Wallsend városában született 1951. október másodikán Gordon Matthew, a Sumner család legidősebb gyermekeként. Az utca végén a hajógyár, Mithras-temploma fölé magasodott, a közeli nagyváros, Newcastle sziluettje pedig csodálatos keretet alkotott a fiatal Sting szülővárosának, mely még ma is álmai sziluettje.

1. rész
Newcastle és a kezdetek
 

Newcastle. Észak-kelet Anglia legjelentősebb kikötővárosa. Igazi ipari központ, gyártelepek, kémények, apró házak. A várost keresztülszelő Tyne folyó, és az azt elnyeloő Északi-tenger táplálja a halászokat, a hajóépítőket, a várost, és az egész környéket. Nem messze innen terül el Northumberland megye Wallsend városkája. A település az ókori Római birodalom legtávolabbi végvára volt. Itt található a híres Hadrianus-falának keleti vége (Wall's end), mely elválasztotta a Birodalmat Skóciától (Az i.sz. 120-ban épült római erőd Segedunum néven híresült el). A Római Birodalom bukása után aztán a környék épületei fogadták magukba az erőd köveit, a középkorban pedig gyönyörű várak, kastélyok tették még érdekesebbé a környéket. Számos népcsoport és kultúra fordult meg ezen a helyen, melyek újra és újra felfrissítették, kiegészítették egymást.
Wallsend városában született 1951. október másodikán Gordon Matthew, a Sumner család legidősebb gyermekeként (becenevét csak később kapta). Az utca végén a hajógyár, Mithras-temploma fölé magasodott, a közeli nagyváros, Newcastle sziluettje pedig csodálatos keretet alkotott a fiatal Sting szülővárosának, mely még ma is álmai sziluettje. (Stingchronicity.co.uk)

Apja - Ernie - hajógyári szerelő egy helyi cégnél, később saját tejboltjának vezetője. Gordon és Ernie kapcsolata meglehetősen rossz volt, szigorú apját sokszor nehezen viselte a fiú. - "Küzdenem kellett vele azért, hogy figyeljen rám." (Popcorn, 1996)

Anyja (Audrey) fodrászként, majd dajkaként dolgozott. Két leányát és két fiát (testvérei: Angela, Anita, Philip), nagy szeretetben nevelte. Tőle szívta először magába a zene hangjait a kis Gordon, amikor anyja lábainál figyelte, ahogy az zongorázni kezdett. Szülei tiszteletreméltónak számító foglalkozásaihoz képest Sting mégis szegényeknek érezte magukat a munkásnegyedben. Apja, erejükön felül iskoláztatta őt, de a proletárkörnyezetben felnőtt fiú nehezen tűrte az angol iskolai rendszer kötöttségeit.
Iskoláit is helyben végezte. Előbb a St. Columba's Infant School-t, majd a St. Cuthbert's Grammar School középiskolát, melyről nem épp a legkellemesebb emlékeket őrzi. Osztálytársaitól magassága miatt a Lurch becenevet kapta (az Addams Family-ből), majd a Noddy-t ragasztották rá (Nodrog Renmus - olvasd fordítva!). Northumbria-i ifjusági futóbajnok volt 100 yard-on, ám miután csak a harmadik lett a Nemzeti Ifjúsági Bajnokságon, feladta futó-karrierjét, mondván ő csak a győzelemért hajt. Mindíg is maximalista volt...

    Ezekről az évekről így nyilatkozott később:
    "Bizonyos tárgyakból nagyon jó voltam, s nagyon jó sportoló. De nagyon utáltam ezt a drilles iskolarendszert az állandó fegyelmezést és az idióta tanárokat. Egy olyan kollégiumban nevelkedtem, ahol apró vétségekért is nagyon szigorúan büntettek. Én is gyakran kaptam engedetlenségért és függelemsértesért veréseket. Volt egy tanár akinek egyedüli feladata volt a diákok verése, s hogy betartassa a házirendet. Ma már nevetek rajta, de akkor nagyon rosszul éreztem magam. Ha valaki egy vaskos pálcával a seggedre vág, az  valóban nagyon fájdalmas. Egyik évben én voltam a rekorder a kollégiumban, 42 fenyítéssel. Ez heti egy fenyítés. Néha alig tudtam járni a fájdalomtól. Így talán érthető, hogy a mai napig miért utálom ezt a fajta iskolát."  (Popcorn, 1996)

