go-Go nevű kis koncertterem. Az első zenekar, amelyet ott láttam, a Graham Bond Organisation volt, amiben Jack Bruce és John McLaughlin is játszott. Fantasztikus volt. Egy hétre rá Jimi Hendrix lépett fel, egy hónappal később pedig a Cream. Úgy 15 éves lehettem, és ezek a koncertek megváltoztatták az életem. " (Polip magazin, 1991)
 

    Sting gyermekkoráról: "Sokan egocentrikusnak tartanak. Igyekszem kiszakadni gyerekkorom környezetéből. Apám tejesember volt, anyám fodrász. Tiszteletre méltó foglalkozások, én mégis úgy éreztem, hogy nagyon szegények vagyunk. Newcastle munkás­negyedében éltünk, és nekem minden gondolatom az volt, hogy megszökjek innen. A St. Luther iskolába küldtek, de itt gyűlöltem a tanárokat, különösen Walsh atyát, akihez rendszerint hat pálcacsapásra küldtek. Nagyon megalázónak éreztem. Amikor bekerültem ebbe a középiskolába, barátaim pillanatok alatt felszívódtak. Mivel a városközpontba jártam, és különleges egyenruhám volt, kívülállónak kezdtek tekinteni. A többiek akkor már arra készültek, hogy munkába álljanak a bányában, vagy pedig a hajógyárban. Szüleimnek a középiskola státusszimbólum volt, egy gyermekük idejár és egyetemre fog menni... aztán elkezdtem járni a Warwick-egyetemre, angol szakra. De óriási csalódás volt. Azt hittem, hogy szabad leszek, ha megszabadulok a középiskola egyenruhájától. De hamar rá kellett jönnöm, hogy "egyenruha" itt is létezik."
(A progresszív rock mai sztárjai: Sting - Könyv / Göbölyös N. László - 1989)

 

2. rész
Az első munkák
 

Két évig mindenféle munkakörben dolgozott az ifjú Gordon. Miközben munkanélküli segélyen volt, segített apja tejüzemében. Később volt buszon jegyellenőr, fizikai munkás építkezéseken, kisegítő az adóhivatalnál.
Miután elvégezte a tanárképzőt, tanárként helyezkedett el. Gyakorlati tanulmányait tanárként Newcastle-ben végezte (Secondary Modern School), ahol számos tanulót buzdított a zene megismerésére.  Eleinte 9-10 éves srácokat, majd három évig iskolai gyakorlat keretében középiskolásokat is tanított. Tanári állást is kapott Cramlingtonban, a várostól pár mérföldre (St. Paul's Roman Catholic First School / primary). Ágnes nővér (Sister Agnes), a St. Paul katolikus iskola vezeto tanára mondta róla: "Órási ajándék volt neki a beszéd az apró gyermekek számára. O nem csak hozzájuk beszélt, hanem inkább velük. A szünetekben gyakran találtunk rá az aulában gitárpengetés vagy zongorázás közben. A gyerekek szerették ot." Esténként és hétvégeken ekkor már játszott o is a helyi bandákban. Dzsessz- és  blueslemezeket hallgatott. Baszszusgitáron kezdett el tanulni, s a  hatvanas évek végétol már a Led Zeppelin volt a kedvence. Érdekes módon azonban kemény rock helyett tradicionális zenéket, például dixilandet játszott különbözo newcastle-i amator bandákban. Állandóan képezte közben magát, megtanult kottát olvasni, bogozni. (Stingchronicity.co.uk)

    Sting a tanításról: "Kilenc-tíz éveseket tanítottam. Valóságos kis bunözok voltak, ennek ellenére nagyon szerettem oket. Nem hiszem, hogy bármit is tanultak volna tolem, de biztos vagyok abban, hogy jól érezték magukat. Nem buzeráltam oket a matekkal, a logaritmusokkal, csupán azt akartam, hogy élvezzék az életet, amíg még van rá idejük. Talán lesz abban az osztályban egy gyerek, aki zenész lesz, akkor o hálás lesz nekem... A tanítás megtanít arra, hogy kiálljak a tömeg elé, és legyen önbizalmam. Az embernek olyan légkört kell teremtenie, amelyben a többiek boldogok, és akarnak tanulni valamit. Tulajdonképpen a rock and roll-koncertek lélektana is hasonló." (A progresszív rock mai sztárjai, 1989)
 

    Előbb a Phoenix Jazzman-ben játszott, majd 1970-ben csatlakozik eloször a Newcastle Big Band-hez, mellyel több kissebb turnén is részt vesz Angliában, Francia- és Spanyolországban. A zenekar egyetlen elkészült albumán is játszik, melyet 1972-ben rögzítettek. Ekkor már önállóan ír dalokat és szövegeket, és nem csak basszusozik, de énekel is.

Ebben az időben kapta becenevét is (Sting - Fullánk), melyet azóta jól bejáratott muvésznévként használ annyira, hogy a családja is így hívja őt. Számos pletyka kering az életrajz írók között a becenév keletkezésérol (Max, 1999):


    * Az első - és többek szerint ez az igazsághoz legközelebb álló - verzió szerint a Sting nevet a Phoenix Jazzmen zenekarban kapta. A bandában szokás volt, hogy minden tag csúfnevet kapott. A névadó Gordon Soloman trombonos volt, aki druszája arany és fekete csíkos pulóverérol adta neki ezt a nevet, miközben a kötelezo színpadi viselet a csíkos öltöny és a lakkcipo volt. A zenekar egykori tagja, John Hedley úgy emlékszik, hogy egyszer, amikor érdektelen közönséggel kerültek szembe, a harsonás Gordon Soloman a zenekar legfiatalabb tagját, Gordon Sumnert küldte elore ezzel a felkiáltással: "Kill, Sting!" Sumner igazából nem rajongott sem a megszólításért, sem azért, hogy a közönséget neki kell "beindítania". Mivel ugyanez az eset többször is megismétlodött egymás után, tiltakozásul a zenekar öltözködése ellen a koncerteken fekete alapon aranycsíkos pulóverben jelent meg. Ez volt az a pillanat, amikor megbarátkozott a Sting névvel. Ettol kezdve minden ismerosétol azt kérte, szólítsa így, és már ezen a néven mutatkozott be mindenkinek.
    * Akadnak persze más jól értesültek is. Nigel Stranger, a Newcastle Big Band tagja egy helyi tévémusornak nyilatkozva kijelentette, hogy Gordon Matthew Sumner muvésznevét a zenekar dobosának, Jackie Dentonnak köszönheti. Denton egy epés kijelentése után "ítélte oda" ezt a nevet.
    * A legfigyelemreméltóbb történetet Pete Frames Rock Family Trees könyvébol szó szerint idézzük: "A Sting becenév akkor ragadt rá, amikor az egyik koncert alkalmával egy méhecske repült be a nadrágja alá." Ezek után érdemes lenne egy pályázatot hirdetni, ki tud érdekesebb történetet kitalálni a becenév keletkezésérol.

    Sting becenevéről: "A Phoenix Jazzmen-nel játszottam Newcastle-ben. A színpadon fekete fehér trikóban léptem fel, a csíkokkal úgy festettem, mint egy darázs. Harsonásunk elnevezett. Stingnek, vagyis fullánknak, és ez rajtam ragadt."  (A progresszív rock mai sztárjai, 1989)

Rövid ideig két egyetemetre is járt egy idoben (Warwick University - angol szakon, valamint a Lanchester Poly-t - számítástechnika-tudomány szakon), ám kis ido múlva otthagyta mindkettot és - szüloi nyomásra - beiratkozott a tanárképzo foiskolára (1971), ahol Angol és Ének-zene szakon diplomázott 1974-ben.
1975-ben a Newcastle Big Band '76-os feloszlása elött még megalakítja 3 zenésztársával a Last Exit nevü formációt, akikkel egy demokazettára való dalt vesznek fel 1975-76-ban, melyen több Police/Sting-dalként válik ismertté (I Burn For You, Oh My God, Truth Kills (Truth Hits Everybody), Carrion Prince (Bring On The Night), Savage Beast (We Work The Black Seam)). Sting és a Last Exit egyik tagja Gerry Richardson 1976-ban Londonba költözik...

3. rész
Jazz-ből a punkba
 

Az 1976-os év komoly vízválasztó Sting számára. Ekkor dönt úgy, hogy felhagy a tanári pályával, és a zenét választja hivatásául. Ekkor dönt úgy Londonba költözik, és ebben az évben veszi el feleségül Frances Tomelty színésznot is, akitol néhány hónappal késobb megszületik elso gyermeke Joe (1976.11.23).
Fall Out singleA zenélés, valamint a zeneszerzés már ekkor elfogadható megélhetést biztosított számára, de felismerte, hogy Newcastle-ben nem tudja álmait valóra váltani. A Last Exittel közösen elhatározták, hogy Londonba költöznek, és valóra váltják "a nagy álmot". Az egyik utolsó newcastle-i koncerten bemutatták neki az éppen feloszlott Curved Air dobosát, Stewart Copelandet, aki nem tudván a zenekar terveirol, a koncert után azt javasolta Stingnek, menjen vele a fovárosba.

Nem sokkal később megtekinti a Last Exit egyik utolsó newcastle-i fellépést, az akkor már híresnek mondható Curved Air zenekar dobosa, az CIA alapító fia, Stewart Copeland. Stewart-ot rögtön lenyugözi Sting gitár-, és énektudása, valamint hihetetlen zenei energiája. Mivel amúgy is kifelé állt a szénája a Curved Air-bol, és unta már a csapatot, úgy döntött, hogy Stinggel fog zenekart alapítani -  a fellépés után azonnal elkérte a zenész telefonszámát. Nem tudván a zenekar terveirol azt javasolja Stingnek, menjen vele a fovárosba. Az invitálásnak eleget téve Londonban a korzikai Henri Padovanival közösen két Copeland-dalt rögzítettek egy lepattant stúdióban, amit ezután Stewart Illegal Records nevu kiadója jelentetett meg. Sting nem tudott dönteni az új és a régi formáció között, ezért a Last Exittel is folytatta a közös munkát.

A Frances-t és Stinget ért nagyvárosi megpróbáltatások és a bizonytalanság arra készteti Stinget, hogy mégis írjon két dalt a Police számára. A két dal a késobbiekben Landlord és Visions of The Night néven vált híressé. Sting Londonban modellként keresi a pénzt a zenekar elso lemezére. Február 12-én veszik fel az elso anyagot - ez a Fall Out / Nothing Achieving. A lemez kiadásakor Stewart Copeland találja ki a jól hangzó The Police nevet a zenekar számára, mondván ezt a szót a világ minden részén ismerik, tehát jobb reklámot nem is lehetne csinálni maguknak. A gitársávok nagyrészét maga Stewart veszi fel, mivel Henri túl ideges, képtelen játszani. Csak a középso gitárszólót játsza o maga. A 800 angol fontból kiadott single májusban jelenik meg, ám a hard punk nóta lényegében anyagi csodöt jelent. Az anyag elso szerzoi honoráriumát augusztusban kapják meg: 200 fontot, novemberben pedig felkerül az angol slágerlistákra a kislemez. Négy hét elteltével a 47. helyet tudhatta magáénak a zenekar. A 2000 példányban kiadott kislemezt két évvel újra kiadják, 100 ezrez példányszámmal!

"Túl öregek és túl jók voltunk, hogy punkok legyünk" - nyilatkozta késobb, amikor a Police együttes karrierjének indulásáról kérdezték.