Newcastle és környéke számos hírességnek, zenésznek indította el a pályáját. Stingen kívül a Pet Shop Boys énekese Neil Tennant is a St. Cuthbert's-be járt, Mark Knopfler a Dire Straits-ből a "Down to the Waterline" c. dalában örökítette meg a Tyne folyót, de Jimmy Nail, a Lighthouse Family, a The Animals, valamint Hank Marvin a Shadows-ból szintén Newcastle-i indíttatású. A város határain kívül is számos nagy név termett, mint Andy Taylor (Duran Duran) és Dave Stewart (Eurythmics). A környékről származik Kathryn Tickell - Sting vendégzenész hegedűse -, és Bryan Ferry is. Ismert név még a zenei világban a producerként, menedzserként tevékenykedo Trevor Horn és Mal Craggs is. Joe Askew számos zenekar billentyűse, köztük Peter Gabriel és Laurie Anderson.  Alan Rogan például Eric Clapton, George Harrison, Pete Townshend vagy Angus Young gitártechnikusa. Bruce Thomas pedig Elvis Castello zenekara, a The Attraction basszusgitárosa volt.
Szabad idejét Sting már ekkor zenével töltötte, és legszívesebben a Beatles, Theolonius Monk és Bob Dylan slágereit hallgatta. Amint lehetősége nyílt rá, érdeklődéssel kereste fel a városban fellépő zenekarok koncertjeit. A Zoot Money's Big Roll nevu csapat koncertjére is ellátogatott, ahol egy Andy Summers nevű fickó gitározott, de igazából semmi különös...

    "Egymás után hallgattam jazz és blues-lemezeket, főleg Thelonius Monk zongoraszólóit, de nem tetszettek. Mégis úgy éreztem, hogy jót tesznek, mint valami orvosság, amit be kell venni. Később, amikor basszusozni kezdtem, a Led Zeppelin volt a minta. Először dixielandet játszottam, két hangot, pom-pomot. Aztán áttértem a big bandre és megtanultam kottát olvasni. A rockzenészek többsége képtelen kiszakadni saját idiómáiból. Lennon ihletett zenész volt, de nem dolgozott eleget, pedig nagy muzsikus lehetett volna. A Phoenix Jazzmenben néha átvettem a bőgős, Ernie hangszerét. Egy alkalommal Ernie elkésett és én beszálltam helyette - elektromos basszusgitárral. A hagyományos jazzbanda egyszerre beleugrott a modern zenébe."
(A progresszív rock mai sztárjai: Sting - Könyv / Göbölyös N. László -1989)
    Newcastle zenei életéről:
    "Volt ott egy Club A Go-Go nevű kis koncertterem. Az első zenekar, amelyet ott láttam, a Graham Bond Organisation volt, amiben Jack Bruce és John McLaughlin is játszott. Fantasztikus volt. Egy hétre rá Jimi Hendrix lépett fel, egy hónappal később pedig a Cream. Úgy 15 éves lehettem, és ezek a koncertek megváltoztatták az életem. " (Polip magazin, 1991)
 

    Sting gyermekkoráról: "Sokan egocentrikusnak tartanak. Igyekszem kiszakadni gyerekkorom környezetéből. Apám tejesember volt, anyám fodrász. Tiszteletre méltó foglalkozások, én mégis úgy éreztem, hogy nagyon szegények vagyunk. Newcastle munkás­negyedében éltünk, és nekem minden gondolatom az volt, hogy megszökjek innen. A St. Luther iskolába küldtek, de itt gyűlöltem a tanárokat, különösen Walsh atyát, akihez rendszerint hat pálcacsapásra küldtek. Nagyon megalázónak éreztem. Amikor bekerültem ebbe a középiskolába, barátaim pillanatok alatt felszívódtak. Mivel a városközpontba jártam, és különleges egyenruhám volt, kívülállónak kezdtek tekinteni. A többiek akkor már arra készültek, hogy munkába álljanak a bányában, vagy pedig a hajógyárban. Szüleimnek a középiskola státusszimbólum volt, egy gyermekük idejár és egyetemre fog menni... aztán elkezdtem járni a Warwick-egyetemre, angol szakra. De óriási csalódás volt. Azt hittem, hogy szabad leszek, ha megszabadulok a középiskola egyenruhájától. De hamar rá kellett jönnöm, hogy "egyenruha" itt is létezik."
(A progresszív rock mai sztárjai: Sting - Könyv / Göbölyös N. László - 1989)

 

2. rész
Az első munkák
 

Két évig mindenféle munkakörben dolgozott az ifjú Gordon. Miközben munkanélküli segélyen volt, segített apja tejüzemében. Később volt buszon jegyellenőr, fizikai munkás építkezéseken, kisegítő az adóhivatalnál.
Miután elvégezte a tanárképzőt, tanárként helyezkedett el. Gyakorlati tanulmányait tanárként Newcastle-ben végezte (Secondary Modern School), ahol számos tanulót buzdított a zene megismerésére.  Eleinte 9-10 éves srácokat, majd három évig iskolai gyakorlat keretében középiskolásokat is tanított. Tanári állást is kapott Cramlingtonban, a várostól pár mérföldre (St. Paul's Roman Catholic First School / primary). Ágnes nővér (Sister Agnes), a St. Paul katolikus iskola vezeto tanára mondta róla: "Órási ajándék volt neki a beszéd az apró gyermekek számára. O nem csak hozzájuk beszélt, hanem inkább velük. A szünetekben gyakran találtunk rá az aulában gitárpengetés vagy zongorázás közben. A gyerekek szerették ot." Esténként és hétvégeken ekkor már játszott o is a helyi bandákban. Dzsessz- és  blueslemezeket hallgatott. Baszszusgitáron kezdett el tanulni, s a  hatvanas évek végétol már a Led Zeppelin volt a kedvence. Érdekes módon azonban kemény rock helyett tradicionális zenéket, például dixilandet játszott különbözo newcastle-i amator bandákban. Állandóan képezte közben magát, megtanult kottát olvasni, bogozni. (Stingchronicity.co.uk)

    Sting a tanításról: "Kilenc-tíz éveseket tanítottam. Valóságos kis bunözok voltak, ennek ellenére nagyon szerettem oket. Nem hiszem, hogy bármit is tanultak volna tolem, de biztos vagyok abban, hogy jól érezték magukat. Nem buzeráltam oket a matekkal, a logaritmusokkal, csupán azt akartam, hogy élvezzék az életet, amíg még van rá idejük. Talán lesz abban az osztályban egy gyerek, aki zenész lesz, akkor o hálás lesz nekem... A tanítás megtanít arra, hogy kiálljak a tömeg elé, és legyen önbizalmam. Az embernek olyan légkört kell teremtenie, amelyben a többiek boldogok, és akarnak tanulni valamit. Tulajdonképpen a rock and roll-koncertek lélektana is hasonló." (A progresszív rock mai sztárjai, 1989)
 

    Előbb a Phoenix Jazzman-ben játszott, majd 1970-ben csatlakozik eloször a Newcastle Big Band-hez, mellyel több kissebb turnén is részt vesz Angliában, Francia- és Spanyolországban. A zenekar egyetlen elkészült albumán is játszik, melyet 1972-ben rögzítettek. Ekkor már önállóan ír dalokat és szövegeket, és nem csak basszusozik, de énekel is.

Ebben az időben kapta becenevét is (Sting - Fullánk), melyet azóta jól bejáratott muvésznévként használ annyira, hogy a családja is így hívja őt. Számos pletyka kering az életrajz írók között a becenév keletkezésérol (Max, 1999):