    "A 'Fall Out', a zenekar 'Csináld Magad' stílusú debütáló kislemeze, mely 1977-ben jelent meg a punk rock robbanás csúcsán, és mely telve volt az új hullám lükteto energiájával. Ez volt az elso dal, melyet a Police elpróbált, és ez lett az elso felvételük is. Lényegében Stewart Copeland játszotta fel a gitárszólamok nagy részét, míg Henri Padovani csak a középso szólót rögzítette. Ahogy Stewart mondta: "Mikor Andy csatlakozott a csapathoz, a gitárom visszament a szekrénybe."
    Késobb Sting mondta a 'Fall Out'-ról: "A dal teljesen egészében Stewart energiájának elismerése." Nehéz már felidézni most, de a Police teljesen homályos és ismeretlen volt, mikor beviharzottak a klubbokba, olyan dalokkal, mint a 'Fall Out'. Valóban riadóztatták a többi punk-ot agresszív energiájukkal, és ügyességükkel." (Chris Welch: The Complete Guide... 1996)

Májusban Andy Summers-szel és Mike Howlett-tel játszanak a Strontium 90 projektben, melyek után Andy csatlakozik a Police-hoz, így néhány koncerten négyesben lépnek fel.
Sting a lemez megjelenése után meghívást kapott a Strontium 90 nevu formációtól egy lemezfelvételre Párizsba. A véletlen úgy hozta, hogy a dobos poszt is megüresedett a bandában, így Stewart is utazott. A stúdióban találkoztak Andy Summers-szel, aki mindkettojükre mély benyomást tett gitárjátékával. Közösen elhatározták, hogy Londonba vissztérve már hármasban folytatják. Sting hatalmas lendülettel vetette bele magát a dalszerzésbe. Ekkor készült a hatalmas sikerüket megalapozó Roxanne és a Low Life is.

Andy korábban a New Animals-szel és a Zoot Money Big Roll Band-el vált ismertté. Mivel Henri Padovani gyenge gitárosnak számít Andy mellett, távozik a csapatból. Augusztus 8-án a birmingham-i Rebecca Club-ban debütál a Police eloször trióként (Andy, Sting, Stewart).

 

4. rész
Roxanne

 

1977. augusztus 8-án a birmingham-i Rebecca Club-ban debütál a Police először trióként, a klasszikus felállásban: Andy Summers, Sting, Stewart Copeland. A korzikai származású Henri Padovani előtte két nappal a  Mont de Marson, Franciaországban  rendezett  punkfesztiváIon lépett fel társaival utoljára, s játéka mindössze az első Fall out címû kislemezen hallható. '78 januárjában kezdődnek meg és augusztusig tartanak az első Police album munkálatai a Londonhoz közeli Surrey Sound Studios-ban. A producer Nigel Gray.

Egyáltalán nem volt olyan felhőtlen a kezdet, mint azt ma már sokan gondolják. A Police első kislemeze, a Roxanne egy prostituáltról, az I can't stand losing you pedig az öngyilkosságról szólt, s mindkettőt kicenzurázta a BBC az adásából. Az angol popsajtó is pfújolt a zenekarra, mert Cherry Vanilla kisérőzenekaraként is felléptek, valamint Mont Marsonban egy francia popfesztiválon is részt vettek. A büszke britek szerint Stingék csak a zsozsóért csatlakoztak a punkhoz, s egyszerûen hullámlovasnak tekinthetők. Kezdetben még az alapító-dobos, Stewart Copeland menedzser bátyja is kétséggel fogadta a próbálkozást, de őt a Roxanne már meggyőzte. (Popcorn, 1996)

A banda első sikerében, a Roxanne címû számban van egy nevetés, és egy fura zongoraakkord, amiről nem lehetett tudni, mi a fene. Sting bevallotta később, véletlenül ráült a zongorára, s olyan jól hangzott, hogy benne hagyták a számban.

Hogy pénzhez jussanak elvállalnak egy szerepet a Wrigley's reklámfilmjében, melynek kedvéért szőkére festetik mindhárman a hajukat. Stewart nagyobbik testvére Miles Copeland üzletet lát öccse csapatában, és vállalja menedzselésüket. Az új album így már a neves A&M lemeztársaság védjegye alatt fog megjelenni. 1978. április 4-én megjelenik a Police első igazán profi kislemeze a Roxanne, mely már a kritikusok figyelmét is magára vonja. Hiába tiltja be több rádió és tévétársaság a dalt, ezzel a dallal válik sikeressé az angol trió.

„Nagyon rosszul esett, hogy így bántak a Roxanne-nal. Komoly dal volt, igazi kapcsolatról. Nem volt szó a kefélésről. Igazi lírai dal volt; amit azon az alapon nem voltak hajlandók játszani, hogy egy prostituáltról szól. Ezzel szemben, ha valaki ír egy jópofa dalt a kefélésről, abból sláger lesz..." (A progresszív rock mai sztárjai, 1989)

Az októberben megjelenő album tehát valódi sikernek ígérkezik: Outlandos d'Amour. A Roxanne kapásból a 42. helyen debütál a listán, és meg sem áll az első tízig, ami kezdő zenekartól igen szép teljesítmény még ma is. "Első angol turnénk során, amikor a Roxanne épp kezdett befutni, ücsörögtem a hotelszobámban. Odakint festették a folyosót, amikor ezt hallottam: RO-OX-AN-NE… Te Bill, passzold ide a sárga festéket! YOU DON’T HAVE TO SELL YOUR… Akkor úgy éreztem: fasza, sikerült, megcsináltam! Mi tényleg az ablakpucolóknak és a szobafestőknek játszunk, nem a fanyalgó kritikusoknak. A rock természetes közege a klub és a stadion, nem a hangversenyterem.” (Playboy, 2000)

 

5. rész
The Police

A Police zenekar ma már történelem, szinte mindenki tudja hogyan indultak, és hogyan oszlottak fel. Öt stúdiólemez után lényegében 1985-ben megszûnt a zenekar létezni.