    * Az első - és többek szerint ez az igazsághoz legközelebb álló - verzió szerint a Sting nevet a Phoenix Jazzmen zenekarban kapta. A bandában szokás volt, hogy minden tag csúfnevet kapott. A névadó Gordon Soloman trombonos volt, aki druszája arany és fekete csíkos pulóverérol adta neki ezt a nevet, miközben a kötelezo színpadi viselet a csíkos öltöny és a lakkcipo volt. A zenekar egykori tagja, John Hedley úgy emlékszik, hogy egyszer, amikor érdektelen közönséggel kerültek szembe, a harsonás Gordon Soloman a zenekar legfiatalabb tagját, Gordon Sumnert küldte elore ezzel a felkiáltással: "Kill, Sting!" Sumner igazából nem rajongott sem a megszólításért, sem azért, hogy a közönséget neki kell "beindítania". Mivel ugyanez az eset többször is megismétlodött egymás után, tiltakozásul a zenekar öltözködése ellen a koncerteken fekete alapon aranycsíkos pulóverben jelent meg. Ez volt az a pillanat, amikor megbarátkozott a Sting névvel. Ettol kezdve minden ismerosétol azt kérte, szólítsa így, és már ezen a néven mutatkozott be mindenkinek.
    * Akadnak persze más jól értesültek is. Nigel Stranger, a Newcastle Big Band tagja egy helyi tévémusornak nyilatkozva kijelentette, hogy Gordon Matthew Sumner muvésznevét a zenekar dobosának, Jackie Dentonnak köszönheti. Denton egy epés kijelentése után "ítélte oda" ezt a nevet.
    * A legfigyelemreméltóbb történetet Pete Frames Rock Family Trees könyvébol szó szerint idézzük: "A Sting becenév akkor ragadt rá, amikor az egyik koncert alkalmával egy méhecske repült be a nadrágja alá." Ezek után érdemes lenne egy pályázatot hirdetni, ki tud érdekesebb történetet kitalálni a becenév keletkezésérol.

    Sting becenevéről: "A Phoenix Jazzmen-nel játszottam Newcastle-ben. A színpadon fekete fehér trikóban léptem fel, a csíkokkal úgy festettem, mint egy darázs. Harsonásunk elnevezett. Stingnek, vagyis fullánknak, és ez rajtam ragadt."  (A progresszív rock mai sztárjai, 1989)

Rövid ideig két egyetemetre is járt egy idoben (Warwick University - angol szakon, valamint a Lanchester Poly-t - számítástechnika-tudomány szakon), ám kis ido múlva otthagyta mindkettot és - szüloi nyomásra - beiratkozott a tanárképzo foiskolára (1971), ahol Angol és Ének-zene szakon diplomázott 1974-ben.
1975-ben a Newcastle Big Band '76-os feloszlása elött még megalakítja 3 zenésztársával a Last Exit nevü formációt, akikkel egy demokazettára való dalt vesznek fel 1975-76-ban, melyen több Police/Sting-dalként válik ismertté (I Burn For You, Oh My God, Truth Kills (Truth Hits Everybody), Carrion Prince (Bring On The Night), Savage Beast (We Work The Black Seam)). Sting és a Last Exit egyik tagja Gerry Richardson 1976-ban Londonba költözik...

3. rész
Jazz-ből a punkba
 

Az 1976-os év komoly vízválasztó Sting számára. Ekkor dönt úgy, hogy felhagy a tanári pályával, és a zenét választja hivatásául. Ekkor dönt úgy Londonba költözik, és ebben az évben veszi el feleségül Frances Tomelty színésznot is, akitol néhány hónappal késobb megszületik elso gyermeke Joe (1976.11.23).
Fall Out singleA zenélés, valamint a zeneszerzés már ekkor elfogadható megélhetést biztosított számára, de felismerte, hogy Newcastle-ben nem tudja álmait valóra váltani. A Last Exittel közösen elhatározták, hogy Londonba költöznek, és valóra váltják "a nagy álmot". Az egyik utolsó newcastle-i koncerten bemutatták neki az éppen feloszlott Curved Air dobosát, Stewart Copelandet, aki nem tudván a zenekar terveirol, a koncert után azt javasolta Stingnek, menjen vele a fovárosba.

Nem sokkal később megtekinti a Last Exit egyik utolsó newcastle-i fellépést, az akkor már híresnek mondható Curved Air zenekar dobosa, az CIA alapító fia, Stewart Copeland. Stewart-ot rögtön lenyugözi Sting gitár-, és énektudása, valamint hihetetlen zenei energiája. Mivel amúgy is kifelé állt a szénája a Curved Air-bol, és unta már a csapatot, úgy döntött, hogy Stinggel fog zenekart alapítani -  a fellépés után azonnal elkérte a zenész telefonszámát. Nem tudván a zenekar terveirol azt javasolja Stingnek, menjen vele a fovárosba. Az invitálásnak eleget téve Londonban a korzikai Henri Padovanival közösen két Copeland-dalt rögzítettek egy lepattant stúdióban, amit ezután Stewart Illegal Records nevu kiadója jelentetett meg. Sting nem tudott dönteni az új és a régi formáció között, ezért a Last Exittel is folytatta a közös munkát.

A Frances-t és Stinget ért nagyvárosi megpróbáltatások és a bizonytalanság arra készteti Stinget, hogy mégis írjon két dalt a Police számára. A két dal a késobbiekben Landlord és Visions of The Night néven vált híressé. Sting Londonban modellként keresi a pénzt a zenekar elso lemezére. Február 12-én veszik fel az elso anyagot - ez a Fall Out / Nothing Achieving. A lemez kiadásakor Stewart Copeland találja ki a jól hangzó The Police nevet a zenekar számára, mondván ezt a szót a világ minden részén ismerik, tehát jobb reklámot nem is lehetne csinálni maguknak. A gitársávok nagyrészét maga Stewart veszi fel, mivel Henri túl ideges, képtelen játszani. Csak a középso gitárszólót játsza o maga. A 800 angol fontból kiadott single májusban jelenik meg, ám a hard punk nóta lényegében anyagi csodöt jelent. Az anyag elso szerzoi honoráriumát augusztusban kapják meg: 200 fontot, novemberben pedig felkerül az angol slágerlistákra a kislemez. Négy hét elteltével a 47. helyet tudhatta magáénak a zenekar. A 2000 példányban kiadott kislemezt két évvel újra kiadják, 100 ezrez példányszámmal!

"Túl öregek és túl jók voltunk, hogy punkok legyünk" - nyilatkozta késobb, amikor a Police együttes karrierjének indulásáról kérdezték.

    "A 'Fall Out', a zenekar 'Csináld Magad' stílusú debütáló kislemeze, mely 1977-ben jelent meg a punk rock robbanás csúcsán, és mely telve volt az új hullám lükteto energiájával. Ez volt az elso dal, melyet a Police elpróbált, és ez lett az elso felvételük is. Lényegében Stewart Copeland játszotta fel a gitárszólamok nagy részét, míg Henri Padovani csak a középso szólót rögzítette. Ahogy Stewart mondta: "Mikor Andy csatlakozott a csapathoz, a gitárom visszament a szekrénybe."
    Késobb Sting mondta a 'Fall Out'-ról: "A dal teljesen egészében Stewart energiájának elismerése." Nehéz már felidézni most, de a Police teljesen homályos és ismeretlen volt, mikor beviharzottak a klubbokba, olyan dalokkal, mint a 'Fall Out'. Valóban riadóztatták a többi punk-ot agresszív energiájukkal, és ügyességükkel." (Chris Welch: The Complete Guide... 1996)

Májusban Andy Summers-szel és Mike Howlett-tel játszanak a Strontium 90 projektben, melyek után Andy csatlakozik a Police-hoz, így néhány koncerten négyesben lépnek fel.
Sting a lemez megjelenése után meghívást kapott a Strontium 90 nevu formációtól egy lemezfelvételre Párizsba. A véletlen úgy hozta, hogy a dobos poszt is megüresedett a bandában, így Stewart is utazott. A stúdióban találkoztak Andy Summers-szel, aki mindkettojükre mély benyomást tett gitárjátékával. Közösen elhatározták, hogy Londonba vissztérve már hármasban folytatják. Sting hatalmas lendülettel vetette bele magát a dalszerzésbe. Ekkor készült a hatalmas sikerüket megalapozó Roxanne és a Low Life is.

Andy korábban a New Animals-szel és a Zoot Money Big Roll Band-el vált ismertté. Mivel Henri Padovani gyenge gitárosnak számít Andy mellett, távozik a csapatból. Augusztus 8-án a birmingham-i Rebecca Club-ban debütál a Police eloször trióként (Andy, Sting, Stewart).

 

4. rész
Roxanne

 

1977. augusztus 8-án a birmingham-i Rebecca Club-ban debütál a Police először trióként, a klasszikus felállásban: Andy Summers, Sting, Stewart Copeland. A korzikai származású Henri Padovani előtte két nappal a  Mont de Marson, Franciaországban  rendezett  punkfesztiváIon lépett fel társaival utoljára, s játéka mindössze az első Fall out címû kislemezen hallható. '78 januárjában kezdődnek meg és augusztusig tartanak az első Police album munkálatai a Londonhoz közeli Surrey Sound Studios-ban. A producer Nigel Gray.