Éppen elkezdtem volna énekelni a dal első sorát, amikor felfedeztem, hogy van egy zongora a mikrofon mellett. Fáradt voltam, így csak ímmel-ámmal ültem mellé. Azt hittem, hogy a klaviatúra teteje zárva van, de mivel nyitva volt, ezt a hihetetlen akkordot véletlenül a fenekemmel játszottam. Később visszahallgatva rájöttünk, hogy megy azokhoz az akkordokhoz, amit játszottunk. Úgy gondoltuk, vicces, így bennehagytuk. (Zene.net, 2000)
Amikor énekelni kezdtem, 25 éves voltam és becsületesen fizettem a nyugdíjjárulékomat. Ezért sikerült majd 15 éven át úgy sztárnak maradnom, hogy nem esett bennem nagyobb kár; legalábbis remélem! (Pop-Express, 1991)
Gordon Sting Sumner tökéletesen tisztában volt azzal, hogy ő sem lesz örökké szőke hajú poszterbálvány. „Nagyon jó lenne, ha még azelőtt le tudnánk állni, hogy Rod Stewartok lennénk. Nincs szánalmasabb, mint a kövér, dúsgazdag, dekadens rocksztár, aki nem veszi észre, hogy a gyorsan múló idő saját maga karikatúrájává változtatta. (Playboy, 2000)

A '79-es Outlandos d'Amour után egy évvel a Regatta De Blanc után, olyan slágereket adott a rajongóknak, mint a Message In A Bottle, a Bring On The Night, a Walking On The Moon, vagy a The Bed's Too Big Without You. Ekkor már világsztárok, szinte az összes földrészen viharos gyorsasággal terjed hírnevük. 1980-ban jelenik meg a Zenyatta Mondatta, és rajta a Don't Stand So Close To Me, mely egy diáklány tanár iránti szerelméről szól. Legalább ekkora sláger lesz a De Do Do Do, De Da Da Da is.

A Zenyatta Mondatta szójáték. Ismerik az afrikai politikus Yomo Kenyattát? Ez az egyik alap. A másik a "zen", egy kellemes filozófikus szó. A "yatta" rímel a "Regattá"-val, amely az előző nagylemezünk címe volt. A "monde" franciául világot jelent, a "mondattá"-nak pedig van valami köze a szanszkrithoz, de azt már nem tudom, hogy mit jelent. Szóval így jött ki a Zenyatta Mondatta. A fontos az, hogy a zenénk jelentősen fejlődött az előző lemezünkhöz képest... Az előző két lemezen a saját érzéseink voltak a fontosak. A személyes élmények. A tavalyi világ körüli túrnénk során azonban másképpen láttuk a dolgokat és az embereket. Alkalmunk volt olyan helyeken is fellépni - Bombay, Hong Kong -, ahol áltakában nem szerepelnek rockegyüttesek. Ez nagy hatással volt ránk. (Ifjúsági Magazin, 1981)
Valószínûleg ez volt a legelkeseredettebb albumunk. Akkor már óriási sikert élveztünk Anglia-szerte. Ki akartuk használni a népszerûségünket, így az albumkészítés miatt csak kis időt akartunk Hollandiában tölteni, és szerveztünk egy turnét, ami ezt követően két héttel kezdődött volna. Talán meg tudtunk volna írni egy albumot két hét alatt, de sokat veszekedtünk, ezért a reméltnél több időt vett igénybe. Még akkor is vettünk fel dalokat az albumra, amikor már turnéztunk. Elkapkodtuk. Több időt kellet volna szakítanunk rá. (Zene.net, 2000)
„Igen kevés együttes ér többet három nagylemeznél. Az első hármat viszi a lendület, a friss vér, a negyediktől a tizedikig már csak a rocksztárság viszi a zenészt..." (Ez a nyilatkozata 1981-ben hangzott el. Akkor a Police éppen három nagylemezén volt túl, és kettő volt hátra: a GHOST IN THE MACHINE és a SYNCRONICITY, amely a legnagyobb sikerük lett...) (A progresszív rock mai sztárjai, 1989)

A '81-es Ghost In The Machine albumon egyre jobban kitûnik, hogy a zenekar érettebbé, felnőttebbé vált. Bizonyíték erre a Spirits In The Material World, az Invisible Sun, a Demolition Man vagy a One World (Not Three). Üde színfolt az Every Little Thing She Does Is Magic is.

A Jung könyvének címét viselő Synchronicity 1983-ban jelent meg. Olyan dalokkal, mint a címadó nóta első és második része, a Tea In The Sahara, a King Of Pain, valamint minden idők egyik legtöbbet játszott slágere, az Every Breath You Take.


Stewart a felvételekről: "Az egész album felvételekor pocsék atmoszféra uralkodott. Utáltuk és nem tiszteltük egymást. Vagyis én tiszteltem őket, de nagyon szarul éreztem magam... Ott ültem egyedül az izolált szobában, néztem az idióta társaimat a monitoron. Azt kérdeztem: " Na, milyen volt ez a felvétel?" És láttam, hogy Sting oldalra fordulva kommentál Andynek, és arról a használhatatlan dobosról beszélnek, és hogy mekkora púp a hátukon... A Szinkronizmus az általános tudatalattiról szól, ami összeköt bennünket. Ha van rajtam egy piros nyakkendő és ha történetesen rajtad is az van, akkor az nem véletlen, mert az a kötelék tehet róla, amit nem látunk a felszínen. Olyasmi, amit nem tudunk mérni, de ott van." (Zene.net, 2000)
Stewart az Every Breath You Take-ről: "Szerény véleményem szerint ez Sting legjobb száma, a legrosszabb hangszereléssel. Úgy gondolom, Sting ezt bármilyen másik együttessel megcsinálhatta volna, és tuti jobb lett volna, mint a mi verziónk -- nem számítva Andy brilliáns gitárrészét. Alapjában véve teljesen hiányzik belőle a groove. Ez tökéletesen elvesztegetett lehetőség volt. Annak ellenére, hogy milliókat kaszáltunk vele, és ez a legnagyobb slágerünk, amikor meghallgatom ezt a felvételt, azt gondolom: " Istenem, mekkora seggfejek vagyunk mindannyian!" (Zene.net, 2000)
A Ghost in the Machine lemezt alapos pihenés előzte meg. Ezen a lemezen Sting szövegeiben már fellelhetők bizonyos politikai attitûdök és a zenei hangvétele is líraibb. Először bukkanak fel, a kor szelleméhez igazodva, szintetizátorok és különböző speciális effektek a zenéjükben. A lemezt követő turné ismét sok energiájukat emészti fel, és csak 1982 decemberében kezdenek hozzá a Synchronicity lemez elkészítéséhez. A dalokat már igen kiélezett hangulatban rögzítik. A lemeztársaságnak és a producernek szinte naponta kell feloldania a tagok között kialakult ellentéteket. A lemezt követő világturné végére már egyértelmûen látszik, hogy a tagok között kialakult feszültségek feloldása lehetetlen vállalkozás. (Max, 1999)
1979 -ben a Police már a szupersztárok közé számított, Sting pedig kezdte kinőni a zenekart. Filmesek hívták (Quadrophenia), más zenészek lemezein közremûködött, különböző díjakat nyert. A nyolcvanas évek elejére úgy érezte, hogy pályája megrekedt, újítania kell. „Azért játszottam filmekben, mert szükségem volt az ezzel járó tanulásra, hogy új területeket fedezzek fel magamnak. Nem hiszem e!, hogy valaki csak azért, mert sikeres rocksztár, más területen is képes vezéregyéniséggé válni. Ahhoz nagyobb tapasztalat kell, én pedig alig néhány filmben játszottam."  Ennek a vallomásnak megfelelően Sting érdeklődése a nyolcvanas évek első felében inkább a  filmmûvészet felé fordult. 1979-től minden évben forgatott filmet, olykor többet is. Egyre kevesebb ideje maradt a turnézásra, a zenélésre. A Police-tagokkal egyre lazább lett a kapcsolata. (Popcorn, 1995)
Létezett rivalizálás a bandában, de sosem gondoltam rá. A dalok önmagukért  beszéltek. Amikor a Dont Stand So Close To Met vagy az Every Breath You  Take-et írtam, rögtön tudtam, hogy biztos sikerek lesznek.
 - Eltökélted, hogy slágereket fogsz írni?
 - Igen, kommersz banda voltunk. Jó stúdiómunkát végeztünk, de az albumok egyenetlenek voltak.
 - A Police éppen a punkmozgalom fénykorában, 1977-ben indult. Mennyire vetted komolyan a punkok nihilizmusát? Szerinted Johnny Rotten őszinte volt mikor azt énekelte: No future, nincs jövő?
 - Biztos, hagy komolyan gondolta! A No future realitás, ezzel szembe kell néznünk! Vajon lesz-e világunk öt vagy tíz év múlva? Nem tréfa volt ez! Lehet, hogy a megközelítés kissé kamaszos, az érvek pedig szélsőségesek, de a tét valóságos.
(Polip, 1988)
- Azt mondják, te voltál az, aki éppen akkor, amikor a zenekar a Synchronicity albummal a csúcson volt, bemondtad az unalmast.
- Igen, én vagyok a Gonosz. Persze azért nem ilyen egyszerû a dolog. Nyolc évvel korábban, amikor összeálltunk, úgy gondoltuk, hogy mi együtt többet tudunk nyújtani, mint az átlag. Úgy gondoltuk, hogy új típusú zenét játszhatunk, ahogy a Beatles is tette a hatvanas évek elején. A Synchronicity - és nálam az Every Breath - után azonban úgy éreztük, hogy ami ezután következne, már csak önismétlés. Mindent elértünk és elmondtunk a Police-koncept keretében. Miért ne adnánk meg most egymásnak a lehetőséget az egyéni elképzelések megvalósításra?
- Mindhárman átlagon felüli zenészek vagytok, de esetetekben átlagon felüli mértékben veszekedtetek is. Nem játszhatott ez szerepet a szétválásban ?
- Dehogynem. Gyakran veszekedtünk, de éppen ez volt a hajtóerő a Police-ban. Ez az állandó, személyiségek között dúló harc eredményezte, hogy mindenki a legjobbat hozta ki magából. Nem vagyunk hülyék, tudtuk, hogy ezek az összekapások kreatív erőket mozgósítanak bennünk. Így mindig tiszteltük a másik elképzeléseit. S ez ma is így van. De most mindenki az egyéni elképzeléseivel foglalkozik, ez tölti ki az életünket.
(Világ Ifjúsága, 1987)
A kezdeti stílusbeli bizonytalankodás után rendkívül tudatos imázsépítés kezdődött. Sting meg volt győződve, hogy a punk életképes, de át kell alakulnia. Biztos volt benne, ha a punk energiáját valamilyen dallamosabb zenei formával lehet elegyíteni, az eredmény olyan lesz, mint a dinamit. A katalizátor a reggae lett, amelyet a punkkal ötvözött, s így megszületett a Police első olyan slágere, amely valóban akkorát szólt, mint a dinamit. A Roxanne valósággal kirobbantotta a csapatot az angliai klubok pincesötétjéből, s a fekete és az angolszász mûfajok keresztezéséből létrejött sajátos Police (vagy inkább Sting)-stílus nemzetközi sikerre predesztinálta a csapatot. (Max, 1999)
A súrlódások kreatív munkát hoznak ki az emberből, és mindenki, aki tisztában van egy rock együttes dinamizmusával tudja, hogy ez milyen kétélû dolog. Sting, Summers és Copeland igazi zenei újítók voltak -- az első "alternatív" banda, akik a rock sötét időszakában törtek be a nyolcvanas évek elején. Dalaik világos struktúrája mélységet és összetettséget kölcsönzött a rock egyik legkalandosabb együttesének. A punk, a reggae és Miles Davis minimalizmusának egybegyúrásával olyan bandák számára tették le az alapot, mint a szintén újító Nirvana és a Phish, nem is említve a kilencvenes évek Amerikájának nyugati parti ska-punk csapatait, az Offspring-et, a No Doubt-ot és a Sublime-t. Ugyanilyen fontosak voltak Sting dalszövegei. A bûnösség, a féltékenység és más pszichológiai alapú témák feltárása olyan előadókon hagytak nyomot, mint Alanis Morissette (aki nem rég dolgozta fel a Police King of Pain címû számát) és a Pearl Jam (amelynek a tagjai fogadni mernének a Police újraegyesülésére). (Zene.net, 2000)