Egyáltalán nem volt olyan felhőtlen a kezdet, mint azt ma már sokan gondolják. A Police első kislemeze, a Roxanne egy prostituáltról, az I can't stand losing you pedig az öngyilkosságról szólt, s mindkettőt kicenzurázta a BBC az adásából. Az angol popsajtó is pfújolt a zenekarra, mert Cherry Vanilla kisérőzenekaraként is felléptek, valamint Mont Marsonban egy francia popfesztiválon is részt vettek. A büszke britek szerint Stingék csak a zsozsóért csatlakoztak a punkhoz, s egyszerûen hullámlovasnak tekinthetők. Kezdetben még az alapító-dobos, Stewart Copeland menedzser bátyja is kétséggel fogadta a próbálkozást, de őt a Roxanne már meggyőzte. (Popcorn, 1996)

A banda első sikerében, a Roxanne címû számban van egy nevetés, és egy fura zongoraakkord, amiről nem lehetett tudni, mi a fene. Sting bevallotta később, véletlenül ráült a zongorára, s olyan jól hangzott, hogy benne hagyták a számban.

Hogy pénzhez jussanak elvállalnak egy szerepet a Wrigley's reklámfilmjében, melynek kedvéért szőkére festetik mindhárman a hajukat. Stewart nagyobbik testvére Miles Copeland üzletet lát öccse csapatában, és vállalja menedzselésüket. Az új album így már a neves A&M lemeztársaság védjegye alatt fog megjelenni. 1978. április 4-én megjelenik a Police első igazán profi kislemeze a Roxanne, mely már a kritikusok figyelmét is magára vonja. Hiába tiltja be több rádió és tévétársaság a dalt, ezzel a dallal válik sikeressé az angol trió.

„Nagyon rosszul esett, hogy így bántak a Roxanne-nal. Komoly dal volt, igazi kapcsolatról. Nem volt szó a kefélésről. Igazi lírai dal volt; amit azon az alapon nem voltak hajlandók játszani, hogy egy prostituáltról szól. Ezzel szemben, ha valaki ír egy jópofa dalt a kefélésről, abból sláger lesz..." (A progresszív rock mai sztárjai, 1989)

Az októberben megjelenő album tehát valódi sikernek ígérkezik: Outlandos d'Amour. A Roxanne kapásból a 42. helyen debütál a listán, és meg sem áll az első tízig, ami kezdő zenekartól igen szép teljesítmény még ma is. "Első angol turnénk során, amikor a Roxanne épp kezdett befutni, ücsörögtem a hotelszobámban. Odakint festették a folyosót, amikor ezt hallottam: RO-OX-AN-NE… Te Bill, passzold ide a sárga festéket! YOU DON’T HAVE TO SELL YOUR… Akkor úgy éreztem: fasza, sikerült, megcsináltam! Mi tényleg az ablakpucolóknak és a szobafestőknek játszunk, nem a fanyalgó kritikusoknak. A rock természetes közege a klub és a stadion, nem a hangversenyterem.” (Playboy, 2000)

 

5. rész
The Police

6. rész

Álom a kék teknőcökről

 

A Police zenekar három tagja már a kezdetektől több projektben, zenekarban dolgozott. Andy számos jazz-, és blues zenésszel kollaborált, Stewart pedig Klark Kent álnéven adta ki lemezeit. Számos mozi és tévéfilm, valamint számítógépes játék zeneszerzőjeként dolgozott. Sting közben filmeket forgatott, sőt még a Police-szal közremûködött a Brimstone & Treacle c. film zenéjében 1982-ben. Első szóló kislemeze is a film betétdalaként szereplő Spread A Little Happiness volt.