5 Grammy díj jutalmazta a zenekart 1980 és 1983 között, de szólóban Sting is 2 arany-gramofont vehetett át ez idő tájt a Brimstone & Treacle instrumentális szerzeményért, valamint az Every Breath You Take-ért. Három daluk BMI Awards-ot is nyert, és '85-ben a Police kapta "Kiemelkedő munka a zenéért" díjat a Brit Awards-on is. '84-ben az Every Breath You Take videóklipje nyerte a Video Music Awards-ot is.

1983-ban készült el az utolsó közös lemeze a zenekarnak, s ezzel tulajdonképpen le is zárult az együttes nagy korszaka. Még másfél évig hivatalosan létezett a Police, de 1985. május 30-án egy 5 soros hirdetésben Miles Copeland közzétette: „Andy Summers, Stewart Copeland és Sting a következő két évben nem fognak együtt dolgozni. Ezen idő alatt a Police nem készít új felvételeket, és nem turnézik." A rajongók nehezen akarták tudomásul venni a hírt, de a lapokban ekkor már Sting első szólóalbumáról, a The Dream of the Blue Turtlesről cikkeztek, amely 1985 júniusában  jelent meg. (Popcorn, 1995)

A Synchronicity turné utolsó állomása az ausztráliai Melbourne-ben volt, 1984. március 4-én. Az influenzás Sting a koncert végén, a So Lonely közben még így köszönt el: "Hadd köszönjem meg a road-stábunknak, hogy végig kitartottak mellettünk, kiválló és vidám társaság. Nagy tapsot kérek a road-stábnak! A gitárnál Andy Summers, Dolette, Michelle és Edna, gyerünk, nagy tapsot nekik! A doboknál Stewart Copeland... Köszönjük Melbourne! A viszontlátásra... egy szép napon...."

A tagok közötti surlódások ellenére 3 koncert erejéig 1986-ban még egyszer utoljára összeállt a Police, de csakis az Amnesty International által szervezett, jótékonysági Conspiracy of Hope koncertekre. '86. júniusában Atlanta, Chicago, valamint East Rutherford, Giants Stadium-jának nézői láthatták élőben, utoljára a legendás zenekart. Az Invisible Sun-ban Bono - a U2 énekese - csatlakozott a Police-hoz, majd együtt adták elő az I Shall Be Released c. dalt, aztán Sting lerakta hangszerét és átadta a U2 basszusgitárosának Adam Clayton-nak... a Police nincs többé...


A zenekar feloszlása után nem maradtak lemezek nélkül a rajongók hiszen a The Singles válogatáslemez '86-ban jelent meg és tartalmazta a Don't Stand So Close To Me új változatát is. 1992-ben és '95-ben két újabb válogatáslemez jelent meg a piacon, közben '83-ban pedig a 4 lemezes Message In a Box, mely az összes hivatalosan kiadott dal mellett számos koncertfelvételt is tartalmazott.


1995-ben jelent meg a The Police: Live! dupla koncertalbum, melynek Andy Summers volt a producere. Két korábbi Police koncertet tartalmazott a kiadvány. Az első lemezen egy korai, 1979-es Boston-i koncert található, a másikon pedig a feloszlás előtti '83-as Atlanta-i Synchronicity koncert. A Police végre élőben is hallgatható volt lemezen.


1997-ben valaki előásta a Police megalakulásakor készült felvételeket és Strontium 90 - Police Academy néven adták ki őket. A '77-es felvételeken a trió mellett Mike Howlett is közremûködik. Ugyanebben az évben - a Police megalakulásának 20 éves évfordulójára - jelent meg a Police és Sting közös válogatásalbuma, mely azóta többször is kiadásra került - The Very Best Of Sting & The Police, legutóbb 2002-ben.


2003-ban a Police 25 éves évfordulója alkalmából a zenekart beválasztották a Rock and Roll hírességek csarnokába. Az évfordulóra megjelent a teljes Police diszkográfia újrakeverve CD-n, és SACD-n is. A Rock And Roll Hall Of Fame beiktatási ceremóniáján, 2003. március 10-én ismét együtt zenélt a három zenész: Stewart Copeland, Andy Summers és Sting....
 
 
 

6. rész

Álom a kék teknőcökről

 

A Police zenekar három tagja már a kezdetektől több projektben, zenekarban dolgozott. Andy számos jazz-, és blues zenésszel kollaborált, Stewart pedig Klark Kent álnéven adta ki lemezeit. Számos mozi és tévéfilm, valamint számítógépes játék zeneszerzőjeként dolgozott. Sting közben filmeket forgatott, sőt még a Police-szal közremûködött a Brimstone & Treacle c. film zenéjében 1982-ben. Első szóló kislemeze is a film betétdalaként szereplő Spread A Little Happiness volt.

A Synchronicity után Sting már valóban világsztárként elismert zenész lett. Mivel a zenekar tagjai ez idő tájt erősen kezdtek már széthúzni - nagy volt a nézeteltérés a három muzsikus között - Sting szólólemezének dalain kezdett el dolgozni. Összehívta hát a világ legjobb szinesbőrû, jazz-muzsikusait, hogy saját elképzeléseit teljes mértékben meg tudja valósítani.
 
A később Turtle-band néven elhíresült zenekar Branford Marsalis szaxofonos segítségével jött létre, aki megnyerte Stingnek Kenny Kirkland billentyûst, Omar Hakim dobost, Darryl Jones basszusgitárost. Vokált - az utolsó Police turnén is közremûködő - Dolette McDonald és Janice Pendarvis szolgáltatta. Sting tehát teljes mértékben a dalokra, az előadásra, az énekre tudott koncentrálni. Természetesen azért nem maradt hangszer nélkül, végre megint az elektromos gitár lett a hangszere.


1985. február végén a New York-i Ritz Club-ban, alig kétezer fős közönség előtt mutatkozott be az új zenekar, vadonatúj dalokkal és feldolgozásokkal. A három teltházas koncert annak ellenére sikeres volt, hogy az új nótákat a közönség máshol még nem hallotta, hiszen az albumot még nem is rögzítette a zenekar. A Police nóták között felhangzott a One World, a Driven To Tears, a When The World Is Running Down, valamint a Brimstone & Treacle-ben felhangzott I Burn For You is.


Késő tavasszal béreltek ki egy kastélyt stúdió gyanánt Párizs mellett, hogy rögzítsék Sting szóló-lemezét, majd május végén 7 alkalommal töltötték meg a párizsi Mogador színházat a lemez bemutató koncertjeivel. A zenekar és a lemez születéséről később a Bring On The Night c. zenés dokumentumfilm is megemlékezik. Besûrûsödik Sting programja, videóklipet forgat (If You Love Somebody), ezidőtájt születik meg fia, Jake (a szülés látható a filmben is). És az utolsó párizsi napon Branford is megnősül.


"A zene bizonyos fokig amerikai módon szól, mert a zenészek amerikaiak, de a témák nagyon angolok. A Working The Black Seam az angol bányászok büszkeségéről szól. A nagy sztrájk idején írtam. Engem személy szerint is nagyon mélyen érintett; mert Newcastle a bányavidék kellős közepén van. A Shadows in The Rain-nél ki akartam próbálni, hogy miképp szól kicsit jazzes zenészek kezében. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ennek a zenének bármilyen címkéje lenne. A zenék, amelyekre ráragasztanak egy címkét, meg is halnak azonnal. Azért választottam ezeket a zenészeket, mert képesek bármilyen szokatlan elképzeléshez alkalmazkodni. Szükségem volt arra, hogy kilépjek a Police formulából, hogy kockáztassak, hogy ne zárkózzak be egy olyan túl merev, és túl kényelmes keretbe, mint amilyen a Police. Ez az eddigi legjobb munkám és igazán nagyon büszke vagyok rá." (A progresszív rock mai sztárjai, 1989)
"Sting ezen a lemezen visszatért oda, ahonnan elindult, a dzsesszhez, ámbár nem a tradicionális, hanem a modern-zenei formákat választotta. Alkotótársául pedig olyan nagyságokat nyert meg, mint Brandon Marsa!is és Omar Hakim. Sting a választásról:  „Azért választottam ezeket a zenészeket, mert ki akartam lépni a Police-formulából, hogy kockáztassak, hogy ne zárkózzak be egy olyan túl merev és kényelmes keretbe, mint amilyen a Police. Ez az eddigi legjobb munkám, és igazán nagyon büszke vagyok rá." A szerző-előadó véleményét a kritika is osztotta. Klasszis, jó ízlés, józanság, intelligencia: amikor a világ éppen a nagy Bruce Springsteent isteníti (Born in  the USA albuma kapcsán - a  szerk.), nem is jöhetett volna jobb ellenpont Stingnél. A newcastle-i tejesember fia igazi  „csipkét" alkotott: a négy jelenlegi legjobb amerikai fekete dzsesszmuzsikussal készített lemezt. A People magazinban a lemez kapcsán először írták le Stingről a rockentellektüel kifejezést, mivel szintetizáló mûvészként képes a sanzont, a dzsesszt, a rockot, az etnopopot vagy a  reggae-t egyedi hanggá ötvözni. Stinget ugyanekkor már politizáló mûvészként is jellemzik; a lemez egyik legszebb dala (Russians) a kelet-nyugati kapcsolatokat állítja előtérbe, míg a Children's Crusade a drogproblémáról  a We work the Black Seam pedig a munkanélküliségről szól." (Popcorn, 1985)
"- Miről szól az If You Love Somebody... ?
- Ez a dal az Every Breathhez kapcsolódik. Mesterségbelileg talán ez a legjobb munkám, de nagyon sokan félreértették. Sok levelet kaptam szerelmesektől, akik úgy érezték, ez az ő daluk. De ez nem szerelmes dal. Ellenkezőleg, a kapcsolatok haláláról szól. Arról, hogyan válnak a kapcsolatok birtoklássá, hogyan fojtódnak el a vágyak, az álmok. Nekem is rossz tapasztalat vannak ezen a területen. Az If you love somebody ezért éppen arról szól, hogy akit szeretünk, annak teljes függetlenséget kell adnunk." (Világ Ifjúsága, 1987)

Az első Sting album különös elegye lett az új hullámos pop-zenének, a rock-nak, a blues-nak és természetesen a jazz-nek is. Az album pop-dalait elgondolkoztató, és elsőre talán nehezen feldolgozható nóták szakítják meg. A lemezről olyan dalok lettek a legsikeresebbek, mint az If You Love Somebody Set Them Free, a Love Is The Seventh Wave, a Russians, vagy a Fortress Around Your Heart. A lemezen feltûnt a Police Shadows In The Rain dalának erőteljes változata is. A címadó, The Dream Of The Blue Turtles instrumentális jazz-mûve után, a Moon Over Bourbon Street még a legemlékezetesebb dal a rajongók számára, főleg, hogy ahogy azt a Bring On The Night albumon is előadják Sting zenészei. A dupla koncertalbum már több Police feldolgozást is tartalmazott, így a címadó Bring On The Night és a When The World Is Running Down fergeteges egyvelegét, a Demoliton Man-t, a One World-öt, az I Burn For You-t, vagy a Tea In The Sahara-t. A lemez egyébként a '85 decemberi turné 4 állomását örökíti meg, 2 párizsi, egy arnhem-i, és egy római helyszínnel.