"A zene bizonyos fokig amerikai módon szól, mert a zenészek amerikaiak, de a témák nagyon angolok. A Working The Black Seam az angol bányászok büszkeségéről szól. A nagy sztrájk idején írtam. Engem személy szerint is nagyon mélyen érintett; mert Newcastle a bányavidék kellős közepén van. A Shadows in The Rain-nél ki akartam próbálni, hogy miképp szól kicsit jazzes zenészek kezében. Ugyanakkor nem hiszem, hogy ennek a zenének bármilyen címkéje lenne. A zenék, amelyekre ráragasztanak egy címkét, meg is halnak azonnal. Azért választottam ezeket a zenészeket, mert képesek bármilyen szokatlan elképzeléshez alkalmazkodni. Szükségem volt arra, hogy kilépjek a Police formulából, hogy kockáztassak, hogy ne zárkózzak be egy olyan túl merev, és túl kényelmes keretbe, mint amilyen a Police. Ez az eddigi legjobb munkám és igazán nagyon büszke vagyok rá." (A progresszív rock mai sztárjai, 1989)

"Sting ezen a lemezen visszatért oda, ahonnan elindult, a dzsesszhez, ámbár nem a tradicionális, hanem a modern-zenei formákat választotta. Alkotótársául pedig olyan nagyságokat nyert meg, mint Brandon Marsa!is és Omar Hakim. Sting a választásról:  „Azért választottam ezeket a zenészeket, mert ki akartam lépni a Police-formulából, hogy kockáztassak, hogy ne zárkózzak be egy olyan túl merev és kényelmes keretbe, mint amilyen a Police. Ez az eddigi legjobb munkám, és igazán nagyon büszke vagyok rá." A szerző-előadó véleményét a kritika is osztotta. Klasszis, jó ízlés, józanság, intelligencia: amikor a világ éppen a nagy Bruce Springsteent isteníti (Born in  the USA albuma kapcsán - a  szerk.), nem is jöhetett volna jobb ellenpont Stingnél. A newcastle-i tejesember fia igazi  „csipkét" alkotott: a négy jelenlegi legjobb amerikai fekete dzsesszmuzsikussal készített lemezt. A People magazinban a lemez kapcsán először írták le Stingről a rockentellektüel kifejezést, mivel szintetizáló mûvészként képes a sanzont, a dzsesszt, a rockot, az etnopopot vagy a  reggae-t egyedi hanggá ötvözni. Stinget ugyanekkor már politizáló mûvészként is jellemzik; a lemez egyik legszebb dala (Russians) a kelet-nyugati kapcsolatokat állítja előtérbe, míg a Children's Crusade a drogproblémáról  a We work the Black Seam pedig a munkanélküliségről szól." (Popcorn, 1985)

"- Miről szól az If You Love Somebody... ?

- Ez a dal az Every Breathhez kapcsolódik. Mesterségbelileg talán ez a legjobb munkám, de nagyon sokan félreértették. Sok levelet kaptam szerelmesektől, akik úgy érezték, ez az ő daluk. De ez nem szerelmes dal. Ellenkezőleg, a kapcsolatok haláláról szól. Arról, hogyan válnak a kapcsolatok birtoklássá, hogyan fojtódnak el a vágyak, az álmok. Nekem is rossz tapasztalat vannak ezen a területen. Az If you love somebody ezért éppen arról szól, hogy akit szeretünk, annak teljes függetlenséget kell adnunk." (Világ Ifjúsága, 1987)

Az első Sting album különös elegye lett az új hullámos pop-zenének, a rock-nak, a blues-nak és természetesen a jazz-nek is. Az album pop-dalait elgondolkoztató, és elsőre talán nehezen feldolgozható nóták szakítják meg. A lemezről olyan dalok lettek a legsikeresebbek, mint az If You Love Somebody Set Them Free, a Love Is The Seventh Wave, a Russians, vagy a Fortress Around Your Heart. A lemezen feltûnt a Police Shadows In The Rain dalának erőteljes változata is. A címadó, The Dream Of The Blue Turtles instrumentális jazz-mûve után, a Moon Over Bourbon Street még a legemlékezetesebb dal a rajongók számára, főleg, hogy ahogy azt a Bring On The Night albumon is előadják Sting zenészei. A dupla koncertalbum már több Police feldolgozást is tartalmazott, így a címadó Bring On The Night és a When The World Is Running Down fergeteges egyvelegét, a Demoliton Man-t, a One World-öt, az I Burn For You-t, vagy a Tea In The Sahara-t. A lemez egyébként a '85 decemberi turné 4 állomását örökíti meg, 2 párizsi, egy arnhem-i, és egy római helyszínnel.

 

7. rész

"Nothing Like The Sun"

 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.