A turnén készült Bring On The Night dupla koncertalbum igazi kuriózum egy "elsőlemezes" előadótól. '86-ban pedig a zenekar születéséről, - Micheal Apted által készített- és első koncetjeiről szóló film a legjobb zenei videó, '87-ben az album pedig a legjobb férfi énekes kategóriában nyerte el a Grammy-díjat.
 
A film megható jelenete amikor Trudie-t Sting is elkíséri a szülőszobába, sőt a kamerák is rögzítik a bensőséges eseményt. Jake 1985. május 24-én született.
 

 

7. rész

"Nothing Like The Sun"

 

Sokak szerint Sting 1987-re ért pályája csúcsára. Ezt a csúcsot az októberben megjelent új album jellemezte a legjobban, a "...Nothing Like The Sun". Az album klasszikus címe a lemezen szereplő "Sister Moon" c. dalból lett kölcsönvéve, melybe eredetileg Shakespeare-től vette át a Sting a híres sort. Semmi sem hasonlít a naphoz! A nyár folyamán készült albumon olyan zenészek egészítették ki néhány szóló, vagy riff erejéig, mint Eric Clapton, Mark Knopfler, Hiram Bullock, Rubens Blades. Közremûködött a lemezen Andy Summers-el, valamint Gil Evans nagyzenekarával is, akivel Sting az Umbria jazz-fesztiválon közösen is szerepelt.

Bátran állíthatjuk, hogy a dupla bakeliten megjelent album 12 dala közül legalább tizet, Sting legjobb felvételei között tartják számon. A lemezt több dal is "vállára vette". A legnyilvánvalóbb siker az Englishman In New York lett, melyet mai napig Stinggel önmagával is azonosítanak, pedig a híres angol író Quentin Crisp-ről szól. Az első kislemez azonban a We'll Be Together volt, melyet egy japán sörreklámhoz írt Sting eredetileg (Kirin Can Beer). A dalokat a rádiókon kívül az egyre terjedő zenei televíziók, az MTV és klónjai is nagy előszeretettel játszották. A lemezen két feldolgozás is megtalálható. Sting sem szólóban, sem a Police-szal nem tehette előtte vagy utána, hogy mások mûveit vegye fel önálló lemezeire. A Nothing Like The Sun-on Jimmy Hendrix klasszikusa a Little Wing, Gil Evans hangszerelésében hallható. A The Secret Marriage pedig egy Hans Eisler melódiából lett adaptálva, Sting szövegével.


Az album talán Sting egyik legpolitikusabb, legkritikusabb, legfigyelemfelkeltőbb lemeze lett. Nem csak gyöngyöző hangszereléseivel, és pop-dalokban korábban sosem hallott dalfelépítéseivel, hanem dalszövegeivel is felhívta magára a világ figyelmét.


A They Dance Alone témája a '86-os Amnesty Tour folyamán fogalmazódott meg Stingben. Számos zenészkollégájával egyetemben ekkor hívták fel a világ figyelmét a különböző országokban, köztük Chilében folyó politikai, és emberjogi elnyomásokra. A dalban szereplő Gueca Solo, egy hagyományos chile-i udvarlási tánc. A nyolcvanas évek közepén eltûnt chile-i emberek hozzátartozói (feleségek, testvérek, leányok és anyák) által táncolt Gueca-tánc az elnyomás alatt tüntetőleg hatott az aktuális kormány ellen. A They Dance Alone pedig nemzetközi szintre emelte a chile-i asszonyok csendes tiltakozását.


A Fragile Sting békedala lett az idők folyamán. Nincs az a koncert, melyen - általában a mûsor utolsó dalaként - el ne játszaná a 'Törékenyt'. Az erőszak elleni tiltakozás akár az Öböl-háborúban, akár a terrorista merényletek áldozataiért szólt igen erős érzelmeket váltott ki az emberekből. A dalt eredetileg a Nicaraguában folyó véres polgárháború ihlette, melyben egy amerikai mérnök is a Kontrák áldozatává vált '87-ben.


folytatása következik...


Felhasznált irodalom:

    • Vadonatúj Sting / Max / 1999 / 26-30. o.
    • Sting: Fullánk nélkül / Polip, 1991
    • Variációk Stingre - A rock meséskönyvéből / Popcorn, 1996
    • A popzene Rolls-Royce-a Sting / Popcorn, 1995
    • A progresszív rock mai sztárjai - Sting / Göbölyös N. László, 1989
    • Playboy - EverlaSTING Music - (Hámori László) - 2000/06
    • www.stinchronicity.co.uk
    • Christopher Sandford: Sting: Demolition Man - a biography - 352p
    • Chris Welch: The Complete Guide To The Music Of The Police & Sting
    • www.stingus.net
    • www.sting.com

 


Szerző: attis

Szólj hozzá!

Címkék: sting andy summers

A bejegyzés trackback címe:

https://sting.blog.hu/api/trackback/id/tr11690484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.


Sting.hu ...brand new site - magyar Sting rajongói oldal

A Sting.hu nincs semmilyen hivatalos kapcsolatban Stinggel, lemezkiadójával, vagy menedzsmentjével. Az oldalon található cikkek, írások, képek, termék- és cégelnevezések tulajdonosaik szerzői- és védjegyoltalma alá eshetnek.

A hozzászólások a szerzõk tulajdonai, minden más tartalom:
(c) 1999 - 2010. - Attis